"Ez az öregember halt meg először" - mutat a jahidnei iskola pincéjének málladozó betonfalába vésett névre Halina Tolocsina, a helyi tanács tagja. Muzika D., vagyis Dmitro Muzika, aki március 9-én hunyt el. "A nagy teremben halt meg, ebben" - mesélte Tolocsina, aki a Reuters jelentése szerint nagy nehézségek árán szedte csak össze magát, miközben a pince falába vésett neveket összesítette. Ő és még vagy háromszáz jahidnei heteken át e pince rabja volt, miután a közeli csernihivet ostromló orosz csapatok csapdájába estek.

A falusiak elbeszélése szerint az oroszok március 5-én vezényelték Jahidne lakóit az iskola pincéjébe, ahol aztán a visszavonulásukig 25 napot töltöttek. A pincéből csak néha jöhettek fel pár percre elvégezni dolgukat. Azt mondták nekik, hogy a saját biztonságuk érdekében zárják őket a pincébe, ahol annyira szűken voltak, hogy nem is volt helye mindenkinek lefeküdni. "Levetőt is nehéz volt venni, mesélte Olha Meniajlo, aki 32 éves fiával, a menyével és két unokájával, egy négyhónapos fiúcsecsemővel és egy 11 éves kislánnyal kényszerült a pincébe. Amikor az oroszok névsort kértek tőlük, ő 360 embert számolt össze. Két másik falusi szerint is háromszáznál többen voltak.

Muzika holttstét néhány napig a kazánházban tárolták, végül a folyamatos bombázás szünetében, amikor az oroszok néhány embernek megengedték, hogy kijöjjön a pincéből eltemetni a holtakat, a falu temetőjében sietve ásott sírban földelték el. Meniajlo szerint ekkor négy, a pincében elhunyt öreg mellett egy férfit is eltemettek, akit az oroszok öltek meg.

A falusiak elmondása szerint az orosz megszállás heteiben legalább húsz ember hunyt el, vagy esett az oroszok áldozatául. Az ukrán hatóságok nem közöltek hivatalos adatot arról, hogy hány áldozata volt a háborúnak a településen, a Reuters pedig függetlenül nem tudta ellenőrizni a helyiek állítását. A falut megjárt újságírók beszámolója szerint egy frissen ásott sír és két, fehér műanyagfóliába tekert holttest biztos volt a falu melletti mezőn.

A pincéből az oroszok egy reggel felengedtek egy asszonyt, akinek volt egy tehene, hogy tejet hozzon a gyerekeknek. Különben a szeszélyük szerint engedtek néha ki embereket, akik otthonaikba betérve láthatták, hogy mindenükből kifosztották őket. A többség végül március 30-án, az oroszok kivonulása után szembesülhetett, a pusztítással, de kiszabadulásukat a 64 éves Tamara Klimcsuk még így is újjászületésként élte meg.

Tolocsina szerint az utolsó halottjuk a pincében a március 28-án elhunyt Nadija Budcsenko volt. Az oroszok két nappal később kivonultak a településről. Ő is, mint a többi, jellemzően idős áldozat végkimerülésben hunyt el a tömött pince fojtogató közegében. Másokkal az oroszok végeztek, Tolocsina egy testvérpárt, Viktor és Tolja Sevcsenkót említette. Viktort a kertben temették el, mutatott a pince falába vésett Sevcsenko V. feliratra. "A másikat meg valahol a faluban" - mutatott a Sevcsenko T. névre. (Via The Guardian. Címlapképünk illusztrádió, Ronaldo Schmeidt felvételén a bucsai Tetjana Usztimenko gyászolja a háza udvarában eltemetett fiát. Fotó: Ronaldo Schmeidt / AFP)