Az előrejelzések szerint csak a szubszaharai térségben 86 millióan hagyhatják majd el mostani lakhelyüket.

Afrika Szaharáról délre eső része van a legrosszabb helyzetben.

Fontosak az egyéni döntések, de önmagukban nem sokat érnek: a klímakatasztrófa elkerüléséhez rendszerszintű változások kellenek. Többek között erről szól a vezető amerikai klimatológus, Michael E. Mann idén megjelent könyve.

Ez azt jelenti, hogy fejlődnek, hogy túléljék. Főleg a madaraknál figyelték meg a változást.

Nemcsak azért, mert a nyáron megégett levél bebarnul, hanem azért is, mert lehet, hogy még idejük sem lesz megsárgulni a fagyok előtt.

A három nyári hónapban a levegő földfelszíni átlaghőmérséklete kb. 1 Celsius-fokkal volt magasabb az 1991-2020-as átlagnál.

Gyors gazdasági növekedéssel és a most érvényes kormányzati döntésekkel számolva 1990-hez képest a csökkenés 2030-ra 34 százalék lesz az elvárt 55 helyett.

Szerintük még 2021-ben fontos lenne „irányt váltani”.

Ez az első kutatás, ami kimutatja a kapcsolatot a sarkvidéki régióban bekövetkezett változások és a februárban Texasban észlelt kegyetlen hideg között, ami áramkimaradást előidézve több mint 170 ember halálát és legalább 20 milliárd dollár kárt okozott.

Olyan szép klímád van. Kár lenne, ha történne vele valami!

Louisianában már több százezer háztartás maradt áram nélkül.

Legrosszabb esetben a különösen tűzveszélyes napok száma akár 200 százalékkal is növekedhet.

Siracusa felforrt, lekörözte az eddig vezető Athént is.

Ha nem sikerül megfékezni a klímaváltozást, az emelkedő tengerszint el fogja temetni ezeket a szigeteket.

Az IPCC munkacsoportjának alelnöke szerint a Föld hőmérsékleti óráját legalább százezer évvel tekertük vissza, és sürgős beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy ne melegedjen radikálisan tovább a bolygó éghajlata.