Kompakt választási beszédet tartott Orbán Viktor a nemzeti ünnepen a Kossuth téren, a Békemenet végállomásán. Azzal kezdte, hogy köszöntötte azokat, akik „Kárpátaljáról vannak most velünk”, majd azzal folytatta, hogy „egész jól nézünk ki, sőt nagyon jól nézünk ki, talán még soha nem néztük ki olyan jól, mint éppen ma”, aztán gyorsan üzent a baloldalnak, hogy „nem oda Buda, sőt, ha jól látom, nem oda Pest sem”, aztán korábbi baloldali rémálomról beszélt, csődről és felmondta a szlogent: előre kell menni és nem hátra.

Márki-Zay Péter nevét tovább sem kiejtve azt mondta, hogy „az üstökösnek hitt miniszterelnökük mára csak egy földbe csapódott, kihűlt kődarab, vele együtt beleállt a földbe az egész baloldali miskulancia”. És kitért a Duna túloldalán lévő ellenzéki gyűlésre is, aminek a vendége Donald Tusk, az Európai Néppárt elnöke. Róla azt mondta Orbán, hogy „idehozták azt a lengyelt, akit otthon is szégyellnek, szétverte a saját partját, aztán a Néppártot is Brüsszelben”, de hát „soha ne akadályozd meg az ellenfeledet abban, hogy hibát kövessen el”.

A háborúig is eljutott, de addig nem győzte addig hangoztatni, hogy „nem vagyunk jámbor lúzerek, akik megijednek a nemzetközi médiától, brüsszeli bürokratáktól és a még olyan gazdag Soros Györgyöktől sem, megüzentük, hogy harcolni fogunk”, és nagyon sokszor beszélt az erőről. Mert szerinte az erős népeknek jutalma a jólét, a biztonság és a nyugodt élet, a szél mindig az erősek vitorláját dagasztja, őket kedveli a szerencse, mindig a talpukra esnek, gyenge nemzetnek nem jár a szabadság legfeljebb hamis gulyás a barakkjába.

Orbán szerint legyen előbb erőnk, aztán igazunk, és ne fordítva.

Aztán a gondolatmenet némileg megbicsaklott ott, amikor eljutott a háborúig. Egyetlen szóval sem ítélte el az oroszokat, Magyarországot pedig úgy állította be, mint világok határán álló országot, ami könnyen a nagyhatalmak játékszere lehet, „errefelé a háborúkat nem értünk és nem a mi érdekünkben vívják”. Azt is mondta: „Nálunk hatalmasabb országok látókörében élünk: németek, oroszok, törökök és legújabban amerikaiak”, húzott egy meglepőt a felsorolás végén a jelenlegi geopolitikai helyzetet érintve Orbán.

Az addig az erőről beszélő Orbán aztán azt mondta, hogy „az erő nem csak izom kérdése, az oroszlánt nem lehet legyőzni birkózásban, de homokot lehet szórni a szemébe, a medve szkanderben verhetetlen, de lehet az orrába láncot fűzni”.

Ezután Orbán rátért konkrétan a háborúra, ami mintha csak úgy kitört volna, nem Putyin indította egy független ország ellen. A Fidesz elnöke szerint a déli határ biztonsága mellett most már a keletit is fegyverrel kell garantálniuk a magyar katonáknak.

Orbán szerint Oroszország az orosz érdekeket nézni, Ukrajna pedig Ukrajnáét, se az Egyesült Államok, „se a Brüsszel” nem fog magyar fejjel gondolkodni és magyar szívvel érezni. A magunk érdekeit nekünk kell képviselni higgadtan és bátran, ne legyünk gyalogáldozat valakinek a háborújában.

„Semmit sem nyerhetünk, de mindent el veszíthetünk, egyetlen magyar sem kerülhet az ukrán üllő és az orosz pöröly közé” - mondta Orbán, aztán elmondta ezt még egyszer. Aztán megismételte, hogy nem küldünk se katonát, se fegyvert.

Szerinte a nők nem a kelet és a nyugat harcát látják a háborúban, a szankciók kényszerítő ereje helyett a nélkülözéseket, árván maradt gyerekeket, lelőtt fiúkat látnak a háborúban. „Ha azt akarjuk, hogy Magyarország kimaradjon a háborúból, hallgatni kell az asszonyokra a legjobb pillanatban lett éppen egy nő Magyarország köztársasági elnöke” - mondta Orbán, majd mindezek után egy baloldal elleni végső csata képével zárta a beszédét.