Ilyen az élet Mariupolban egy hónappal azután, hogy bevették az oroszok.

Közben az ukrán védők még a város központjában is kitartanak, mert az oroszok egyelőre ódzkodnak bevetni gyalogságukat. Így leginkább csak bombázzák a várost.

Nem mindegy, hogy hogyan írjuk az i-t.

Hétfő óta 2439 katona adta meg magát az acélgyárban.

Az Azov zászlóalj parancsnoka bejelentette, hogy leteszik a fegyvert.

Az Azovsztal acélgyárban a végsőkig kitartó ukrán katonák sorsa és száma is tisztázatlan.

Ezzel lényegében elismerték, hogy milyen mértékben rombolták porig a tengerparti iparvárost. Tervüknek gazdasági szempontból semmi értelme.

Ljubov Nepop ukrán nagykövet szólt nekik, hogy az ukrán származású amerikai Valentina Lisista a győzelem napján az orosz agresszorok által megszállt Mariupolban adott koncertet.

Az orosz bloggerek csodafegyverként ünneplik a városi harcra kifejlesztett lövészpáncélost, amit Sziverodoneck elfoglalására vethetnek be.

Nem adnák vissza őket Ukrajnának.

A hírek szerint a szakadár területeken is zúgolódnak a mozgósítás miatt, kollaborátorok marják egymást. Nem áll jól Putyin háborúja.

Elképzelhető, hogy ezzel tényleg véget ér a mariupoli csata, ennyi busszal elvben az összes, még életben maradt ukrán védőt elszállíthatják.

A győzteseknek az ukrán elnök is gratulált, aki azt is írta, mindent megtesz majd, hogy egyszer Mariupolban tarthassák majd a dalverseny döntőjét

Az ukránok azt szerették volna elérni, hogy mindenki szabadon távozhasson, az oroszok nem mentek bele.

„A Mariupolis 2 címet viselő 1 óra 45 perces alkotás a bombázások alatt folytatódó életet mutatja be, és legalább annyira tragikus, mint reménytelei képekkel teli.”