Most üt vissza, hogy 2015 után a kormány szétverte a menekült-ellátórendszert

március 22., kedd 11:32
3
  • Heteken át civilek és önkéntesek látták el az országba érkező ukránok döntő részét. A menekültek többsége jelenleg is civil szállásadók vendégszeretetét élvezi.
  • A magyar állam nem volt felkészülve nagyobb számú menekült fogadására, részben mert 2015 óta szisztematikusan lebontotta az ellátórendszert.
  • Ma nem lehet jogszerűen menekültstátuszhoz folyamodni Magyarország területén. A kormány most bevezetett egy menedékes státuszt, de érezhetően nem marasztalja az ideérkezőket.
  • A békepárti Orbán Viktorral két nap alatt kitapétázták az országot, de egy ukrán nyelvű tájékoztató brosúrát egy hónap alatt sem sikerült legyártani a kormánynak.
  • Interjúnk Léderer Andrással, a Helsinki Bizottság menekültügyi programjának főmunkatársával.


Milyen kötelezettségei és felelősségei vannak a magyar államnak a genfi egyezmény szerint egy olyan menekültválságban, amit egy szomszédos országban kirobbant fegyveres konfliktus idéz elő?

A genfi menekültügyi egyezmény és az uniós menekültügyi szabályrendszer is abból indul ki, hogy a menedék megkérése alapvető emberi jog - ugyanolyan alapvető emberi jog, mint a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság vagy a véleményszabadság. Az államnak biztosítania kell minden idemenekülő személy számára a menedékjog megkérésének lehetőségét. Hogy az illető tényleg jogosult-e védelemre, az az eljárás részeként kiderül.

És biztosítja?

A magyar kormány éveken keresztül szisztematikusan dolgozott azon, hogy ellehetetlenítse az ideérkező menekültek jogi lehetőségeit, így állhatott elő az a helyzet, hogy ma már Magyarország területén lényegében nem lehet menekültstátuszhoz folyamodni. Senkinek. Erre csak Kijevben és Belgrádban van lehetőség.

Hogy ezt értsük, érdemes visszamenni az időben - egészen 2014-ig, amikor még kifejezetten előremutató fejlemények is történtek a menekültellátás területén.

Lengyel példára bevezettek egy integrációs támogatási rendszert, ami folyamatosan csökkenő mértékben - nem automatikusan, hanem rászorultsági alapon - készpénztámogatást jelentett az elismert menekülteknek. A támogatás lehetővé tette, hogy a mindenféle kapcsolati háló, nyelv- vagy dokumentáltan elismerhető szaktudás nélkül ide érkező menekültek minél könnyebben beilleszkedhessenek.

Az integrációs együttműködést vállaló családnak szerződéses kötelezettsége volt heti kapcsolatot tartani a helyileg illetékes családsegítővel - ez volt ugyanis a pénz kifizetésének a feltétele. Így lehetett követni, hogy mennyire halad az integráció, és monitorozni, miben lehetne előremozdítani a folyamatot. Ha úgy érzékelte a segítő, hogy nincs érdemi hajlandóság az integrációra - például a gyerekek nem jártak iskolába, a szülők nem kerestek munkát, az ingyenes képzési programokon nem vett részt például -, megszűnt a támogatás.

Az ország ebben az időben ezres nagyságrendben tudott menekülteket táborokban elszállásolni. 2014 végén, amikor nagyszámú koszovói érkezett az országba, a táborok kezdtek ugyan szép lassan megtelni, de a kilencvenes vagy a 2000-es évekhez képest jobb állapotok uralkodtak.

Mi változott meg 2015 nyarával?

Politikai kérdés lett a menekültügy. Az, hogy a pályaudvarokon, és nem csak Budapesten, sátrakban aludtak gyerekes anyukák, családok, fürtökben lógtak az emberek a bicskei tábornak a kertjében is, annak volt köszönhető, hogy fizikailag nem volt hol szállást adni nekik. A kormány felügyelete alatt álló katasztrófavédelem nem hozott létre átmeneti szálláshelyeket a beözönlő menekültek számára.

Mert az átmeneti szálláshelyek létesítése ilyen gyorsan elvégezhető feladat?

Hetek alatt biztosan az - és a 2015-ös menekültválság közel négy hónapig tartott. A kormány pontosan tudta, mi következik, hiszen már február végén elkezdte kihelyezni a menekültek ellen uszító kék plakátjait; akkor, amikor még egyetlen afgán vagy szíriai menekült sem volt az országban. A legkevesebb, ami elmondható, hogy bőven lett volna idejük felkészülni az emberáradatra, gondoskodni arról, hogy legyen megfelelő mennyiségű személyzet, tolmács, tájékoztatás, szállás.

A környező országokban zajlott kapacitásfejlesztés?

Szerbiában komoly és gyors kapacitásfejlesztés indult el, de Ausztriában és Németországban is, nem beszélve Görögországról. Nem elvárható, hogy ilyen mennyiségű ember számára egyaránt megfelelő szintű segítséget tudjon nyújtani a magyar állam, de az igen, hogy megtegye, amit lehet.

Mi történt az ellátórendszerrel 2015 után?

Egyszerre kezdték el a menekültügyi rendszer jogi pilléreit szétverni, leépíteni az infrastruktúrákat és szélnek ereszteni a személyzetet.

2015 őszén, amikor bezárult a szerb, majd nem sokkal később a horvát határzár, és megnyíltak a tranzitzónák, eleinte napi 100 ember is be tudott nyújtani menedékkérelmet a röszkei vagy a tompai tranzitzónában. Döntő részét ezeknek aznap elutasították, arra való hivatkozással, hogy Szerbiából érkeztek, ami biztonságos harmadik országnak minősül, de a kérelem beadására volt lehetőség.

És mentek tovább. 2016 nyarán új módosítást fogadott el a fideszes többség, ami kimondta, hogy ha valaki a határzártól számított 8 kilométeres sávban nem tudja igazolni a személyazonosságát, a rendőrök - anélkül, hogy bármilyen ellenőrzésen átesne vagy menedéket kérhetne - kitoloncolják a határzár túloldalára. Nem ám a határátkelőhöz: elkísérik a kerítésbe beépített kapuk egyikéhez, kinyitják, és kitolják a szerb semmibe. 2017 márciusában ezt a szabályt kiterjesztették az ország egész területére. Azóta tömegesek a kitoloncolások. A rendőrség honlapján ma két hírt látsz egymás mellett. Egy: segítünk az Ukrajnából menekülő bajbajutottaknak. Kettő: a mai napon 150 menekülőt toloncoltunk ki az országból. Ez a két valóság egyszerre történik Magyarországon.

Fotó: Kiss Bence/444

Ők is háborús menekültek?

Egy részük feltehetőleg igen, de ez a magyar hatóságok szempontjából teljesen mindegy. Nem kérdeznek tőlük semmit. Egy jemeni család - egyedülálló anyuka és gyerekei - iderepült hamis útlevéllel, mert nem tudtak másként elmenekülni a polgárháború elől. A reptéren egyből közölték a magyar rendőrséggel, hogy menedéket kérnek. Még aznap éjszaka levitték őket a szerb határra, és a láthatóan fogyatékossággal élő kislánnyal együtt kirakták az egész a családot a semmibe. Az afgán srácnak, aki itt tanult éveken keresztül, megszűnt a tanulói vízuma. A kabuli ostrom után megpróbált menedéket kérni a Budafoki úti Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságon. Ráhívták a rendőröket, és már vitték is le a határhoz.

A kormány ezzel párhuzamosan úgy döntött, hogy a 14 évnél fiatalabb, kísérő nélküli gyerekeken kívül mindenki a tranzitzónában marad addig, amíg eljárása ügyében nem születik végleges döntés. Ez de facto fogva tartás. Egyre kevesebb embert engedtek be a zónákba. Az utolsó időszakban hetente alig 4-5 embert. Oda, ahol sokszor több mint egy évig várattak embereket egy fémkonténerben, mire döntés született az ügyükben.

Feltehetően azt az üzenetet akarták továbbítani, hogy ide ne akarj jönni.

Az egész folyamatnak volt egy nyilvánvaló belpolitikai funkciója: a kormány talált egy témát, amivel megfelelően tudta hergelni a híveit, amivel félelmet tudott kelteni, és felhasználni azt a következő kampányidőszak előtt. De volt itt más is.

A menekültügy lett az illiberális állam laboratóriuma - ezen a téren kezdte tesztelni a kormány, meddig mehet el Brüsszellel szemben; hogy milyen gyorsan - illetve lassan - reagál a jogsértésekre az intézményrendszer, a tagállamok, az Európai Unió Bírósága vagy a Bizottság. És a menekültügy olyannyira toxikus téma lett, hogy sokáig senki sem mert szót emelni azzal kapcsolatban, ami itt zajlik.

Korábban elképzelhetetlen fűrészelés kezdődött a jogszabályokkal. A magyar kormány egy ponton egyszerűen elvette a bíróságoktól annak a lehetőségét, hogy a menekültügyi hatóság döntéseit megváltoztassa - teljesen kiüresítve ezzel a jogorvoslat intézményét. Bejött a szír menekült 2016-ban, menedékjogot kért, elutasították, bírósághoz fordult, a bíróság nem tehetett mást, visszaküldte a hatóságnak, ők újra elutasították, és így tovább hónapokig, újra és újra. Szír polgártársunk emiatt évekig várt a tranzitzónában.

2019 decemberéig nem fordult elő olyan, hogy a magyar kormány ne hajtotta volna végre az Európai Unió Bíróságának (EUB) valamely ítéletét. A Szerbiába történő erőszakos kitoloncolások ügyében ez is sikerült, Varga Judit igazságügyi miniszter pedig egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy mondja ki, az EUB döntését ebben az ügyben nem kell végrehajtani.

De 2020 májusában az EUB egy előzetes döntéshozatali eljárás végén végül kimondta, hogy jogellenesen tartottak fogva menekülteket a tranzitzónában, amire válaszul a kormány megszüntette ezeket az ellátókerületeket.

Jellemzően a kormány válasza a bírósági döntésre nem az volt, hogy jogilag tisztább helyzetet teremtett - helyette megszüntette a menedékkérelmek beadásának belföldi lehetőségét, és egyszerűen kiszervezte azt a kijevi és belgrádi nagykövetségekre.

Az állapot, ami azóta fennáll, már tényleg kafkai és természetesen jogsértő. A menedékkérőnek a két nagykövetség valamelyikén előbb személyesen időpontot kell kérnie, majd pedig szándéknyilatkozatot kell tennie. Volt olyan ügyfelünk, akinek csak az időpontra 8 hónapig kellett várnia. A személyes találkozó során a menedékkérő kitölt egy kérdőívet, benne a menekültstátusz megítélése szempontjából irreleváns kérdésekkel. Ha nem beszél angolul vagy magyarul, így járt.

A nagykövetség ezután elküldi az ívet Budapestre, ott azt a menekültügyi hatóság - az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság - két hónapon belül megvizsgálja, megküld arról egy javaslatot - nem döntést, javaslatot - a nagykövetségre, ahol eldöntik, kiállítanak-e neki egy egyszeri beutazásra jogosító papírt.

Az illető, ha pozitív választ kapott, ahogy tud, eljön a határig, onnan pedig elszállítják Budapestre, ahol ezek után beadhatja a menedékkérelmét, és elhelyezik az egyetlen még működő nyitott menekülttáborban, Vámosszabadiban.

Mi lett a többivel?

Ha elkezded az embereket elzárni attól a lehetőségtől, hogy egyáltalán menedéket kérjenek, nincs kit elszállásolni, tehát minek is kéne menekülttábor? A legnagyobb debrecenit már 2016-ban bezárták.

Hányan tudtak a két követségen keresztül ilyen módon menedéket kérni Magyarországon?

2020 májusa, a követségi rendszer bevezetése óta 2021. december 31-ig összesen 12 (tizenkét) embernek engedélyezték így, hogy beadja a menedékkérelmét. Idei adataink még nincsenek.

Eközben csak idén január 1 és március 19 között 17 425 visszakényszerítés történt a szerb határon. Ez nem ennyi embert jelent, hiszen mindenféle azonosítás nélkül dobálják át őket Szerbiába, egy emberrel ez akár többször is megtörténhet, de az arány érzékelhető.

Fotó: Kiss Bence/444

Hogyan rendezik így a most érkező ukránok százezreinek jogi helyzetét? Hogyan juthatnak menekültstátuszhoz?

2022. február 24-én, ahogy lenni szokott, éjjel késő este - megjelent a Magyar Közlönyben egy kormányrendeletet arról, hogy minden ukrán állampolgár és minden harmadik országból érkező állampolgár, aki jogszerűen tartózkodott Ukrajna területén, ideiglenes, egy évig tartó védelemben részesül Magyarországon - ezt magyarul menedékes státusznak nevezzük.

A menedékes státusz először a délszláv háborúk után került be a jogi gyakorlatba. Lényege, hogy nem egyedi elbíráláson alapul, hanem a jogalkotó által megállapított kategóriák határozzák meg valakinek a jogosultságát. Ebben az esetben mindenki jogosult rá, aki ukrán állampolgár vagy ott jogosan tartózkodó harmadik ország állampolgára. Őket automatikus eljárásban, meghatározott ideig tartó, ideiglenes védelemben részesítik. A gyerekeknek jár beiskolázási lehetőség, mindenkinek egészségügyi ellátás, elméletileg szállás és napi étkezés is. Ha ezt a kormány nem lépte volna meg, ugyanúgy kellett volna eljárniuk az ukránokkal, ahogy az afgán hallgatóval vagy a jemeni családdal.

A probléma ott állt elő, hogy a menekültügyi hatóság egyszerűen nem volt jelen a határnál, a pályaudvarokon és sehol, ahol ezek az emberek megjelentek az országban. A kormányrendeletet hetek óta nem lehet végrehajtani, mert az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs a menedékes eljárásról. Ez igaz volt az ukránokra, de arra a nigériai hallgatóra is, aki Harkivból menekült el, vagy a belorusz ellenzékire, aki a minszki tüntetések után menekült át Ukrajnába.

Több ezer üzenetet kapunk menekülőktől, akik nem tudják, mit csináljanak, hogyan rendezzék jogi helyzetüket. Semmilyen tájékoztatást nem kaptak a magyar államtól. Néhány nap káosz után végül elkezdtek felállítani regisztrációs pontokat Fehérgyarmaton és Vásárosnaményban, ahol különböző hatóságok - rendőrség, katasztrófavédelem, idegenrendészet - intézték a papírmunkát.

A pontokon a hatóságok kiállítottak az érkezőknek egy 30 napra szóló ideiglenes tartózkodási igazolást, ami arra jó, hogy ne toloncolják ki őket az országból. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek az emberek így is kaptak szállást - jellemzően önkormányzatoktól -, de ők így sincsenek a magyar állam védelme alatt.

Március 8-án aztán újabb rendelet lépett életbe: a kormány már csak az ukrán állampolgároknak teszi lehetővé, hogy menedékes státuszt kérjenek.

Mennyien igényeltek eddig ilyen státuszt?

A legfrissebb adatok szerint az invázió kezdete óta 4444 ember kért menedékeskénti elismerés iránti kérelmet, miközben már több mint 300 ezer ember érkezett az országba Ukrajnából. 1,5 százalék. Úgy, hogy egészségügyi ellátás, iskola, szállás, étkezés jár nekik.

Miért?

Feltételezem, azért, mert olyan nagyon nem akarják, hogy itt maradjanak. A menedékes státusz bevezetésével közben az Európai Unió felé fel lehet mutatni, hogy nálunk minden oké, jogilag megteremtettük a menekültek fogadásának körülményeit.

Sokan nyilván tényleg tranzitországként tekintenek Magyarországra, de felteszem, a menekültek egy jelentős része ráadásul nem akar eltávolodni Ukrajnától, mert ott van a rokonsága, vagy bízik abban, hogy mielőbb hazatérhet .

Ez annyira így van, hogy az emberek jelentős része - és ez normális emberi reakció - teljes tagadásban van. Nekünk innen egyértelműnek tűnhet, hogy nem lesz vége ennek a háborúnak két napon belül, de az ember a hazáját nem engedi el ennyire egyszerűen. Az egyik munkatársunk Szabolcsban próbálta elmagyarázni egy ukrán állampolgárnak, hogyan igényelhet ideiglenes védelmi státuszt. Majdnem elsírta magát a nő, hogy neki nem kell semmi, hát pár nap múlva megy haza Kijevbe.

Ez csak tájékoztatás kérdése?

Politikai akarat kérdése. A személyzet, a szállások, a tolmácsok megszervezése, a menekültügyi regisztrációs pontjainak kialakítása és így tovább - ezek logisztikai kérdések.

A szabolcsi kis falvakban elszállásolt kárpátaljai romáknak senki sem mondja el, hogy ez a státusz létezik, és hogy az igényléshez el kéne jutniuk valahogy Nyíregyházáig. Hol vannak a tájékoztató anyagok? Hol vannak a hatóságok, akik megpróbálják eljuttatni ezt az információt az emberekhez?

Közben már visszamenőlegesen szűkítik a jogosultak körét. Az Ukrajnában tanuló diák vagy belorusz aktivista már nem jogosult erre a védelemre. Az indiai diákok, akikért küldött különgépet a kormány, hazamentek - nekik az ideiglenes tartózkodási engedély épp elég volt. De nagyon remélem, hogy a fehérorosz aktivistákat nem Minszkből jött gépen küldi haza a kormány.

Hogyan rendezték a határon túli magyarok státuszát?

Emiatt külön vertük a harangot február 24. után. Aki magyar állampolgár, az értelemszerűen nem kérhet védelmet Magyarországtól. Az ukrán-magyar kettős állampolgárok emiatt abban a helyzetben voltak hetekig, hogy bármeddig maradhattak az országban, de zéró segítségre, zéró ellátásra voltak jogosultak. A kormány március 8-i rendelete végül kimondta, hogy az a magyar állampolgár, akinek állandó ukrán lakcíme van, ugyanazokra az ellátásokra jogosult, mint aki menedékes státuszt kap.

Mi történt volna a pályaudvarokon, ha nincsenek az önkéntesek és civilek, hogy segítsék az érkezőket?

Valami hasonló, mint 2015-ben, bár az elejétől látszott, hogy a kormány ezt a válságot nem fogja úgy elengedni, mint hét évvel ezelőtt. Csak épp a logisztikai felkészültség és tapasztalat hiányzott ahhoz, hogy koordinálják az állami szerveket és hatóságokat. Most üt vissza, hogy Magyarországon nincs értelmezhető menekültügyi rendszer.

Az látszik, hogy most tényleg akarnak segíteni. Sok pénzt kaptak a karitatív tanács tagjai is, és idővel normális körülményeket alakítottak ki. De nem lehet mindent kiszervezni gebinbe a Caritasnak meg a Máltának meg a Reformátusoknak. Ezek állami feladatok és felelősségek. Nem lehet mindenben az önkéntesekre hagyatkozni.

Az egyetlen hatóság, akinek joga van arra, hogy a menekültügyi eljárásokat lefolytassa, nincs jelen a határon.

Majdnem egy hónapja tart ez a háború, és a határon a mai napig nem kapnak semmilyen tájékoztató anyagot a menekülők, se ukránul, se angolul, de még magyarul se, ami segítene eligazítani, tájékoztatni ezeket az embereket.

Hétfőn a BOK-csarnokban megnyitottak egy új helyszínt, ahol elvileg jelen lesz a menekültügyi hatóság is. Hogy ez érdemi változást fog-e hozni, azt néhány napon belül lehet majd csak látni. Az biztos, hogy az elmúlt hetekben ismét az egyszerű magyar állampolgárok, terepen segítő civilek, egyházi szervezetek, önkéntesek végezték el azt a munkát, ami egyébként teljesen egyértelműen állami feladat.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt