Gyors, felszínes elemzés: végre voltak karakterek
Ez már nem jópofiskodó álvita volt, hanem átélhetően felvillantak a karakterek közötti különbségek. A legkevesebbet talán Dobrev Klára mutatta, de ez nem feltétlenül az ő hibája volt, hanem a helyzetből következett, mivel az előválasztás feltételezett listavezetőjeként Márki-Zay és Fekete-Győr végig őt kóstolgatták, így az energiája nagy részét a reagálás kötötte le. Profin dobta be vesszőparipáját, a kétharmados törvények felesekkel történő, igen kétségesnek tűnő megsemmisítését . Érdekes volt, hogy Jakab egyáltalán nem támadta őt. Karácsony sem, de ez nem meglepő, hiszen ő a nagy kiegyensúlyozó figurájával kampányol. A vita egyik legerősebbje ezúttal Márki-Zay Péter volt, aki jól osztotta be az idejét és végig ügyesen tolta a való életbeli dolgokhoz jól értő, gyakorlott vállalati vezető-szakértő figuráját. Olyan volt kicsit, mintha egy lengyel konzervatív liberális politikus beszélt volna. Jól felpörgött Fekete-Győr András is, aki érezhetően a fiatal közönségnek játszott, harapós volt, de nem ellenszenvesen agresszív és végig markánsan jelezte, hogy a Momentum a gyurcsányizmus ellenében jött létre, de most együtt kell dolgozniuk. Jakab Péter úgy kezdett, mint akit a kezdő gongszó előtt ütöttek ki az öltözőben, majd életre kelt némileg, de önmagához képest így is kilúgozott hatást keltett. Karácsony esetében feltűnő volt, hogy a szándékosan nem konfrontatív imidzse ellenére végül markánsan szembefordult a zűrös zuglói MSZP-s jelölt Tóth Csabával.
