“Olyan volt, mint egy igazi koncentrációs tábor” – mondja a 49 éves Olekszandr a BBC-nek. Olekszandr és Olena azon szerencsések közé tartoznak akiknek nemrég sikerült megszökniük Mariupolból, ami a hetekig tartó bombázások után mára szinte teljes orosz ellenőrzés alatt áll.

Egyre több beszámoló kerül nyilvánosságra az úgynevezett szűrőtáborok életéről, amiket Mariupol mellett állítottak fel az oroszok civilek elszállásolására, mielőtt elszállítanák őket. A központokat ukrán tisztviselők azokkal a központokkal hasonlították össze, amiket Oroszország a csecsenföldi háborúja során használt. Ezekben több ezer csecsent hallgattak ki brutálisan, közülük sokan eltűntek.

Olekszandrtól és Olenától ujjlenyomatot vettek, minden oldalról lefényképezték, és több órán keresztül hallgatták ki őket orosz biztonsági tisztek. “Mint egy börtönben” – mondta.

"Ha valakit azzal gyanúsítottak, hogy »ukrán náci«, Donyeckbe vitték további vizsgálatra vagy meggyilkolták." - mondta Olekszandr, bár a BBC nem tudta más forrásból megerősíteni az állítást. "Nagyon veszélyes és kockázatos volt. Bármilyen apró kétség, bármilyen kis ellenállás, és a pincékbe vihettek kihallgatásra és kínzásra. Mindenki félt, hogy Donyeckbe viszik."

Az idősek a folyosókon aludtak matrac és takaró nélkül, mondja Olena. Csupán egy darab vécé és egy mosdó volt több ezer ember számára. A vérhas hamarosan terjedni kezdett. "Nem volt mód mosni vagy takarítani, rendkívül borzasztó szag volt.”

A második napon, amikor ott voltak, elfogyott a szappan és a fertőtlenítő, nem sokkal később a vécépapír és az egészségügyi betétek is. Olenának és Olekszandrnak azt mondták, hogy engedélyük van a 148. evakuációs busszal távozni. Egy héttel később azonban még csak húsz busz hagyta el a létesítményt.

Ezzel szemben sok buszt indítottak orosz területre. A hatóságok még egy kelet felé tartó buszra is megpróbálták felkényszeríteni a házaspárt.

A BBC egy másik házaspárral is beszélt Lvivben. A szűrési folyamat gyors volt számukra, mondja az 58 éves Valentyina, talán koruk és férje, Jevgenyij fogyatékossága miatt. De a fiatalabbaknak sokkal rosszabb volt, mondta.

„A szűrőtáborok olyanok, mint a gettók” – mondta a nő. "Az oroszok csoportokra osztják az embereket. Akiket azzal gyanúsítottak, hogy kapcsolatban állnak az ukrán hadsereggel, a területvédelemmel, újságírókkal, vagy a kormány dolgozóival, azokat donyecki börtönökbe viszik, ahol megkínozzák őket."

Végül mindkét házaspár magánsofőrök segítségével tudott ukrán területre menekülni. Ez kockázatos vállalkozás, Olena és a férje tartottak is attól, hogy mi van, ha sofőrjük kollaboráns. De végül ők és Valentyináék is sikeresen eljutottak Bergyanszkig, és onnan a már ukrán kézen lévő Zaporizzsján át Lvivbe. (BBC)