Új dizájnerdrog terjed a hazai kutyák között, két budapesti tacskó máris durván függő lett tőle
Ma reggel félkómásan lebotorkáltam a konyhába, hogy a kávégép nyomkodása közben a szemem sarkából észrevegyek a pulton egy churrót. A churro spanyol fánkféle, de nem díszpárna alakú, hanem hosszúkás, mint valami kukac.
“De rég volt itthon churros” - mondtam magamban egy lelkes feketerigó hangján, azzal fogtam és a számba toltam, miközben tejet öntöttem a kávéba. De a fánkomról hiányzott a szokásos porcukorréteg. És fura volt az íze, bár nem kellemetlen. Beleharaptam, az állaga is más volt, valahogy ruganyosabb. Gyorsan kivettem a számból, bár úgy is fogalmazhatnék, hogy kiköptem.
“Óriástampon!” - kiáltott fel rémülten a Hebrencs Énem. “Dehogy!” - felelte a Jobbik Énem - “ez a kutyák rágórúdja, amit a reklámcikk miatt esznek. Valaki meg kint hagyott egyet a konyhapulton. De vajon miért rakta kistányérra???”
A fenti, életből vett illusztráció is jól mutatja, hogy a Rúd milyen szervesen beépült a családunk életébe a pár hetes való életbeli tesztelés során.
Ami viccesen indult, a teszt előtt ugyanis véletlenül beleolvastam az információs anyagba, amiből megtudtam, hogy a fogtisztító rúd nem abban az értelemben tisztítja a kutyafogakat, hogy eltünteti a fogkövet, hanem abban, hogy nem engedi meg a fogkő kialakulását.
“Atyaég, már négyévesek, de még sosem mutattam meg Txiki - ejtsd Csiki, a szerk - és Minóka fogait az orvosnak. Biztos akkora fogköveik vannak, mint egy szakóca! Nyomás leszedetni, vagy tök kínos fotókat tudok csak csinálni róluk”
- mondtam magamban, azzal hátizsákba dugtam Minókát, és indultunk az orvoshoz.
“A fogköveit szeretném leszedetni! Rettenetes állapotban van a szája!” - mondtam az orvosnak, aki kinyitotta Minó száját, belenézett, majd hahotázni kezdett. Zavartan toporogtam, majd szégyenkezve kinyögtem: “Ennyire ciki a helyzet? Legalább menthető a fogsora szegénynek?”
A doktor erre még hevesebben rázkódott és fura, kissé fuldoklásszerű hangokat adott ki magából. Aztán, amikor lélegzethez jutott, elárulta, hogy nem, nem ezen nevetett ennyire, hanem pont azon, hogy egyáltalán nincsenek fogkövei. Az állatorvoshumor igazán sajátos, de próbáltam udvariasan mosolyogni.
Az orvos ezt vicsorgásnak vehette, mert egyszer csak azt mondta, hogy azért megnézi még egyszer, majd benyúlt az eleve rémült tacskó szájába, csak úgy puszta kézzel, majd olyan hangos pattanó hang hallatszott, hogy megzavarodva azt hittem, hogy egy kutyaidomításhoz használatos, talán clicker nevű kattogtató bigyót csattintott el a kigúvadt szemmel néző tacskó szájában. De ennyire még ő sem fura alak. Mint kiderült, a kedvemért csak úgy körömmel lepattintotta a fogazatán talált egyetlen követ!
Az audio-sokkhatás ellenére kíváncsian vágtam bele a fogtisztítórúd-projektbe.
Életem legjobb munkájának bizonyult, mert összesen abból állt, hogy heteken át napi egyszer csemegét kellett adnom a két tacskónak. Mert az a legelső alkalommal kiderült, hogy ez nekik nem gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény, hanem igazi ínyencfalat, de egy érett döglött béka vagy lopott sonka szintjén.
Egy hónapnyi tesztelés után a következőket tudom elmondani a Purina Dentalife nevű rúdjáról:
1.) A kutyák szeretik. Mit szeretik, rajongják.
2.) A tiszítórudazás pompás lehetőségeket kínál különösen jó aranyoskutya-fotók készítéséhez, akkora extázisba jönnek.
Ideális például erősenkoncentrálókutya-fényképekhez:
A "nálunk a kutyák is szivaroznak" mondás illusztrálásához:
De a Rúd segített hozzá az Egyszerre Félelmetes És Bandzsító Txikiről készített eddigi talán legjobb fotómhoz is:
Ezen az is megtekinthető, hogy a fogai a több hetes tréning alatt egész biztosan nem sárgultak, sőt.
3.) A Rúdnak a lecsengése is isteni.
Hőseink olyan elánnal vetették rá magukat, hogy az elfogyasztása után jellemzően azonnal mély álomba merültek. Az alanti kép sztorija az, hogy nagyon ittam volna egy kávét, a gépet már fel is hevítettem hozzá, amikor Minóka hangos nyüszögéssel kizsarolta, hogy adjak neki egy rudat. Akartam csinálni fotót is, ezért odaadtam neki a szajrét, odapattantam a géphez, megnyomtam a gombot, megvártam a kávém, majd pattantam fotózni a rágcsálást. Erre a jelenetre értem vissza összesen kábé 40 másodperc elteltével:
4.) Pár napos rudazás után a szájuk nem dög- vagy szar-, hanem rúdszagú lesz.
Ecsetelnem sem kell talán, hogy ez mekkora életreformot jelent. Kár, hogy a fenekükbe nem lehet beledugni, mert akkor a bűzmirigyproblémát is ki lehetne iktatni.
5.) A Rúd hátránya: a legszófogadóbb kutyákból is ilyen anarchistákat farag:
Összegzés 30 tesztnap után:
A Purina Dentalife rúdja egyszerre teszi vidámabbá a kutyákat és a gazdáikat, ami, ha már ennyit szórakoztam vele, nagyobb örömmel tölt el, mint Minókát egy ötkilós, egy hete a napon érlelt busahulla. Közben a fogaik fehérebben csillognak, mint az arcom, amikor azt hittem, hogy egy hatalmas tampont kaptam be. Az igaz, hogy a kutyák a függői lettek, de mivel úgysem engedem őket rossz társaságban csövezni az utcán, a lejtőn nem fognak elindulni, úgyhogy ennyi belefér.
Jó rágcsálást mindenkinek!