November 8-án öt cseh párt elnöke aláírta a kormányalakításukhoz szükséges koalíciós megállapodást, éppen egy hónappal a parlamenti választás után. Az aláírók között ott volt a hosszú rasztái miatt könnyen felismerhető Ivan Bartos, a Kalózpárt részéről; illetve a miniszterelnöknek készülő, a lengyel Kaczynski-féle párttal jó viszonyt ápoló Petr Fiala is, hogy csak a politikailag egymástól legtávolabb álló új szövetségeseket soroljuk.

A cseh ellenzéki összefogás sikerét sokan úgy értelmezték a nyugati sajtóban, hogy elkezdtek dőlni az illiberális dominók a régióban - 2020-ban Szlovákiában, 2021-ben Csehországban bukott meg egy korrupciós botrányokba keveredő, az EU-s intézményekkel a migráció miatt sokat veszekedő kormány - és ezek a kommentárok rendre arra emlékeztetnek, hogy 2022-ben Magyarországon, 2023-ban Lengyelországban lesz választás. Fico és Babis után bukhat Orbán és Morawiecki is? A képlet nem ilyen egyszerű, hiába mondtak az elmúlt években hasonló dolgokat a V4 csoport vezetői, egyáltalán nem egyforma rendszereket működtettek, és a körülményeik is különböztek.