Főtájépítész: Az agglomerációs települések nem voltak felkészülve ekkora tömeg fogadására, most ez a folyamat üt vissza a vízhiányban
A hétvégi forróság közepette közel ezer ember maradt víz nélkül Pest megye magasabban fekvő településrészein. A vízhiányt követően Bardóczi Sándor, tájépítészeti főosztályvezető egy Facebook posztban reagált a történtekre. A Főtájépítész szerint a budapesti agglomerációk infrastruktúrálisan nem voltak felkészítve ekkora lakosság vízellátására. A solymári vízhiányról részletesen írtunk cikkünkben.
Ahogy Bardóczi Facebook posztjából kiderül, a vízhiány nem véletlenül jelentkezett elsőként az agglomerációkban. A 20. században elkészült budapesti vízellátó rendszert az akkori 2,5 milliós lakosságra tervezték, azonban az 1989-ben 2,1 milliót számláló városból az elmúlt 30 évben közel 300 ezer lakos kiköltözött a nyugodtabb és zöldebb agglomerációba. Ezek a települések nem voltak felkészülve ilyen mértékű lakosság fogadására, a CSOK és az állami hitelkonstrukciókkal támogatott zöldmezős beruházások túlterhelték ezeket a területeket.
Bardóczi azt írja, hogy ugyan a városon belüli rehabilitáció is teljesen háttérbe szorult, de a rehabilitálandó budapesti városrészekben legalább „ott a kiépített közmű, ott az úthálózat, ott vannak a háttérben üzembiztosan termelő csápos kutak, víztározók, átemelők. Az agglomerációban pedig a budai, pilisi erdőkből, zártkertekből, a pesti sík rétjeiből és szántóiból átminősített pusztaságban meg nincsenek ott. Ez a vízválság most ennek a rövidlátó fejlesztéspolitikának az egyenes következménye”.
Felhívja a figyelmet arra is, hogy bár kevesen tudják, de Budapest többnyire a Dunából iszik. „A természet szűri meg a Duna vizét a kavicsteraszain át, s a Szentendrei-szigeten, Margitszigeten, Csepel-szigeten létesített csápos kutak termelik, majd kiépült nyomóvezetékek szállítják a fogyasztóhoz. Annyira tiszta ez a víz, hogy csak vastalanítani, mangántalanítani kell felhasználás előtt, s a csőhálózat elöregedése indokolja csak azt az esetenkénti klórozást, ami extra biztonságként van beépítve az ivóvízellátásba”.
De erre a minőségre is leselkedik veszély. Bardóczi szerint ilyen, ha például „valaki hidakat (Váci-híd, Kisoroszi híd, szigetmonostori-híd, szentendrei híd, megyeri szárnyhíd) álmodik ide, akkor nem csak közlekedést fejleszt, de rentábilissá teszi a Szentendrei-sziget beépítését, ami meg elszennyezési kockázat egy majd’ kétmilliós települési agglomerációt kiszolgáló ivóvízellátásra nézve. Budapest ezért áll elent ezeknek a hidaknak”.
Bardóczi szerint érdemes Amerikát figyelnünk, ahol „Las Vegasban, Palm Springsben, egész Californiában és Nevadában, amit nagyra hízott populáció mellett már elért a tartós vízhiány”. Las Vegasban, például kompenzációt fizetnek azoknak a kerttulajdonosnak, akik a rendkívül vízigényes gyepet hajlandók felcserélni sivatagi kertre, vagy akik úszómedence helyett víztározót létesítenek.
„Ott már napi valóság a vízhiány. Nálunk még érdekes szenzáció, de a trendek azt mutatják: elér ez majd minket is, s arcon is csap a valóság. Ma Solymár, holnap már az egész agglomeráció napi tapasztalata lehet ez a változás, amit ha nem követ alkalmazkodás, akkor katasztrófa lehet a vége” - írja a fővárosi főtájépítész.
(Lénárd Lili)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.