A COVID-19 vírus legújabb mutációjának azonosítása óta többször is visszaköszön az új variáns kialakulásával foglalkozó cikkekben, hogy jó eséllyel elkerülhető lett volna ez a probléma. Annyit kellett volna tenni, hogy a fejlett nyugati országok vezetői és a vakcinákat gyártó cégek betartják azokat az ígéreteiket, amelyeket már az első vakcinák engedélyezése előtt tettek, vagyis hogy nem harácsolják majd össze az oltóanyagokat, hanem tesznek róla, hogy a szegényebb országoknak is jusson elég.

Azt ugyanis előre tudni lehetett, hogy ha a gazdag országok felvásárolják a vakcinákat, és a gyógyszergyártókkal együtt foggal-körömmel védik az oltások szabadalmait, a fejlődőknek pedig csak a maradék jut, vagy még az sem, akkor újabb és újabb variánsok fejlődnek majd ki. Ezek pedig a fejlett országokban is elnyújtják a járványt, és újabb korlátozásokat tesznek szükségessé, amelyeket már egyre nehezebben fogad be a nyugati társadalom. De ha mindenki tudta, hogy ez lesz, miért alakult mégis minden pontosan úgy, ahogy nem kellett volna, és mivel lehetne helyrehozni ezt a problémát?

Van elég, de nem jut mindenkinek

“Ha hagyjuk, hogy a gyógyszerek és vakcinák azokhoz kerüljenek, akik a legtöbbet ajánlanak értük, ahelyett, hogy oda és azokhoz kerülnének, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, akkor hosszabb, igazságtalanabb és halálosabb lesz a járvány. A vezetőknek meg kell hozniuk azt a nehéz döntést, hogy a vakcinákat igazságosan, ne csak piacvezérelt szempontok szerint osszák el.”