A természeti katasztrófákból származó globális gazdasági veszteségek 2020-ban 190 milliárd dollárra rúgtak, és az éghajlati szélsőségek miatt az Európai Unióban már most 3,4 milliárd eurót teszi ki az éves várható károk összege, és ez a század végére a tízszeresére nőhet, írja a Másfélfokon megjelent cikkében Szabó Amanda Imola doktorandusz, meteorológus-éghajlatkutató.

A cikk szerint a kritikus infrastrukturális elemek egyike sincs biztonságban, mindegyik rendszerben van legalább egy súlyosan sérülékeny elem, ami komoly működési és ellátási zavarokhoz vezethet. És míg az EU gazdasági veszteségei az iparban, a közlekedésben és az energiaszektorban lehetnek a legnagyobbak, addig Magyarországon a magasfeszültségű vezetékeket tartó oszlopok és póznák kidőlése veszélyezteti a villamosenergiaellátó-rendszert, és a növekvő hőhullámos és aszályos időszakok miatt a Paksi atomerőmű termelési hatékonysága is bizonytalanná válhat időszakosan.

Szabó elemzése szerint az egyik legnagyobb kihívás, ami egyben magyarázza a nagyon jelentős költségeket is, hogy a kritikus infrastruktúrák tervezése és telepítése során nem számoltak a klímaváltozás hatásaival. Ezeket mind a mai napig úgy tervezik, hogy közben a maival nagyjából megegyező klímaviszonyokat feltételeznek. Ennek pedig nagy jelentősége van, hiszen például a széntüzelésű erőműveket 40-50 évre, a vízerőműveket vagy az egyes földműveket, mint a töltések, gátak, pedig akár 100 évre tervezik.

„Azonban a változó éghajlat és az ebből eredő szélsőségesebb időjárási események miatt a több évtizedre szóló tervezéshez használt éghajlati becslések elévülnek, a klímaváltozás pedig az infrastrukturális elemek korábban meghatározott tűrőképességi szintjét feszegeti” – írja a cikk.

Az ipar, a közlekedés és az energiaszektor a leginkább érintett Európában, és ezeket a kockázatokat Magyarországon is látni: a cikk hazai helyzettel foglalkozó részében Szabó kitér arra, hogy itthon például a paksi atomerőmű működtetését nehezítheti a klímaváltozás: „az erőmű hűtővíz-rendszerének részét képező Duna vízhőmérsékletének emelkedése is meghatározza a Paksi Atomerőmű blokkjainak hatékonyságát. Az elmúlt években több példa is volt, hogy a folyó alacsony vízállása és magas hőmérséklete miatt korlátozni kellett a termelést, sőt, kilátásba helyezték a hűtővízszivattyúk használatát. Az éghajlati modellek alapján mind a hőhullámok, mind az aszályos időszakok száma és intenzitása is növekedni fog Magyarországon.”

A cikk kitér arra is, hogy a hazai villamosenergiaellátó-rendszerben a legtöbb kárt jelenleg a szélnyomás jelenti: „a szélsőséges szeles események valószínűségének növekedésével tovább fokozódhat a rendszert érő terhelés, és ez gyakran a tartóoszlopok szerkezetének károsodásához vezet. Jelentős veszélyeket hordoznak a tapadó csapadékkal (ónos eső, zúzmara, hó) és hirtelen nagy mennyiségben lezúduló esővel járó időjárási események, utóbbi esetén a kialakuló földcsuszamlás vezethet a tartóoszlopok kidőléséhez. Ezt előidézhetik aszályos és meleg időszakok is, mert a kiszáradó talaj veszíthet teherbíró képességéből”.

A teljes elemzést a Másfélfokon lehet elolvasni.