Szeptember 4-én, szombaton délután kettőtől műsorvezető-hírügyeletes voltam. Itthonról dolgoztam, az üveg tolóajtó előtt álló ebédlőasztalon gyártottam a posztokat. A telefonom adatai szerint 17:48-tájban felálltam, kiléptem a kertbe, hogy trécseljek pár szót az odakint tanuló B.-vel, amikor egy döglött mókusba botlottam. Ott feküdt a gyepen, első látásra nagyobb külsérelmi nyomok nélkül, ám határozottan döglötten. Szép, atletikus termetű, sötét szőrű példány volt. Mire mindez végigfutott rajtam, 17:50 lett, ekkor lőttem róla ezt a fotót:
A jelenléte egyáltalán nem lepett meg, maximum az, hogy egyben volt, nem pedig félbeharapva.
Két nappal korábban, csütörtökön Minóka, a szálkásszőrű törpetacskó ugyanis jókora szivarral a szájában érkezett meg a kertből. A tacskók fura lények, de általában nem ennyire.
Gyors szemrevételezés után ki is derült, hogy valójában nem szivart, hanem egy egész mókust tart a szájában: amit szivarnak néztem, az egy szőrös farok volt, és oldalt kilógott a mókus két hátsó lába is.
Amikor kiköpte a zsákmányt, kiderült, hogy az előző elméletünk sem volt helyes, amennyiben nem egész, hanem fél mókusról volt szó.
Más, normális ember esetleg meglepődne egy fél mókus láttán, de én még ettől sem rezzentem meg. 1-2 évvel ezelőtt ugyanis egyszer már találtam a kertben egy frissen kettéharapott mókust, azon belül is egy pont ugyanilyen altestet farokkal és lábakkal, szinte ugyanott, ahol most az egész állatot. Az a félmókus egészen friss volt, puha és szinte még meleg, a harapási felület pedig pirosan fénylett a vértől.
Ez a harmadik mókus azért gondolkodóba ejtett, minél jobban belegondoltam, annál inkább. A Rágcsálók Poirot-jaként nem tudtam másra gondolni, mint annak a rejtélynek a megoldására, hogy ki a hóhér haraphat/vághat/téphet ketté mókusokat egy budai kertben, légvonalban 600 méterre a Moszkva tértől.
A következő elméleteket állítottam fel:
Milky macska volt az. A macska nagy vadász, a ház körül élő népes egérkolónia miatt azon belül is folyamatos edzésben van. És mint minden rendes házi macska, a zsákmányát haza szokta hurcolni, hogy megcsodálhassuk a kiemelkedő vadászképességeit. Ellenérv: a macska fogazata nem igazán tűnik alkalmasnak egy mókus méretű állat kettéharapására. Ezen felül sosem találtuk meg a félmókusok másik felét, amit a macskának eszerint meg kellett volna ennie. Eddig maximum olyat láttam tőle, hogy hülye mozdulatokkal rágcsálja a zsákmányát, de nem tűnt félelmetesen hatékonynak.
Valamelyik tacskó volt az. Ellenérv: Minóka esetében az is sanszosabb lenne, hogy egy mókus harapja ketté őt. Eleve képtelen 5 centiméternél magasabbra emelkedni, és ha megenne egy fél mókust, úgy nézne ki, mint a Kisgömböc a sztori közepén. Txiki pedig kábé annyira szeret vadászni, mint egy meggyőződéses PETA-aktivista, ügyesnek meg annyira ügyes a témában, mint egy rénszarvaskarámban szabadon engedett kereszténydemokrata.
Egy másik kutya volt az a kertből. Ellenérv: Luna, a jack russel terrier maximum akkora, mint Minó, szinte sosem engedik ki a közös kertbe és amikor véletlenül kint van, mind a két kutyánk folyamatosan őrjöng idebent.
Varjú a tettes. Látszatra talán merész elmélet, de megmagyarázhatja, miért fél mókust találtunk kétszer is. Olyant már a saját szememmel is láttam, hogy egy varjúpár lemészárol egy galambanyát a fiókáival együtt. A varjak ügyesek, motiváltak, agresszívak, okosak, és remekül használják jókora csőrüket. Egy ilyen csőrrel gyerek- vagyis fiókajáték lehet pár csapással kettéválasztani egy kétökölnyi rágcsálót. Ellenérv: tényleg mókusevő vérvarjakkal élnénk együtt?
Menyét volt az. A kertünk tele van velük. Gyorsak, pengék, vérszomjasak. Ellenérv: csak nem tudnának megenni egy fél mókust fejestül!
A róka a hibás. A kertünkben és a környékünkön él a főváros egyik legkomolyabb rókapopulációja. Ellenérv: miért hagyná itt a kaja felét, ha jóllakott, miért ne dugná el valahová? A rókáknál is nagy divat manapság a fermentálás.
Itt tartottam a spekulálásban, amikor újra megnéztem az egész mókust. Merthogy otthagytam szegényt, ahol találtam, amíg meg tudom kérdezni a műlegyező haverokat, hogy nem kell-e nekik a farka műlégykötéshez. A második megtekintéskor tűnt fel, hogy az oldalán, a mellső hónalja táján van egy elég látványos seb, illetve mintha egy másik, kisebb nyom is látható lenne rajta a farka tövénél.
Hoppá, lehet, hogy lelőtte valaki, és akkor az állatgyanúsítottak mellé fel kell vennem egy légpuskás elmebeteg szomszéd embert is? A nagyobbik seb egyre lövésnyomszerűbbnek tűnt. De a nyomozómunka nem puszta spekulálás, ezért eldöntöttem, hogy felboncolom, és megkeresem a lövedéket. Egy horgászkés és az Imola körömollója segítségével neki is láttam a tényfeltárásnak a kerti kőasztalon.
Az irharéteg felnyitása után egyértelművé vált, hogy a kívülről láthatónál is komolyabb sebről van szó, a bordák között vastagszívószál méretű lyuk tátongott. Már el is könyveltem volna, hogy egy puskás őrült közvetlen közelében élek, ám a hasüregben nem találtam lövedéket. Sérülést sem találtam a mellkas belsejének lyukkal szemközti oldalán, és persze nem volt kimeneti nyílás sem.
Akkor talán egy nyilazó elmebeteg volt, a vessző pedig kiesett a sebből a mókus haláltusája közben? Ez sem vadabb elmélet, mint a többi! Az sem kizárt, hogy aki annyira őrült, hogy mókusokra vadásszon a városban, egyből fel is falja a zsákmány nagyját.
Itt tartok jelenleg a tényfeltárásban és ezen a ponton a magukat hozzáértőnek tartó olvasók segítségét kérem. Mármint abban, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján vezessék le, mi lehet a megoldás, vagyis ki lehet a tettes.
Nyilván könnyen lehetséges, hogy minimum két gyilkosunk van és a kettéharapó nem azonos az egyben maradt mókus kinyírójával. Az egész mókuson talált sebeket lövésen kívül okozhatta például egy állat két szemfoga is. Ebben az esetben nagyobb kutya lehet a tettes, sőt a fogak távolsága alapján - közel 10 centi - istentelenül nagy kutya. De ez csak az utolsó mókus halálát magyarázhatja meg, mert a kertben nincsenek hatalmas kutyák, és a legszívósabb mókus sem tudna elvonszolódni a házunkig, ha már leharapták az egész felsőtestét a fejével együtt.
Elakadtam, ha van megoldásod, kérlek írd meg kommentben!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.