Gattyán: Üzleti alapú kihívást már nem keresek

november 18., csütörtök 6:42

Egy szokatlanul hosszú videó került fel az internetre, ahol Gattyán György, az egyetlen igazán vagyonos magyar internet milliárdos beszélget Jakupcsek Gabriellával. A beszélgetés már csak azért is szokatlan, mert nem egy konkrét ügyről van szó, hanem Gattyán tényleg belemenősen, magánéleti kérdésekre is válaszol - amit eddig más milliárdostól nem láttunk. Természetesen szóba kerül a NAV ügy is…

A teljes videó itt megnézhető:

J.G.: Állandóan úton van, tulajdonképpen ez egy életforma. Hogyha egy hetét el kellene mondani: hol ébred, hova megy, hogy szervezi össze az életét?

G.Gy.: Hála Istennek ez nem olyan sűrű, hogy három naponta kell utazni… Igyekszünk legalább két-három hetet egy helyen tölteni, és a család ehhez hozzászokott. A gyermekeim már tényleg nagyon kis koruktól utaztak. Több helyen jártak iskolába, különböző pontokon éltek. A szüleim is nagyon sokat utaztak, ugye annak a jóvoltából, hogy anyagilag én tudtam őket segíteni. Ők már például kétszer körbejárták a világot. Sajnos édesapám pár hónappal ezelőtt elhunyt, de édesanyám a mai napig nagyon aktív és szereti az utazást, úgyhogy talán ez így a génekben van.

J.G.: Az összeegyeztethető volt - és ez igaz az elmúlt húsz évre is -, hogy Ön családapa és üzletember egyszerre? Tehát miközben mindenki azon balanszírozik, hogy hogyan tudja a munkáját összeegyeztetni a magánélettel, Ön még ráadásul több ezer kilométereket is repül.

G.Gy.: Mondhatnám azt, hogy nem viszem haza a munkámat, de mivel laptopon dolgozom, ezért inkább a családomat nem viszem be a munkahelyemre, talán ez jobban működik. Így nőttek föl a gyerekek, a szüleimmel is az elmúlt tíz-húsz évben így éltük le az életünket. Ez nem igazából probléma már.

J.G.: Olvastuk, hogy számos egyéb magyar vonatkozású tevékenysége is van. Hogy dönti el, hogy mire költi a pénzét, ami visszaforgatódik Magyarországra?

G.Gy.: Mivel ötven éves elmúltam, ezért nyilatkozhatom úgy, hogy nyilván az embernek életszakaszai vannak. Az első komolyabb életszakaszomban nyilván arra fókuszáltam, hogy a semmiből, hogy tudok úgy létrehozni valamit, ami ad egy egzisztenciát. Én azt gondolom, hogy ezt a lépcsőt jól vettem. Mivel most már mondhatom, hogy az életem második életszakaszában vagyok, itt most már az a fontos, hogy ezt a felhalmozott vagyont hogyan tudom úgy használni, hogy értéket teremtek nem csak a saját családom számára, hanem más családok számára, vagy a tágabb családom: Magyarország számára, vagy az általunk létrehozott sport által a világ számára. És ettől izgalmasabb kihívás igazából nincsen.

J.G.: Azért egy picit még ezt hadd firtassam. Prima Primissima alapítója, ráadásul a Teqball, ami most talán a szíve csücske, hogy olimpiai sportággá tegye, erre mennyi az esély?

G.Gy.: Használjunk többes számot… Én ennek csak egy alkotó eleme vagyok. Társaimmal és a több, mint 200 fős csapatunkkal ez egy nagyon, nagyon komoly munka, hiszen gondoljuk el, hogy több mint 200 országban létre kell hozni irodát, szövetséget, partnerséget. Ez egy nagyon sziszifuszi munka, de ezúton is köszönöm és gratulálok a munkatársaimnak, mert nagyon jól haladunk. Az, hogy olimpiai sportág leszünk-e, az nem kérdés.

G.Gy.: Ez nem kérdés, az a kérdés, hogy mikor. Ez egy foci alapú sport, ahol a nők és a férfiak tudnak együtt játszani. Szerintem ettől briliánsabb és szebb sztori nincsen ma és erre ma mindenki nyitott. Minden földrészen imádják. Nem kérdés, hogy olimpiai sport lesz-e, a kérdés az, hogy mikor. Nyilván ezért nem csak én, hanem az egész cégcsoport megtesz mindent, mert ez magasztos dolog. Nyilván nem kell, hogy pénzt veszítsünk, de nem az számít, hogy mennyi pénzt keresünk, hanem hogy a lehetőségeinket úgy használtuk ki, hogy adtunk. Szerintem ez a legfontosabb.

J.G.: A Magyar Népmesék hogy jött?

G.Gy.: Olvastam valahol annak idején, hogy forráshiánnyal küszködik a Kecskemét Film Rajzfilm stúdió és be kéne fejezni a Magyar Népmeséket. És mondtam, hogy hát én ezen nőttem fel…
Egyből telefonáltunk, elmentünk meglátogatni a stúdiót és ott láttuk, ahogy készülnek ezek a rajzok. Így ez megint magától értetődő volt…Ez talán a szüleim, a nagyszüleimtől jön, hogy nekem már gyerekkoromban kezembe adtak egy rozsdás kalapácsot, hogy egyenesítsd ki a szöget, hogy építsünk valamit. És én azt örömmel tettem.

J.G.: Több gyermekotthont is támogat. Miért választotta, hogy az államilag gondozott gyerekeket és gyerekotthonokat támogasson?

G.Gy.: Egy gyereknek, aki valamiért árva, vagy ha nem is árva, de valamiért állami gondozásba kerül, jóval limitáltabbak a lehetőségei és ezért azt gondolom, hogy ott van a legnagyobb ártatlanság. És egyértelműen, hogyha nekik akár sportolásra, tanulásra, bármire tudunk extra lehetőséget adni, ez megint nekünk - mint Magyarországnak - nagyon fontos.

J.G.: Az ön vállalata is itt maradt Magyarországon a közel 10 éves adóhatósági hercehurca ellenére. Közben ráadásul elindultak a nemzetközi piacra is.

G.Gy.: Talán úgy fogalmaznék, hogy van magyarországi cégközpontunk, de ezáltal ugye van nemzetközi célközpontunk és Luxemburgban van. Igyekszünk mindig a lehető legjobb tevékenységet megtalálni, kihozni azokat a projekteket, amik segítik azt, hogy ezt a nemzetközi terjeszkedést támogassuk. De akármi is történik, én magyar vagyok, a legjobban magyarul beszélek, magyarul gondolkodom. Én nagyon szeretek magyar lenni, tehát ezért küzdök, mert elköltözhettünk volna vagy elmehettünk volna a fenébe, de nem. 10 millió ember nem hagyhatja el az országot csak azért, mert valaki, valamiért picit túlhúzza a húrt. Nem lehet. Akkor bele kell állni, szépen, csendben, nyugodtan. Mindenki nem mehet el.

J.G.: Az új vállalkozásaiban, az új terveiben mennyire fejeződik ki az, ahogy most látja a világot?

G.Gy.: Ugye már említettem, hogy kifejezetten gazdasági céllal semmi újat nem keresünk, hiszen, ami megvan, annak önmagában a fejlesztése is bőven sok. Az új irány elkezdődött az alapítványainkkal, azaz hogyha nem gazdasági alapon mérünk sikert vagy hatékonyságot. Most ilyen lehetőségeket keresünk, keresek, hogy kikkel lehet együttműködni azért - most nagyon szépen fog hangzani -, hogy jobbá tegyük a világot, de ha nem is a világot, legalább Magyarországot vagy a közvetlen környezetét.

J.G.: Kötelező egy gazdag embernek visszaadni a társadalom számára?

G.Gy.: Igen, igen és igen. Kötelező. Ha jó lehetőséget kaptunk az élettől, feladatunk, hogy azt megosszuk másokkal. A pénz és a vagyon is ilyen. Nyilván minden vagyonos keményen megdolgozott érte, de más is keményen megdolgozik a pénzéért. Ezért mindenkinek kutya kötelessége, hogy abból, amilye van, valamilyen úton-módon, a saját lehetőségei szerint, de segítsen másokon.

J.G.: Ön hogy képzeli el, milyen ma egy jó milliárdos?

G.Gy.: Törődik a lehető legtágabb környezetével. Ez nyilván több, mint a saját családja és a közvetlen környezete. A legnagyobb távolságban kell segíteni, amit elér. És sokszor, nem pénz kell, hanem oda kell menni és beszélgetni kell és előre kell mozdítani a dolgokat.

Ez egy milliárdos felelőssége.