Videón, ahogy dróntámadás ér egy orosz menetoszlopot
2022 február 27., 09:21
Csodafegyver-e a török Bayraktar drón, a „XXI. század Kalasnyikovja”, a háború első napjainak sztárja?
Célzottan egy kisebbségi népcsoport erőszakos elnyomására fejlesztették ki, a legtöbb áldozatát egy polgárháborúban, majd egy önkényúr által indított villámháborúban szedte, a török gyártású Bayraktar TB2 harci drónt most sokan most mégis valósággal bálványozzák. Nem a cég valamelyik PR-osa, hanem egy konkurens fegyvergyár egyik képviselője nyilatkozta róla az AFP hírügynökségnek, hogy „Törökország újra feltalálta a XXI. század Kalasnyikovját”. Van, aki még himnuszt is írt hozzá.
VIDEO: Footage of what is claimed to be a Ukrainian Bayraktar TB2 drone strike against a Russian vehicle column. - @ukrpravda_news pic.twitter.com/q0wiVMvNeo
— Conflict News (@Conflicts) February 27, 2022
Néhány, orosz járműoszlopok megsemmisítését bemutató, ügyesen tálalt ukrán videónak köszönhetően az orosz-ukrán háború első hete odáig növelte a Bayraktar nimbuszát, hogy nem kevesen a sikeres ukrán védekezés zálogát és a háború megoldókulcsát látják benne.
A józan értékeléshez nézzük végig, mi is ez az eszköz, mire való, a hozzáértők szerint mire képes, és mit jelenthet mindez konkrétan az orosz-ukrán háborúban!
A kurdok ellen
Drónunk egy igazi családi cég terméke, a Bayraktar típusnév a Baykar nevű vállalatot 1984-ben megalapító Özdemir Bayraktar mérnök családnevéből származik, a céget az ő tavaly téli halála óta a három fia viszi tovább. Az eredetileg autóalkatrészeket gyártó vállalkozás a kétezres évek közepén azért nyergelt át pilóta nélküli repülő eszközök fejlesztésére, mert a cégalapító három fiának egyike, Selcuk, ezen a szakterületen PhD-zett a világ egyik legjobb műszaki egyetemén, az amerikai MIT-n. 2005-ben, két évvel 2007-es hazatérése előtt már azt nyilatkozta, hogy megfelelő tőkével öt éven belül képes lenne világszínvonalú harci drónt gyártani.
Annak, hogy a cég kapásból harci és nem civil repülő eszközt kezdett fejleszteni, főként török belpolitikai oka volt. A cégalapító mérnöknek jó kapcsolatai voltak az ország kurd kisebbsége ellen évtizedek óta háborúzó török hadsereg vezetésében. A kurdok elleni polgárháború a számbeli fölény ellenére leginkább azért tart ennyi ideje, mert a világ legnagyobb, saját országgal nem rendelkező népe vad, nehezen járható hegyes vidékeken lakik török, iraki és szír területeken, ahol a harcosai tökéletesen ismerik a terepet. A török hadseregnek olyan fegyverekre lett volna szüksége, amiknek a terep nem jelent problémát az ellenség megtalálásában és elpusztításában.
Az alapokat egy játéknak kinéző kémdrón miatt fejlesztették ki
Két év kellett ahhoz, hogy a családi cég olyan drónt tudjon előállítani, amit a török hadsereg rendszerbe is állított a kurdok ellen. A Bayraktar Mini UAV játéknak kinéző, ugyanakkor a maga szakterületén igen hatékony harci eszköz, amit kifejezetten komolyan vehető légvédelemmel nem rendelkező ellenfél elleni, nehéz terepen indított akciókhoz terveztek.
A Mini nem támadó, hanem kémfegyver: egy normál és egy hőkamera segítségével az ellenséges vonalakat deríti fel. Akkora, mint egy szokásos, komolyabb távirányítós repülőmodell: a szárnyfesztávolsága 1,9 méter, 1,2 méter hosszú és mindössze 4,5 kilós. Kézből, eldobva kell indítani, 55-tel repül, az akkumulátora 60 percig bírja, magától talál vissza a gazdájához, és önállóan le is száll. Jellemzően egy kilométeres magasságon dolgozik.
Besegített az amerikai tiltás
Miközben a Mini egyre fejlettebb változatain dolgoztak, egy világpolitikai fejlemény még inkább a saját harci drón felé terelte a törököket: az Egyesült Államok, a drónműfaj egyeduralkodója nem szerette volna, ha Törökország a kurd kisebbség ellen használja a termékeit, ezért betiltotta a harci drónok exportját a törököknek.
A mini sikere után a Baykar cég ezért is ment rá teljes lendülettel a nagyobb, immár támadó drónok fejlesztésére. Cikkünk tárgya, a maga területén az elmúlt években már-már legendássá vált TB2-es 2014-ben repült először, és 2015-ben lőttek ki vele először rakétát.
Ezt is a kurdok ellen optimalizálták, és az egyik első éles bevetés során egyetlen csapással majdnem 500 kurdot öltek meg vele. A TB2-es hadrendbe állítását feltehetőleg az is segítette, hogy Selcuk Bayraktar 2016-ben feleségül vette Erdogan elnök lányát.
Ebben a műfajban lélegzetelállítóan olcsónak számít
Talán fura ilyet mondani egy darabonként 350-700 millió forintba kerülő eszközre, de a TB2-es legvonzóbb tulajdonsága az elképesztő olcsósága. (A szaksajtó becslései szerint 1-2 millió dollár lehet a török slágerfegyver példányonkénti ára.)
Jó ideje nem kérdés ugyanis, hogy a drónok igen hatékony felderítő és támadófegyverek, a még szélesebb elterjedésüket eddig a büntetően magas áruk akadályozta meg. A piacvezető, sőt műfajteremtő amerikai General Atomics MQ-9 Reaper drón nagyságrenddel drágább ennél. Az USA tavaly áprilisban állapodott meg Ausztráliával 12 Reaper és az azokat irányító rendszer eladásáról, sajtóhírek szerint 1,651 milliárd dolláros áron. A Bayraktar gyártója 2018-ban kötött először üzletet Ukrajnával, ugyancsak 12 TB2-es drón, illetve 3 földfelszíni irányító egység eladásáról, sajtóhírek szerint 69 millió dolláros áron.
Bár arról nem találtam adatot, hogy az ausztrál üzlet során hány irányító egység cserélt gazdát, a két vételár közötti 24-szeres különbség így is jól illusztrálja a lényeget
Egy másik összehasonlítási szempont:
Az amerikai Reaper drónok egy két évvel ezelőtti ráncfelvarrás óta 8 darab Hellfire levegő-föld rakétát tudnak magukkal vinni. Ez a 8 kerül összesen durván 1,2 millió dollárba. Vagyis a török drón nagyságrendileg annyiba kerül, mint amennyi lőszert az amerikai egyetlen bevetés során ellődöz.
Olcsó ára miatt a TB2-es annak ellenére nagyon jó üzlet, hogy egyes mutatói jócskán elmaradnak amerikai példaképétől. A 12 méteres szárnyfesztávolságú, 6,5 méter hosszú, robbanómotoros TB2-es drón 27 órán át képes egyhuzamban a levegőben maradni, ahol a 130 kilométer/órás utazósebessége mellett 220-as csúcssebességre képes, miközben maximum 4 lézerirányítású rakétát tud magával vinni, majd kilőni.
A pilóta nélküli repülő eszközt 3 fős szárazföldi brigád irányítja - egy pilóta, egy lövész és egy parancsnok - akik egy konténerben elhelyezett irányító egységben dolgoznak.
A két fő ok, ami a TB2-est napjaink egyik legfejlettebb és legáhítottabb fegyverévé teszi:
Bevetésekor nem kell igen hosszú idő alatt sok pénzért képzett pilóták életét kockáztatni.
Nemcsak fizikai, hanem pénzügyi értelemben is aránytalanul nagy károkat lehet okozni vele az ellenségnek. Az egyik, a napokban népszerűvé vált ukrajnai videón például egy olyan orosz légvédelmi rendszert semmisítettek meg vele, amit egy, a Time magazinnak nyilatkozó szakértő 50 millió dollár értékűre becsült. Ez a második képessége annyira fontos egy modern háborúban, hogy emiatt is esik manapság sokkal több szó róla, mint a tízszer akkora tömegű rakéta- és bombakészletet szállítani képes, jóval gyorsabb amerikai előképről. Ami annyira drága, hogy csak a legesleggazdagabb országoknak érdemes használniuk.
A TB2-es persze nemhogy nem csodafegyver, de nem is ideális minden háborús szituációhoz. Mivel alapvetően egy specifikus helyzetre, a kurdok elleni büntetőakciókra tervezték, a legnagyobb formát olyan hadszíntereken tudja futni, ahol nehezen járható, bonyolult a terep, és az ellenfélnek egyáltalán nincs vagy minimális a légvédelme és a légi ereje. Nem véletlen, hogy a fegyver az eddigi legnagyobb sikereit a legutóbbi azeri-örmény háborúban aratta, a Kaukázusban. Illetve sikeresen vetették be Líbiában egy hadúr ellen.
Ukrajnában szakértők szerint az is hozzájárult az eddigi feltűnő sikereihez, hogy az orosz légierő és légvédelem - eddig legalábbis - sokkal passzívabb volt a hozzáértők által vártnál.
Aaron Stein, a Foreign Policy Research Institute elemzője például azt fejtegette az AFP-nek, hogy a szárazföldi akciókhoz képest eltörpült ugyan a drónos bevetések száma, ám ezek mégis kulcsfontosságúak voltak az ukrán védők morálja szempontjából, mert az bizonyították, hogy Oroszország nem uralja az ukrán égboltot. Stein szerint ha az orosz légierő rákapcsol, leradírozhatja az ukrán drónokat, amelyekből a szerdán bejelentett új török szállítmány előtt 20 darabbal rendelkeztek.
Sinan Ulger török elemző is azt emelte ki, hogy hiába döntötte el a TB2-es a 2020-as karabahi háborút és volt döntő szerepe Kalifa Haftar líbiai hadúr 2019-es leverésében, a fegyvert "légi fenyegetés híján" érdemes igazán bevetni.
Az ukrán hadsereg egyébként nem most, az oroszok ellen próbálta ki először élesben a drónjait, hanem tavaly októberben Donbaszban, egy szakadár milícia tüzérsége ellen.
Ulger szerint a Bayraktarok inkább kisebb orosz katonai egységek részeként mozgatott drága technika ellen hatásosak, de a legjobban védett orosz egységek, például a Kijevet ostromló nagyobb csapatok ellen valószínűleg sokkal kevésbé hatékonyak. Lassúságuk miatt ugyanis mind a földről, mind a levegőből eléggé sebezhetőek.
Az sem mindegy, mennyit tudnak szerezni belőlük az ukránok. Húsz drón "akkor sem tudja önmagában megfordítani a háború menetét, ha kifejezetten hatékonyak" - nyilatkozta Mark Cancian a washingtoni Center for Strategic and International Studies kutatója.
De a török drónok ezzel együtt az ukrán hadsereg legkorszerűbb és az oroszoknak legnagyobb kárt okozni képes fegyverrendszerei közé tartoznak.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.