„Sok tudományos jelentést láttam az életemben, de ilyet még nem.” Így reagált az ENSZ főtitkára, António Guterres az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) február 28-án megjelent beszámolójára. Guterres a jelentést vádiratnak nevezte a politikai vezetők bukott klímapolitikája ellen.

A riport azért különösen sokkoló, mert nem jövő, hanem jelen időben beszél. Már most 3.3 milliárd ember, tehát majdnem a világ fele él olyan régiókban, amelyek súlyosan kiszolgáltatottak a klímaváltozásnak, és ahol az extrém időjárási körülmények (erdőtüzek, áradások, szárazság) már most nagyon gyakoriak.

A felmelegedés jelenlegi mértéke is több millió ember vízhez és ételhez való hozzáférését korlátozza.

Egyes régiók teljesen lakhatatlanná válhatnak, sok ember kényszerül majd elhagyni az otthonát. A tengerszint emelkedése miatt a kis szigetek és a part menti városok különösen fenyegetettek.

Legsúlyosabb veszélyként a fajok tömeges kihalását, a korallzátonyok eltűnését és a jégtakarók méretének csökkenését emelték ki.

Ezekről a veszélyekről természetesen már sok évtizede szó van. A jelentés legfőbb állítása, hogy ezek a jövő idejű veszélyek mára valósággá váltak. Ám a Föld lakosságát nem egyenlő módon érintik ezek a problémák. A legkiszolgáltatottabb helyzetben Afrika, Közép- és Dél-Amerika, valamint Dél-Ázsia van. A klímaváltozás 2030-ra további 40 millió embert taszíthat extrém szegénységben Afrikában.

A testület 1988 óta létezik, azóta ez a hatodik beszámolója. Legfontosabb célkitűzésként ismét a felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt tartását emelték ki, bár úgy kalkulálnak, hogy két évtized múlva el fogjuk érni ezt a kritikus határt. „Nagyon gyorsan zárul az ablak, hogy élhető jövőt biztosítsunk a bolygón” - mondta Hans-Otto Pörtner, a jelentésen dolgozó munkabizottság társelnöke. (Guardian, AP, Reuters)