A nagypapa gyapjú pulcsiban, ölében az unokával derűsködik a kandallónál a fotelban. Az asztalon alig férnek el a finom falatok, a gyerekek meg vannak őrülve az édességtől, a felnőttek kedélyesen koccintgatnak a tojáslikőrrel. A ház fényárban úszik, az őzikék bebámulnak az ablakon, a csillagok is fényesebben ragyognak, mint valaha. A karácsonynál családbarátabb ünnep aligha van. De ez nem volt mindig így.

Egészen a 18. század végéig a karácsonyi időszak a nyugati világban egy meglehetősen frivol, több mint tíz napon át tartó bulisorozat volt, melynek legfőbb haszonélvezői az alsóbb társadalmi rétegek voltak. A december közepétől év végéig tartó, főként pogány szokásokon alapuló, és inkább a téli napfordulót ünneplő bulisorozat szerves része volt a folyamatos piálás, az utcai rendbontás, és az év többi részében általában tiszteletben tartott szabályok felrúgása.

Skandináviában úgy ünnepelték, hogy visszatér a fény, azaz hogy újra hosszabbak lesznek a nappalok, hogy rengeteg farönköt gyújtottak meg, és addig ünnepeltek, míg mind el nem égett. Ez akár több mint tíz napig is tarthatott. De egész Európában jó alkalom volt ez az időszak az ünneplésre: sok haszonállatot levágtak, hogy ne kelljen télen etetni őket, így sokkal több húst ettek ilyenkor, mint egész évben, és nagyjából ekkorra vált fogyaszthatóvá a bor és a sör is.

A pogány szokások, a féktelenség, az italozás nagyon bántotta az angliai protestáns puritánok szemét, így amint lehetett, helyben be is tiltották az egészet úgy, ahogy volt. A 17. század közepén

az angol parlamentaristák először csak erősen agitáltak a karácsony ellen, majd egyszerűen rendeletben tiltották be a megünneplését.

Ebből persze rengeteg konfliktus született, ami végül összecsapásokhoz vezetett. Akárhogy is, a karácsonyt végül csak a monarchia visszaállításával sikerült újra életre kelteni az országban. Közben az Amerikába vándorolt puritánok is mozgásba lendültek, és Bostonban egy az egyben betiltották a karácsonyt, az európai zarándokok által alapított Plymouth-kolóniában, Massachusetts államban pedig még bűncselekménynek is minősítették a megünneplését.

Érdekesség, hogy nemcsak a féktelen partizástól voltak rosszul a puritánok, hanem a karácsonyfától és a karácsonyi dekorációtól is. Sőt, még az angolszász kultúrában olyan hagyományosnak tekinthető karácsonyi ételektől is, mint a piték meg a pudingok. Míg manapság sok vallásos ember azon van, hogy a boltok legyenek zárva karácsonykor, akkoriban a puritánok egyenesen kötelezték az üzleteket, hogy rendes nyitvatartási idővel működjenek.

Hogy világos legyen, mennyire nem szeretik a karácsonyt, este egy kikiáltó rótta az utcákat, és azt kiabálta: „Nincs karácsony, nincs karácsony!”

Míg Angliában II. Károly visszatértével visszatért a karácsony is, addig New Englandben egészen a 19. század közepéig tiltva maradt. Másutt lassan átalakult az ünneplés, és a 18. század végére már szokásba jött az is, hogy a családtagok nemcsak a szegényeket és a gyerekeket ajándékozták meg, hanem egymást és a barátokat is.

Adam Kuper antropológus a Smithoniannek azt mondta, a mai értelemben vett modern karácsony afféle alternatív valóság, melyben a felnőttek is kicsit újra gyereknek érezhetik magukat. Lehet nosztalgiázni, játszani, annyit enni, amennyit csak akarunk, újra mindennek jó illata van, és még ha le is zuhanunk a rénszarvas-szánról, biztos, hogy egy lúdtollal vastagon kitömött, puha paplanra esünk.

Teljesen megszokott lett, hogy a gyerekek úgy nőnek fel, hogy a karácsonyt valami varázslatos dolognak tartják, és karácsonykészletünk fontos és természetes része az ún. karácsonyi csoda, a titokban dédelgetett gondolat, hogy ilyenkor minden megtörténhet.

Ahogy puhult a karácsony, ahogy egyre inkább családközpontúvá vált az ünnep, úgy lett egyre inkább a politikusok kedvence is. Az egykori féktelen bulik helyét átvette az elképzelés, hogy ez igazából a gyerekek ünnepe, az áldott, érintetlen kis szenteké, akik a jóságot és a romlatlanságot jelképezik. A szokások mindenhol kicsit különbözően alakultak, és itt nemcsak a karácsonyi vacsorára kell gondolni. Míg sok helyen a Mikulás viszi az ajándékot a gyerekeknek, nálunk, Ausztriában és Németországban a Jézuska hozza. Észak-Amerikában december 25-én reggel van ajándékozás, Európa legtöbb országában 24-én este.

A keresztény egyház Jézus Krisztus születését ünnepli, aki nem vallásos, az a szeretet ünnepét üli meg. Néhány szokás azonban még a régi időkből maradt velünk: sokan fokhagymát tesznek az asztalra, hogy elűzzék a gonoszt, és az az igazság, hogy az a szokás, hogy egy örökzöldet ajnározunk ilyenkor, bőven létezett már az ókorban is.