Ha valaki az elmúlt években egyáltalán semmit nem hallott a magyar nyilvánosság drámai átalakulásáról, annak most elég megnéznie Máté Bence 46 perces dokumentumfilmjét. Az Öt lecke a valóság felszámolásáról részletesen, de közérthetően mutatja be a Fideszes propagandagépezet kiépülését és működését. Az elmúlt 12 év összefoglalása mellett azonban megjelennek eddig rejtve maradt személyes történetek is. A közmédia egykori munkatársai és független újságírók perspekítvájából ismerhetünk meg olyan emblematikussá vált eseményeket, mint Szijjártó jachtozása, a Pegasus ügy, vagy mikor 2018-ban ellenzéki politikusoknak sikerült bejutni az MTVA székházába.
A magyar közönség először most vasárnap, március 27-én 18:00-tól láthatja a filmet a 444-en.
Író, rendező - Máté Bence, Sz. Áron; vágó - Érdi Zsófi; operatőr - Nagy Zágon, Sal Kazan; hangmérnök - Érsek Lajos; Producer - Florian Schewe; gyártócég - Film Five; magyar forgalmazó - Kontra
Interjú az rendezőkkel:
444: Mikor és hogy jött az ötlet, hogy a magyar média helyzetéről készítsetek filmet?
Máté Bence: Az MTI kairói tudósítója voltam 2014-től 2016-ig, persze akkor már MTVA színekben. Miután a mai M1 ránkzuhant, és kötelező lett ott is bejelentkezni, felmondtam. Az egyre szemérmetlenebb cenzúrát belülről megtapasztalni egészen más, mint hallani felőle, vagy olvasni róla. Ezt az élményt le akartam képezni, de az én saját sztorim nem volt elég érdekes ahhoz, hogy kamera elé vigyem. Beletelt pár évbe, mire belebotlottam olyanokba, akik mélyebb és intenzívebb tapasztalatok birtokában már érdemesebbek voltak erre. A magyar sajtó legújabb története eleve filmszerű. A médiapiac központosított hatalmi eszközzé való átformálása, az amögött rejlő előrelátó tudatosság és ennek a folyamatnak a főszereplői magukban hordoznak egyfajta filmes dramaturgiát. Az, hogy mindez Európa szívében történik, egy plusz csavar.
SZÁ: Mivel a finanszírozás elég későn jött meg, és ahhoz képest rövid határidővel el is kellett készülni a filmnek, Bencének pedig pont a vágás tervezett ideje alatt egy másik filmen kellett dolgozni, ezért az én feladatom lett, hogy a nyersanyagból filmet csináljak: Leforgassak még pár hiányzó részt, kialakítsam a film szerkezetét, és aztán ezt a vázat együtt befejezzük, amikor március elején Bence visszatért.
Ebből a szempontból az enyém tisztábban egy szakmai, „iparos” munka volt - ez magyarul rosszul hangzik -, de arra gondolok, hogy nekem a képi, vágásbeli megoldásokat kellett kitalálnom, eldönteni mi kerül be, mi marad ki, röviden: hogy, hogy lesz az anyagból film. Viszont nem kellett a főbb szereplőket meggyőznöm, hogy vegyenek részt a filmben, 3 évig forgatni, meg életben tartani a projektet, ami ilyen helyzetekben mindig a rendezőre marad, és itt abszolút Bence érdeme.
444: Sok információ kiszivárgott már az MTVA működéséről, de nagyon ritkán nyilatkoznak arccal névvel olyanok, akik ott dolgoztak, nehéz volt megtalálni az alanyokat?
MB: A filmben megszólaló újságírók között van olyan, akit eleve ismertem, és olyan is, akivel összekötőn keresztül kerültem kapcsolatba. Utóbbi még M1-esként aktívan kereste a lehetőséget, hogy elmesélhesse, és főleg megmutathassa, hogyan készülnek a hírek odabent. El tudom képzelni, hogy a bizalom kialakulásában közrejátszott, hogy én is MTVA-s voltam. Egyeseknél sokáig nem volt egyértelmű, hogy névvel és arccal vállalja a megjelenést a filmben, de végül is mindenki emellett döntött.
444: Évekig készült a film, hogyan sikerült erre finanszírozást találni?
MB: A finanszírozás nagyon nyögvenyelős volt. Természetesen csak külföldi érdeklődők után néztünk. Ott viszont abba a nehézségbe ütköztünk, hogy a magyar téma, az magyar téma, akkor is, ha regionális hatással bír. Eleinte saját zsebből forgattam, volt, ahol mindent én csináltam egy személyben. Aztán a Film Five német filmgyártó cég beszállt a projektbe és megfinanszírozott néhány forgatást - többek között azt, amely során összehozott minket a sors a magyar külügyminiszterrel az Adrián. Aztán az első forgatások alapján összeállított anyaggal megnyertük a Sunny Side of the Doc nevű nemzetközi pitch fórumot, amin keresztül sok érdeklődőnk akadt. Végül is a ZDF Info német csatornán ment le először a film, és a ZDF mediathekre került föl. A nemzetközi forgalmazás is folyamatban van.
444: A film egyszerre szól a nemzetközi és a hazai közönségnek, hogy befolyásolta ez a kettős cél a munkamódszereteket?
SZÁ: Közben ez egyáltalán nem volt egyértelmű, de most azt gondolom, segített, hogy a német közönség fejével is kellett gondolkodni. Emiatt bátrabban mertünk egyszerűen fogalmazni, és inkább a nagykép felől nézni, hogy minek van helye a filmben. Ez is segített rájönni, hogy úgysem az átadott információk mennyisége miatt lesz érdekes ez a film, hanem mert a karakterek személyes élményein keresztül, velük együtt látsz mögé olyan helyzeteknek,, amikről lehet, hogy korábban már hallottál. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezt erősítsük.
Ezt kb úgy fogalmaztunk meg viszonylag korán maguknak, hogy amennyire lehet, inkább filmet csinálunk, és nem újságot írunk. Tehát, ha választani kell aközött, hogy az anyag egy koherens egészet alkosson, lekösse a néző figyelmét és érzelmileg is megfogja, vagy, hogy még egy kicsit pontosabban meséljen, még eggyel több információt hozzátegyen, akkor az előzővel megyünk. Mondok egy példát: A múlt héten a direkt36 által lehozott indexes belsős hangfelvétel is nálunk volt a nyersanyagok között, de a vágás vége felé azt láttuk, hogy nem igazán van helye. El kellett dönteni, hogy megakasszuk-e azzal a filmet, hogy nyitunk még egy zárójelet és behozunk még egy karaktert, felépítünk még egy sztori, és lesz egy „exkluzív” anyagunk, vagy ez nem éri meg, mert az egészhez nem tesz annyit hozzá. Végül az utóbbi mellett döntöttünk.
Nekem személyesen az is érdekes volt, hogy ez a külső nézőpont, szembesített azzal, hogy mennyire megemelkedett a saját ingerküszöböm. Mennyi minden simán elmegy nekem is azzal, hogy ja, persze tudjuk, hogy ez megy itthon. Közben meg egy egészségesebb közélet felől nézve, ezek mind nagyon para dolgok, pláne egymás mellé téve. És 10 éve még nekem is ez volt a zsigeri reakcióm az ilyen helyzetekre.
A film magyarországi fogalmazója a Kontra, melynek célja a magyar közönség számára eddig nehezen elérhető, társadalmi fókusszal rendelkező magyar és nemzetközi játék- és dokumentumfilmek bemutatása. Az alternatív forgalmazó csapat pop-up vetítéseken, különleges helyszíneken eredeti történeteket visz a közönség elé, a filmeket pedig tematikus kísérőprogramokkal egészíti ki. Fontos társadalmi, emberi jogi és környezeti kérdésekkel foglalkozó filmek vetítéseivel párbeszédre, a szólásszabadság hirdetésére törekszik.