Nagyot álmodott öt fogyatékossággal élő fiatal: szeretnének felépíteni egy házat, ahol önállóan, de segítséggel lakhatnak. A projektet Mikes Lélekközpontra keresztelték, most pedig megpróbálnak több száz millió forintot összegyűjteni, hogy saját otthont teremthessenek maguknak. A telek már megvan, a 11. kerületben, a Mikes Kelemen utcában, már csak tégla kéne rá, hogy ház is lehessen.
Szalay Anna Lilla, Zakál Zoltán, Üveges Kata, Károlyi Gábor és Németh Zsóka lennének azok, akik biztosan beköltöznének abba a lakóotthonba, amit a Nem Adom Fel Alapítvány hozna létre, hogy a fogyatékossággal élők jelenlegi lakhatási problémáin segítsenek. A projektet partnerünk, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) SZABAD-díjára is jelölték.
A tervek szerint a 11. kerületben felépítenek egy olyan két szintes házat, amelynek az alsó részén 10 fogyatékossággal élő lakik majd önállóan, de asszisztensek segítik a mindennapjaikat, az emelten pedig autista gyerekek fejlesztésével foglalkoznának. A 10 főn felül lenne még két üres ágy, amiket azok vehetnék rövid távra igénybe, akik hirtelen kerülnek lakhatási válságba. A telket már sikerült adományokból és némi önerőből megvenni a 11. kerületi Mikes Kelemen utcában, de az egész projekt nagyjából 400-500 millió forintba fog kerülni, ami nem kevés.
A cél elérése érdekében kedden egy aukciót is elindított a Nem Adom Fel Alapítvány, amely során olimpiai és világbajnok sportolók, parasportolók dedikált mezeire lehet licitálni az alapítvány közösségi média felületein. A beköltözni vágyók arról álmodnak, hogy befolyik annyi pénz, hogy elkezdhessék az építkezést.
Az öt beköltözni vágyó fiatal közül egészségügyi okokból csak Szalay Anna Lilla és Németh Zsóka tudott eljönni a sajtótájékoztatóra, de online bejelentkezett Üveges Kata is.
Az rögtön kiderült, hogy mind az öten nagyon jó barátok, sőt a baráti társaságnak van egy szerelmes párja is, Anna és Gábor, akik már 11 éve együtt vannak. Nekik azért is fontos, hogy létrejöhessen az otthon, hogy ott együtt élhessenek. Valamilyen módon mindannyian kapcsolódnak a Nem Adom Fel Alapítványhoz például Anna és Zsóka felszolgálók a Nem Adom Fel Kávézó és Étteremben, Zakál Zoltán pedig a NEMADOMFEL Együttes frontembere.
„A fogyatékossággal élők lakhatása általános probléma, és azt láttuk, hogy még a saját munkatársaink élethelyzete sem megoldott. Így jött az ötlet. Itt emberek életéről van szó, amit kötelességünk megoldani és magunkra venni” - magyarázza Papp Szabolcs a Nem Adom Fel Alapítvány szóvivője, aki elmondta, hogy most már azért gyűjtenek, hogy tégla és ablak is legyen a megvásárolt telken.
Szalay Anna Lilla karizmatikus személyiség, aki az első magyar Down-szindrómás címlaplány, down aktivista, vezet blogot, van saját Facebookja és Instagramja is, ahova leginkább zenéről és filmekről szeret posztolni. Anna jelenleg a szüleivel él, ahogy Németh Zsóka is, akit édesapja, Németh Zsolt is elkísért az eseményre.
Zsóka elmeséli, hogy a Bárczi Gusztáv Általános Iskolában ismerkedett meg Annával és Gáborral, és rögtön nagyon jó barátságba kerültek. A 20 éves Zsóka most még tanul, mindenféle szakmával igyekszik megismerkedni: főzéssel, sütéssel, kertészkedéssel, szövéssel, fonással. A kedvenc tevékenysége a főzés, legutóbb például azt tanulta, hogy milyen alapanyagok kellenek a mézes kalácshoz.
Ha beköltözhetne a Mikes Lélekközpontba akkor szívesen sütne-főzne a többiekre, de azt is felajánlotta, hogy a mozgáskorlátozottaknak vagy más fogyatékossággal élőknek is segítene az önálló lakhatás során.„Nem féltem Zsókát az önálló élettől, mert nem lenne egyedül, és tudom, hogy közösségi alkat. Azt gondoltuk a feleségemmel, hogy jó lenne neki egy ilyen típusú lakás. Ez persze nem azt jelenti, hogy velünk nem lenne egyáltalán, hanem mondjuk hétköznap ott lakna, hétvégén meg hazajönne hozzánk. De ez adna neki egy bizonyos önállóságot, ami most nincsen meg neki. Nyilván az, hogy a szüleinkkel élünk örökre, nem a legoptimálisabb választás.” - magyarázza Zsóka édesapja, Zsolt.
Anna, Gábor és Zoltán is egyelőre a szüleikkel élnek, de a hosszú távú lakhatásuk egyiküknek sem megoldott, ezért is lenne nagy szükség az apartmanra. A lakhatási problémák azonban a 40 éves Üveges Katának a legégetőbbek, aki azért nem tudott eljönni az eseményre, mert édesanyja jelenlegi egészségügyi állapota nem engedte meg, hogy elegendő segítséget tudjon nyújtani Katának a reggeli elkészüléshez, és az elinduláshoz.
„Jelenleg a 71 éves édesanyámmal élek, aki csontritkulásban szenved, és nemrégiben összecsúszott a gerincoszlopa, ezért ma reggel nem tudott nekem segíteni összekészülni, hogy felutazzak Budapestre. Már évek óta keresek egy biztonságos otthont, ahol a szükséges segítséggel önállóan élhetek és dolgozhatok. Édesanyám egészsége leromlásával pedig halaszthatatlanná válik, hogy erre megoldást találjak” - mondja az informatikus-közgazdász diplomával rendelkező Kata a videóhíváson keresztül.
Papp Szabolcs elmondja, hogy azért döntöttek úgy, hogy a nulláról felépítenek egy házat és nem pedig vesznek egyet, mert azt tapasztalták, hogy könnyebb úgy adományokat gyűjteni, ha például építőanyagot kérnek, nem pedig pénzt.
„Tudjuk, hogy nem kevés az összeg, amire szükségünk van, de reménykedünk abban, hogy jó a cél, mivel nem tárgyat szeretnénk, hanem az emberek élethelyzetét akarjuk megváltoztatni vele. Ez tényleg óriási probléma, hogy vannak olyan sorstársak, akikről csak addig tudnak gondoskodni, amíg a szüleik élnek. Azt szeretnék, hogy egy biztonságos helyre tudjanak költözni, ahol van egy saját apartmanjuk, közösségben is vannak, de szakmai felügyelet is van” - mondja Szabolcs.
A Mikes Lélekközpont projektje és down-aktivista tevékenysége miatt Szalay Anna Lillát SZABAD-díjra is jelölték. Anna az ott elmondott beszédéből idéz nekünk, hogy miért annyira fontos a támogatott lakhatás.
„Ez egy közös álom, nemcsak az én álmom és a többieké, hanem minden fogyatékossággal élőé, hogy önállóan élhessen. Az anyukám azt szokta mondani, hogy én álommegvalósító vagyok, szóval ha eddig sikerült, akkor most is sikerülni fog.”
Az öt fiatal kampányfilmét itt nézhetik meg:
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.