Iszlamista örökrangadó Afganisztánban

szeptember 14., kedd 17:25

A tálibok gyors afganisztáni diadala a brit elhárítás, az MI5 főigazgatója szerint jelentősen javíthatja az iszlamista szélsőségesek morálját. Ezen felül a nyugati titkosszolgálatok, a történelmi tapasztalatok alapján jogosan, azon is aggódnak, hogy az újra iszlamista ellenőrzés alá került ország az 1996-2001 közötti időszakhoz hasonlóan a nemzetközi dzsihadista terrorcsoportok menedékévé válhat. Cole Bunzelnek, a Stanford Egyetem Hoover Institutionjének kutatójának, a Jihadica blog szerkesztőjének a Foreign Affairsben megjelent írása szerint a globális dzsihádon belüli törésvonal két oldalán valójában gyökeresen eltérően értékelhetik a helyzetet: míg az al-Kaida szövetségeseként tekint a tálibokra, az ISIS inkább riválist láthat a sajátjukkal szemben valóban is létező iszlám államban. Még álltak New Yorkban a World Trade Center ikertornyai, amikor Oszama bin Laden, a tálibok vendégszeretetét élvező al-Kaida terrorszervezet vezére hűségesküt (bay'a) tett Omár mollának, a tálibok akkori vezérének. Bin Laden az al-Kaida minden tagját ugyanerre buzdította, ők pedig még a halála után is követték a tanácsát. Bin Laden utódja, Ajman az-Zavahiri 2014-ben megújította a hűségesküt.

Az al-Kaida nem szimplán hűséget fogadott a táliboknak, hanem a talibán mindenkori vezérét "az igazhitűek parancsnokaként" ismeri el, márpedig ez a jelző hagyományosan a kalifa, a muszlim világ vezérének a sajátja. Az ISIS, ami saját egykori államát pozicionálta kalifátusként, parancsnokát pedig a kalifaként, ezt nyilván nem hajlandó elismerni.

Bunzel szerint a talibán megítélése megosztja a dzsihadista közösséget. A tálibok vezérét nem csupán az al-Kaida magja, hanem távoli szövetségesei is az igazhitűek parancsnokaként ismerik el, így tett 2017-ben nyugat-afrikai szövetségesük, a mali lázadóvezér, Ijad ag-Ghali is, amikor nem csupán az-Zavahirinek, de az aktuális tálib vezérnek, Hajbatulla Ahundzada mollának is hűséget fogadott.

Ki a kalifább?

Az al-Kaida és a talibán szövetségét még az sem bontotta meg, amikor a tálib vezetők 2020 februárjában egyezséget kötöttek az Egyesült Államokkal, amiben arra is ígéretet tettek, hogy a jövőben nem támogatják az al-Kaidát. Az al-Kaida vezetése felháborodás helyett éppenséggel gratulált a táliboknak "a nagy történelmi győzelemhez", és arra hívta a világ muszlimjait, hogy kövessék a tálibok példáját a dzsihád iránti elkötelezettségükben. Egyben megerősítették, hogy a tálib vezetésű Afganisztánt tekintik a jövendő iszlám állam, a Kalifátus magjának.

Az ISIS-nek természetesen más a véleménye arról, hogy mi is a kalifátus. Ők saját államukat tartják annak, Afganisztánban pedig nem a kalifátus, hanem a Kalifátus egyik tartományának megteremtésén dolgoztak, amikor Afganisztán keleti határvidékén megtelepedve Khuraszanként kezdtek hivatkozni a területre. Őket amúgy az al-Kaidával szemben a tálibok nem is látták szívesen, a két csoport a kezdetektől egymással is háborúzik - a helyzet különös fintora, hogy az ISIS afganisztáni bázisainak bombázásával az Egyesült Államok lényegében a táliboknak nyújtott légi támogatást. Bunzel szerint így már egyáltalán nem meglepő, hogy ugyanazt a tálib-amerikai megállapodást, amit az al-Kaida a dzsihád győzelmeként ünnepelt, az ISIS az amerikaiak és a tálibok szövetségeként értékelte.

A két terrorista csoport másfél évvel később is gyökeresen eltérően értékeli a helyzetet. Az al-Kaida, amely a 2020. februári megállapodást követő nyilatkozata után az amerikai katonai hírszerzés, a DIA értesülései szerint a tálibok kérésére igyekezett csendben maradni, az utolsó amerikai katona távozását már a tálibok, mi több, a teljes muszlim világ történelmi győzelmeként ünnepelte. Az ISIS ezzel szemben úgy véli, hogy az Egyesült Államok valójában önként adta át az országot a táliboknak, akik ezzel gyakorlatilag az amerikaiak klienseivé váltak. Kabul eleste után hírlevelükben "békés hatalomátadásnak" minősítették a történteket.

Bunzel szerint amúgy a valóság valahol a két szélsőséges csoport szélsőséges olvasatai között lehet. Annyiban az ISIS-nak lehet igaza, hogy a tálibok valójában nem osztják az al-Kaida globális törekvéseit. Terveik és érdekeik Afganisztánra korlátozódnak, és ha valamit megtanulhattak az elmúlt két évtizedben, az az, hogy az USA rajtuk is leveri, ha mások a területükről szerveznek támadásokat. De még ha nem is osztják az al-Kaida nemzetközi törekvéseit, szakítani se akarhatnak a csoporttal. Bunzel szerint a talibán és az al-Kaida vezetői között az elmúlt húsz évben a vérszövetségen túl családi kötelékek is alakultak, az al-Kaida megtagadása pedig még a tálib mozgalmon belül is szakadáshoz vezethet - az al-Kaidával legszorosabb kapcsolatot ápoló keményvonalas tálibok vezére, Sziradzsuddin Hakkani az új tálib kormány belügyminisztere lett.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt