„Valamelyik nap hazajöttem az iskolából, csináltam a kis dolgaimat, és akkor gondoltam, hogy á, geci, most megölöm magam.”

Emese, Tina és Szani, vagy ahogy a suliban ismerik őket, a dívák. Három 20 éves lány, akik végzősök a Belvárosi Tanodában. Ez egy olyan iskola, ahova azok a diákok járnak, akiket már mindenhonnan kirúgtak. Itt viszont kapnak egy utolsó esélyt.

Kőrösi Máté az SZFE-re jár, dokumentumfilmes szakra. Mázlija van, mert nem biztos, hogy oda járna, ha előtte kirúgták volna az Eötvös gimiből, ahol végül leérettségizett, és ahonnan a tanárai többször ki akarták paterolni. Végül valami csoda folytán mégsem rúgták ki. Szóval a Filmművészetire jár, és vészesen közeledik a diplomafilmjének leadási határideje. Lövése sincs, hogy miről forgasson, amikor beleszalad a dívákba, akik mintha pacekra kifestve, kiöltözve pont egy rendezőre vártak volna a tanoda előtt az utcán ücsörögve.

Hisz mit ér egy díva kamera vagy színpad nélkül?

Négyükről szól a film, illetve arról, hogy próbálnak néha nevetve, de leginkább kínkeservvel átvergődni érettségin és diplomán, ezeken a mesterségesen kijelölt élet-határvonalakon. Írhatnám, hogy a Dívák az út és önmagunk kereséséről, kitalálásáról, a felnőtté válás gyötrelméről szól, de ezek sajnos így nem mondanak sokat. Talán érzékletesebb, ha elképzeljük, milyen volt a kinőtt gyerekszobában, a csukott ajtó mögött folyamatos álomkórban fetrengeni. Azon kínlódni, hogy csóró vagyok, csúnya vagyok, szarok a ruháim és az emberiség szar, közben pedig érezni a mindenhonnan, szülőkből, családból, barátokból, tanárokból és úgy anblokk az egész világból sugárzó nyomást, hogy „kezdj már magaddal valamit, indulj már el valamerre, találd már ki végre”. Emellett ne merj nyomasztóan boldogtalan lenni, legyenek működő emberi kapcsolataid, terveid, legyél egészséges és fitt.

Képzeld el, hogy ez a sokszor elviselhetetlen teher annyira lenyom, hogy moccanni sem bírsz, levegőt sem kapsz! Minden fárasztó, megszerezhetetlen, távoli és unalmas. Rohadt egy helyzet. Nincs ebben sok szépség. Mindez pedig sokkal rohadtabb, ha az anyukádnak mindenkihez van egy jó szava mielőtt végez magával, de téged kifelejt még a búcsúleveléből is.