Érdekes archív felvétel került fel csütörtökön a YouTube-ra: Friderikusz Sándor 1996-ban, akkor, amikor még lehetett a szó eredeti értelmében vett interjút készíteni Orbán Viktorral, leült a még fiatal, de már jobbra tolódott pártvezérrel egy viszonylag hosszú beszélgetésre. Az interjúban, különösen így 24 év távlatából elég érdekes dolgok hangoznak el. A beszélgetés idején a Fidesz támogatottsága alig 7 százalék felett volt, azt is megszenvedte a párt, hogy olyan alapítótagok léptek ki, mint Fodor Gábor vagy Ungár Klára, és egyáltalán nem volt biztos még az sem, hogy a Fidesz valaha komoly tényezője lesz a magyar belpolitikának. Orbán Viktor ki is mondja: nem érzi magát sikeresnek.

Az interjú után két évvel, 1998-ban megalakult az első Orbán-kormány.

Farmering helyett nyakkendő, liberalizmus helyett Antall József

Ez már nem az az Orbán Viktor, aki azt követelte a Hősök terén 1989-ben, hogy a ruszkik menjenek haza. Úgy van felöltözve, ahogy az egy komolyan vehető európai politikustól elvárható, hangja nyugodt, kedélye egész jó. A már háromgyerekes pártelnök azt mondja, azért vált meg hosszú hajától, szakállától és laza ruháitól, mert az elmúlt évek során a kistelepüléseken egyre több megjegyzést kapott - főleg az idősektől - a fizimiskája és a farmeringje miatt. Végül rájött, hogy öltözékével is meg kell adnia a tiszteletet másoknak.

Politikai ébredezésének fontos állomása volt, amikor 1981-ben Lengyelországban Wojciech Jaruzelski miniszterelnök leverte Lech Walesa mozgalmát. Ő akkor éppen kötelező sorkatonai szolgálatot teljesített, az események miatt mozgósítás volt, és társaival két napig egy készenléti körzetben várták, hogy bevetik-e őket. Azt, hogy mi történt Lengyelországban, csak később tudták meg, miután a készültséget lefújták. Azt mondja, ekkor jött rá, hogy ebben a régióban nem biztos, hogy „békésen, párnák között fog meghalni, hanem itt történhetnek váratlan dolgok”. Walesa személye is ekkor lett fontos számára.

Szintén nagy hatással volt rá Tőkés László, akiben azt bírta a legjobban, ahogy a támadásokat viselte. „Néha el kell hajolni, akkor is, ha az embernek igaza van” - mondja.

„A legfontosabb a nyugalom, az, hogy az ember a saját igazában meg legyen győződve”.

De az egyik legfontosabb ember számára az interjú készítését megelőző időszakban mégiscsak Antall József, az első szabadon választott magyar parlament miniszterelnöke volt. Pedig a kapcsolatuk finoman szólva sem indult zökkenőmentesen. Amikor Friderikusz felidézi, hogy Orbán azt mondta a parlamentben, hogy Antall József hazudik, huncut mosollyal az arcán azt mondja, azt nem a miniszterelnöknek mondta, hanem a kormánynak.

Friderikusz kérdésére, hogy őt lehet-e tekinteni Antall József politikai végrendeletének letéteményesének, azt feleli, nem, jó lenne, ha ezzel hízeleghetne magának, de határozottan nem. Antall József öröksége az MDF-é volt és az MDF-é is marad - mondja. Aztán valahogy mégis az a vége, hogy elmeséli, néhány órával halála előtt Antall József őt hívta fel, „mert még volt mondanivalója”.

Veszélyes és gonosz újságírók

Orbán Viktor ellenséges érzései, mondhatni fóbiája a médiával szemben nem újkeletű. Ebben az interjúban is kimondottan sokat és viszonylag feldúltan beszél a sajtó hatalmáról, legalábbis arról, amit ő gondol róla. Világosan ki is mondja, hogy ha szerinte rosszat írnak róla, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy valóban rosszat tett, hanem csak torzít a média.

„A média természetének megismerése az egy erős élményem volt az elmúlt két esztendőben. Mert amíg az embernek jól megy a szekér, és általában jókat írnak és mondanak róla, addig nem figyel arra a közegre, amely őt közvetíti a hallgatók és a nézők felé. De amikor elkezd rosszul menni a szekér, akkor az ember nem tudja, hogy most akkor mitől van a zavar. Én hibáztam-e, a közeg torzít, amelyen keresztül eljutok a választókhoz? A választók változtak meg esetleg, szóval a rendszer miért nem működik, vagy miért nem úgy működik, mint régen?” - mondja.

„A média az egy nagyon veszélyes dolog. Talán a világ egyik legveszélyesebb dolga”.