Hitler lovai vezettek el a heikendorfi nyugdíjashoz, aki egy Párduc tankot tartott a pincéjében
Az utóbbi hetekben bejárta a világsajtót annak a német nyugdíjasnak az ügye, akinek a házában egy világháborús Párduc tankot találtak. Még 2015-ben fedezték fel a harckocsit a 84 éves heikendorfi férfinél, most pedig a bírósági eljárás miatt került a hírekbe.
A múlt héten ugyanis 14 hónap felfüggesztett börtönbüntetést szabtak ki rá és 250 ezer euro (ca. 88 millió forint) bírságot kell megfizetnie illegális fegyvertartás miatt. A büntetése kapcsán született cikkek nem nevezik meg az idős németet, ám nem nehéz kitalálni, kiről van szó. Klaus Dieter Flickről, aki az otthonában felhúzott atombunker mélyén tartotta a Párduc tankot, onnan a heikendorfi polgármester szerint egyszer, a hetvenes évek egyik kemény telén hozta csak fel, hogy eltakarítsa vele a környező utakról a havat.
Hangzatos hírek lettek például abból, hogy a német katonáknak kilenc órájukba telt kipakolni a házból az ott felhalmozott fegyvereket és éles lőszereket. Mégsem az atombunker, a tank, vagy – amiről kevesebb szó esett a cikkekben – a robosztus Flak légvédelmi löveg volt a legérdekesebb tárgy, amit Flicknél találtak. A heikendorfi, magas kerítésekkel körbevett birtok kertjében egy óriási bronz szobor is állt. A kardot markoló meztelen alak Arno Breker alkotása, aki a Die Wehrmacht címet adta neki. A szobrot 1939-ben avatták fel a berlini Új Kancellária udvarán.
2015-ig úgy tudták, hogy a Die Wehrmacht számos más náci relikviával és magával az épülettel együtt a bombázások martalékává vált az 1945-ös ostrom alatt.
Ugyanezt a sorsot jegyezték fel a művészettörténészek az épület kert felőli bejáratának lépcsőjét díszítő két lóalaknak is. A Lépkedő Lovak című szobrokat Joseph Thorak készítette szintén bronzból. Arno Brekerrel ők ketten voltak a náci korszak kiváltságos szobrászai. Míg a korábban szerteágazó német avantgárdra bevezették a „degenerált művészet” kifejezést és az alkotókat eltiltották, elüldözték az országból, addig az egyszerű anatómiai formákat és monumentális méreteket használó Breker és Thorak Hitler kegyeit élvezték. Alkotásaik szerte feltűntek a náci Németországban, a Führer szerint ugyanis az árja tökeletességet hirdették.
Athur Brand egy holland műkincsnyomozó. Ellopott vagy elveszettnek hitt műalkotásokat kutat fel. 2014-ben egy, az illegális műkincs-kereskedelemben járatos ismerőse mutatott egy képet a lovakról azzal, hogy valaki áruba bocsátotta őket a feketepiacon. A képek színesek voltak, egészen biztos, hogy jóval a második világháború után készültek. Brand kételkedett a hitelességükben, hisz emlékezett rá, hogy ezeket a szobrokat elpusztította a háború. Az informátora ekkor megmutatta neki az utolsó ismert felvételt Adolf Hitlerről. A jól ismert jelenetben a diktátor gyerekkatonákat fogad a kancellária udvarán.
A filmen jól látszik az a lépcső, amelyet Thorak lovai díszítettek, ám a szobrok nincsenek a helyükön. Ezzel indul Brand nyomozása, amelyet a magyarul is olvasható Hitler Lovai című könyvében írt meg.
A nyomozás története egy könnyű, nyári olvasmánynak ideális, ha akarnám sem tudnám az összes fordulatát előre lelőni. Néhányat azonban kénytelen leszek, hogy megtudjuk, hogyan jutott el a heikendorfi tankos bácsihoz a holland műkincsdetektív.
Első lépésként kiderítette, hogy a kancellária szobrait a szövetséges bombázások kezdetekor Hitler elszállíttatta Wriezenbe, a szobrász Arno Breker műhelyébe. Ott érte őket a háború vége. Néhány monumentális szobrot aztán az országban berendezkedő szovjetek elvittek az Eberswaldeban kiépített laktanyájukba. A hetvenes évektől aztán rájöttek, hogy a hitleri Németország relikviáinak komoly piaca van nyugati szélsőjobboldali körökben. A Stasi – Moszkva hozzájárulásával – külön egységet tartott fenn, aminek az volt a feladata, hogy leszervezze ezeket az üzleteket, ezzel is növelve az egyre inkább szűkölködő Kelet-Németország bevételeit. A szovjet laktanyában tárolt Breker és Thorak szobrokkal is ez történhetett, mert 1988-ban nyomuk veszett onnan, míg el nem ért Brandhoz a feketepiaci hirdetés.
Erre egy fiktív texasi olajmágnás megbízottjaként be is jelentkezett. Megpróbálta elhitetni a hirdetőkkel, hogy a Dallas című sorozat Jockey-járól mintázott, elképzelt alak meg szeretné vásárolni a lovakat. A munkájába bevonta a Spiegel egyik újságíróját és a szövetségi rendőrség műkincsekre szakosodott egyik nyomozóját is. Utóbbinak volt már információja Hitler lovairól, hisz Branddal párhuzamosan egy másik műkincs-kereskedelemben járatos nő, Traude Sauer is jelezte a hatóságoknak, hogy valaki ezekkel a tárgyakkal akar pénzhez jutni.
A lovakhoz végül a Sauer-vonal vezetett el. Egy Rainer Wolf nevű üzletember csarnokában találták meg őket Bad Dürkheimban. Ő is tagja volt annak a német szélsőjobbhoz köthető csoportnak, akik a náci relikviák kereskedésével foglalkoztak csakúgy, mint Klaus Dieter Flick. Hozzá, Heikendorfba Brand nyomozása miatt jutottak el, a holland detektív pillantotta meg egy fára felmászva a kerítés mögött Arno Breker szobrát, a Die Wehrmachtot. Hitler lovai is álltak egykor ezen az udvaron - tudták meg később magától Flicktől a nyomozók. Korábban ugyanis egy tartozás biztosítékaként Wolf szétdarabolva elvitte őket hozzá, míg meg nem adta a pénzt.
A műkincsnyomozás mellékszála tehát az a fegyverarzenál, ami miatt most elítélték a 84 éves Flicket. A tank a bíróság döntésének értelmében az államé. A szobrok ügyét is épp most zárták le. A The Art Newspaper két hete számolt be arról, hogy a német állam egy, a nyilvánosság előtt nem részletezett egyezséget kötött a gyűjtőkkel, hogy a szobrok egy múzeumba kerülhessenek, ahova valók.