A klímaváltozás fenyegetése miatt az Európai Unió országaiban is csökkenteni kell a fosszilis energiaforrások felhasználását, a kérdés csak az, hogyan, mennyire, mikorra, és főleg: ki fizesse az energiarendszerek átállításának hatalmas költségeit. Az energiaforrások zöldítése megindult az elmúlt években, és az Ukrajna elleni orosz invázió akár fel is erősítheti ezt a folyamatot, hiszen az EU tagállamai Oroszországból importálják fosszilis energiahordozóik jelentős részét.

A zöld átmenet eddig nagyon lassan haladt. Szabó John, a CEU doktorjelöltje, az ELTE KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos segédmunkatársa részt vett az eclareon nevű thinktank kutatásában, és azt vizsgálta, hogy az egyes tagországokban melyek a szél- és napenergia terjedését leginkább akadályozó tényezők. Erről beszélt hétfőn, a Másfélfok rendezvényén.

Szabó szerint az EU-ban a klímapolitika már nem csak egy szakpolitikai terület, hanem mindent áthat, ugyanakkor világos az is, hogy a Bizottság által vágyotthoz képest még mindig lassú az átmenet: míg szélenergiából 11 gigawattnyi kapacitást adtak át tavaly EU-szerte, addig a 2030-as klímacélok eléréséhez évi 30 gigawattra lenne szükség, napenergiából pedig rekordot jelentő 25,9 gigawattnyit, de elemzők szerint ez sem lesz elegendő a vállalt célkitűzések teljesítéséhez. A Bizottság ugyanis azt akarja, hogy 2030-ra 40 százalék körül legyen a megújulók részaránya, de Szabó elmondása szerint ehhez a jelenleg évente átadott 30-35 gigawatt helyett 45-65 gigawattnyi új kapacitásra lenne szükség.

A kutatásban azt vizsgálták, hogy mi akadályozza az EU államaiban a gyorsabb átmenetet. Az eclareon elemzői létre is hoztak egy úgynevezett barrier-indexet, amellyel azt mérték, hogy az egyes tagállamokban milyen mértékű bürokratikus-adminisztratív akadályai vannak a megújuló energiák terjedésének, és ezen index alapján Magyarország lett az első az országok között, azaz nálunk gördül a legtöbb akadály a zöld kapacitások telepítése elé.