"A Nyugat zónaolvadása Afganisztánban rávilágított, hogy demokratikus intézményeket nem lehet erővel és külföldi segélyekkel felállítani. A tanulságnak világosnak kell lennie az EU számára: ha nem mutat példát, és nem rúgja ki saját önkényurait, demokrácia melletti kiállása semmit se fog jelenteni" - vezeti fel a Project Syndicate gondozásában megjelent publicisztikáját Daron Acemoglu, az amerikai elitegyetem, az MIT sztárközgazdásza, a nagy sikerű Miért buknak el nemzetek? című könyv társszerzője. Hogy aztán a cikke elején egyből egyértelművé is tegye, mire gondol: Mark Rutte holland miniszterelnököt idézi, aki a melegellenes törvénycsomag elfogadása után arra jutott, hogy Magyarországnak többé "nincs helye az EU-ban". "Igaza van" - véli Acemoglu, aki szerint az EU-nak meg kéne kezdenie a kizárási folyamatot, majd ha Magyarországgal végzett, hozzákezdhetne Lengyelország kizárásához is.

Acemoglu szerint Magyarország annyira előrehaladt a jogállam és a demokratikus intézményrendszer lebontásában, hogy már nem is lehet demokráciáról beszélni. A bíróságok egyre inkább a kormánypárt ellenőrzése alá kerülnek, a sajtó szabadságából alig marad valami, az egyetemeket is megfosztották autonómiájuktól, sorolja a magyar példákat, megjegyezve, hogy a lengyel kormánypárt pedig Orbán nyomdokában jár.

Acemoglu szerint az utolsó csepp a pohárban Magyarország és Lengyelország ellenállása az európai ügyészséggel szemben. De leginkább a cikk elején jelzett okból kell szerinte lépnie az EU-nak: az afganisztáni kudarc után szerinte a Nyugatnak nem maradt más választása, mint a példamutatás.

Illetve azért is, mert saját és mások kutatásai szerint, ahogy a demokratizálódás is hullámokban történik, úgy a totalitárius fordulatok is.

Elemzése szerint bár kezdetben az EU keleti bővítése sikertörténetnek tűnt, mostanra a közösség Achilles-sarkává vált, Magyarország és Lengyelország az Unió működésképtelenségének és intézményes gyengeségének szimbóluma lett.

Cikkében persze elismeri, hogy a kizárás komoly döntés, amit nem szabad kapkodva meghozni. Alapesetben egy, a demokratikus intézményeket gyengíteni akaró vezető megválasztásakor szerinte is helyesebb arra hagyatkozni, hogy ezek az intézmények megvédjék magukat, és bízni abban, hogy a választók korrigálják a hibát, és leváltják a veszélyes politikusokat. Magyarország azonban kivételes eset, mert a Fidesz Orbán tíz (tizenegy) éve alatt teljesen lebontotta ezeket az intézményeket, így már az is kétséges, hogy választáson valaha leváltható-e hatalmából.

"Minél tovább kezeli az EU normális demokráciaként Magyarországot, annál inkább rombolja saját brandjét" - véli, és azt ajánlja, hogy az EU kezdjen hozzá saját szabályai átalakításához, lehetővé téve, hogy a magyar és a lengyel vétó ellenére is érvényesíteni lehessen a lisszaboni szerződés 7. cikkelye szerinti eljárás szankcióit, köztük a két ország szavazati jogának felfüggesztését, egyben vonják meg az uniós forrásokat Magyarországtól. Végül, "hacsak valami csoda folytán nem állna be fordulat", zárják ki Magyarországot a tagjaik sorából.