Apatársak voltunk általánosban, így személyesen is tudom, hogy Mizsér Attila öttusázó olimpiai bajnok higgadt, értelmes, feltűnően megfontolt ember. Éppen emiatt hangzik még jobban az a vicces punkhoz illő ötlete, amit a Magyar Nemzetben vezetett elő.

Mizsért azért kereste meg a lap, mert nem írta alá azt a nyílt levelet, amiben száznál is több egykori és jelenlegi öttusázó kérte azt a magyar szövetségtől, hogy tiltakozzon a nemzetközi szövetség döntése ellen, miszerint

a lovaglást kiveszik a tusák közül és lecserélik valamilyen más sportágra.

Az olimpiai bajnok először tisztázta, hogy ő is “minősíthetetlennek” tartja a nemzetközi szövetség eljárását. De a legfontosabbnak ezzel együtt azt érzi, hogy az öttusa olimpiai sportág maradhasson. Ennek pedig akadálya a lovaglás. Mizsér szerint nem az a baj vele, hogy emiatt a szerencsén is múlik az eredmény, hanem az, hogy a lovak miatt csak néhány országban lehet versenyt rendezni, így az öttusa nem tud globális sportággá válni:

“Néhány lovat minden tagszövetség képes fenntartani, de százat, amennyi egy verseny megrendezéséhez kell, csak tíz, legfeljebb tizenöt.”

Ha az ember nem öttusa lovasedző, elég könnyű belátni, hogy Mizsérnek igaza van. Na de mi a megoldás? Mi legyen lovaglás helyett?

A szöuli csapatbajnok ügyesen vezette fel az ötletét. Azzal kezdte, hogy bár sokan emlegetik a bringát és a falmászást, ő elolvasta a nemzetközi szövetség vonatkozó dokumentumát, amiben az áll, hogy a jelenleg nem olimpiai sportágak közül szeretnének választani ötödik tusát. Majd azzal folytatta, hogy miként született meg az öttusa annak idején. Coubertin báró szeretett volna egy összetett olimpiai sportágat, de ő atlétikai számokat mixelt volna össze. Ehhez képest az 1912-es stockholmi olimpia szervezői azzal jöttek neki, hogy egy úszásból, futásból, vívásból, lövészetből és lovaglásból álló sport jobban megfelel a kor eszményképének. Coubertin pedig ezt belátva rugalmasan elfogadta az ötletet.

Legyünk mi is ruganyosak tehát, és cseréljük a lovaglást olyan sportra, ami megfelel a XXI. század eleji eszményképnek.

Mi az? Gyalázkodó kommentelés? Tömegverekedés? Gázeregetés a légkörbe? Követőgyűjtés? Lájkbajnokság? Hírhamisítás?

Meleg, meleg, meleg, meleg, meleg és meleg, de nem. E-sport!

"A 21. századi fiatalok digitális függőségben élnek, sőt egyre inkább attól szenvednek. Tudósok már ma megelőlegezik, az ezzel járó tömeges depresszió hatalmas kihívást jelent majd a társadalmaknak. Ha a jelenkori eszményképből indulunk ki, akkor a modern öttusának erre kell pedagógiai beágyazottságú választ adnia. Éppen ezért én cseppet sem tartanám ördögtől valónak, ha az öttusa az e-sport irányába nyitna.”

Én csak azt sajnálom, hogy nem az ezerkilencszázhúszas években élünk, amikor általánosan elterjedt vélemény volt, hogy az egészséges ifjúságra leselkedő legnagyobb veszély, ami függőségbe és depresszióba taszíthatja az érintetteket, nem más, mint a maszturbálás.