Senki se legyen egyedül karácsonykor - csak az, aki akar

Az elmúlt majdnem két évben sokan megtanultunk egyedül lenni. Rájöttünk, mit él át minden évben az, aki magára marad az ünnepek alatt, akinek minden rokona külföldön él, aki számára már nem furcsa, ha két hétig senkivel sem beszél. Nem volt jó érzés megtapasztalni, de talán kicsit jobban át tudjuk már érezni, milyen lehet nemcsak különleges helyzetben magányosnak lenni.

Persze egyedül lenni nem ugyanaz, mint magányosnak lenni. A magány egy lelkiállapot, még csak nem is kell hozzá egyedüllét. A magányosság érzése destruktív, depresszióhoz vezet, hosszú távon szinte fenntarthatatlan állapot. A magányos ember izolálva érzi magát, nehezen kapcsolódik embertársaihoz, vagy úgy érzi, hozzá kapcsolódnak nehezen mások.

Az ember társas lény, nem normális dolog, ha nincsenek társas kapcsolatai. A magányosságnak hosszú távon akár testi tünetei is lehetnek: aki túl sokat van nem önként egyedül, fejfájással, álmatlansággal, krónikus fáradtsággal, és kevéssé meglepő módon depresszióval küzdhet. Szintén fontos, hogy nincs egyféle magány: egy gyerek, aki nem talál magának barátokat, teljesen máshogy érzi magát, mint egy idős ember, aki ritkán látja a családját. Ahogy a lelkiállapotuk is más, a problémát is máshogy kell kezelni az esetükben.

Az ünnepek idején a magány érzése felerősödik, hiszen azt látjuk, hogy mindenki a szeretteivel tölti az idejét, közös programokon vesznek részt, és kifejezik egymás iránt érzett szeretetüket. Kétségtelen tény, hogy nagyon rossz opciónak tűnik, hogy míg mások egy óriási vacsoraasztalnál csevegnek a rokonaikkal, addig mi otthon ülünk egyedül, és jobb esetben csipegetjük a kis adag halászlevet, rosszabb esetben bezárkózunk, és inkább megnézünk egymás után három - nem karácsony tematikájú - filmet.

Az ünnepek idején sokan egyedül maradnak azok közül is, akiket a hétköznapokban nem kínoz a magány. Fontos, hogy fejben fel lehet készülni arra, hogy az idei karácsony más lesz, és ha nem is lesz tökéletes persze, de simán ki lehet hozni belőle egy jó kis napot.

Ha már biztos, hogy egyedül leszünk, elkezdhetjük élvezni a gondolatot, hogy aznap pontosan úgy fog történni minden - tényleg minden - ahogy mi akarjuk. Élvezzük ki, hogy nem kell senki olyat vendégül látnunk, akit valójában nem is kedvelünk, és ha akarunk, például főznünk se kell, vagy ha mégis akarunk, a menü pontosan olyan lesz, ahogy azt a legjobban szeretjük. Vagy ha szeretnénk, akár végigplaystationözhetjük az ünnepeket.

De napközben akár kirándulhatunk is, vagy egy esti sétán élvezhetjük, hogy szinte egyedül vagyunk a máskor zsúfolt utcákon.

Sokan, akik semmiképp sem szeretnének egyedül maradni, egyszerűen bejelentkeznek az ünnepek idejére egy wellness-szállóba, ahol az ismeretlenek társasága feledteti, hogy saját szerettei nem lehetnek vele. Sokan mások viszont egyáltalán nem szeretnének egyedül lenni, és nem akarják idegenekkel pezsgőfürdőzve tölteni a karácsonyt. És ez már probléma.

Dr. Kyle Shumway terapeuta, a The Friendship Formula: How to Say Goodbye to Loneliness and Discover Deeper Connection című könyv szerzője úgy véli, alapvető probléma, hogy a magány visszahúzódóvá teszi az embert, és végül magunk is alig hisszük el, hogy bárkinek szüksége lehet a társaságunkra. Bármilyen bénító is tud lenni a magányosság, meg kell rázni magunkat, és nyitni kell embertársaink felé. Nyilván szinte groteszk ötletnek tűnik, hogy egy ember, aki talán azért van először egyedül karácsonykor, mert a házastársa meghalt, becsengessen a szomszédjához, hogy igyanak meg együtt egy pohár bort a karácsonyfa mellett, a valóság az, hogy legtöbbünknek már ennyi is elég lehet ahhoz, hogy ne érezzük magunkat olyan elveszettnek és értéktelennek. Shumway szerint nincs abban szégyellnivaló, ha az ember kimutatja, hogy vágyik mások társaságára, éppen ez fog segíteni abban, hogy bevonzzunk az életünkbe új embereket.

Magyarországon jelenleg több mint 600 ezer 65 év feletti ember él egyedül. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy ennyien töltik egyedül a karácsonyt, de az arányok alapján elmondható, hogy ha az idősebbek bezárkózás helyett jobban keresnék vagy elfogadnák egymás társaságát, jóval kevesebben szomorkodnának karácsonykor. Sok civil szervezet igyekszik segíteni azokon, akik magányosnak érzik magukat az ünnepek idején, önkéntes fiatalok telefonon vagy személyesen beszélgetnek a főleg idős emberekkel. Ez kedves és dicséretes, ugyanakkor az a helyzet, hogy az elmagányosodott vagy magát hirtelen nagyon magányosnak érző emberek többsége ilyenkor a legjobban egy a saját korosztályába tartozó személy társaságára válik, jellemzően azonos neműre, akivel beszélgethetne. Ezért is erősödik az a vonal, mely szerint azzal teszünk a legjobbat, ha rávesszük őket, hogy kilépjenek a komfortzónájukból, és keressenek maguknak társaságot a saját preferenciáik szerint.

A cikk a Vodafone Magyarország Zrt. támogatásával készült.