orosz-ukrán háború
A gyártó ad egy ajándék Bayraktar TB2 drónt Litvániának
2022 június 02., 15:07
Van, akinek könnybe lábad a szeme, amikor új felszerelést kap
„A fronton a sisak és a testpáncél fogyóeszköz – mondta Harri, az észt. – Fontos, hogy megvédjük a srácokat.” A srácok ukrán harcosok, Harri pedig a Ukraine Aid Operations alapítója: többek között védőfelszerelést, sisakokat, lövedékálló mellényeket szereznek és szállítanak a katonáknak.
Arról gyakran hallani, hogy Ukrajnának fegyverek kellenek, de Harri szerint a védőfelszerelés legalább ennyire fontos. „Mi haszna a fegyvereknek, ha nincs, aki kezelje őket? Ha a katonák meghalnak vagy megsebesülnek?”
Az észt önkéntest azután értem el, hogy visszatért a keleti frontról. Szállítmányt vittek Izjum és Kramatorszk környékére. Ahol jártak, onnan „az orosz állások pár száz méterre voltak”, mondta a 444-nek. „A parancsnokokkal beszélünk, hogy megtudjuk, mire van szükségük. Nagyon nehéz a távolból, Kijevből megállapítani, miben szenvednek hiányt a fronton naponta harcolók.”
Az ukránok felszerelve küldik a katonákat a frontra, ám sok minden elkallódik. Nyár van, kánikula, amint teheti, a katona leveszi a sisakot és a testpáncélt, mondja Harri. Amikor az orosz tüzérség lőni kezd, és vissza kell vonulni a második védelmi vonalra, a felszerelésből valami elveszhet, és máris utánpótlás kell.
A harcoló alakulatokat a hadvezetés rotálja, és új csapatokat küld harcba. Előfordul, hogy valamelyik katonának régebbi típusú sisak jut, vagy nem elégséges a védőfelszerelése. Harri és társai ilyenkor is segítenek.
„Amikor kitört a háború, az önkéntesként bevonuló ukrán barátaim azt kérdezték, tudnék-e sisakot szerezni” – mondta a Ukraine Aid Operations kezdeteiről. Kicsiben indult, és lassan. Vásárolt néhány sisakot, és elküldte. Észtként nem gondolkodott sokat azon, mit kell tennie. „Nem akarjuk, hogy ez minket is elérjen, az észtek és az észt kormány ezért támogatják Ukrajnát.”
Utánanézett, és kiderült, hogy a Hardox 500 a legjobb acél a lövedékálló betétekhez. Saját forrásból, illetve a család, a barátok adományaiból elkezdett acélt vásárolni, és két hét múlva már öt tonnánál tartott. „A Facebookon kerestem valakit, aki ingyen elhozná Ukrajnába. Egy órán belül jelentkezett egy fuvarozó, és azt kérdezte, mikor indulunk?” – mondta Harri. A baltiak rengeteg adománnyal segítették eddig az ukránokat, Litvániában három nap alatt 5,8 millió eurót dobtak össze egy török drónra. A Bayraktar TB2 gyártója végül ingyen adott egy gépet Ukrajnának, az összegyűjtött pénzből a litvánok felfegyverezték a drónt, a maradékot humanitárius segélyként utalták át.
Egy alkalommal, húsvét tájékán Harri három napra a lengyel–ukrán határon rekedt; akkora volt a tumultus, hogy csak nehezen jutott át. Már tudta, hogy hatékonyabb szervezetet, nagyobb volumenű szállítmányokat szeretne. Váratlanul lett ideje elkészíteni egy üzleti tervet. „Végiggondoltam, hogy szükségem van közösségi médiát kezelő csoportra, beszerzésre, pénzügyre, logisztikára.”
A neten kezdett toborozni, a jelöltekkel videóhívással interjúzott. A legtöbbjükkel személyesen azóta sem találkozott. A Ukraine Aid Operations jelenleg nagyjából ötven önkéntesből áll a világ minden tájáról. Harri főként Ukrajnában van, néhány helyi segítővel, akikre a segélyek szállításakor tolmácsként is szükség van.
A többiek a világ különböző pontjáról dolgoznak, ingyen. Sytske a kommunikációt Hollandia északi csücskéből koordinálja, Alan Floridában Mercedeseket árul, amikor nem az ukrajnai segélyekkel foglalkozik. Harriék két és fél hónap alatt működő startupot hoztak össze, az a terv, hogy a háború után tartanak majd egy bulit. „Amikor az európaiak alszanak, az amerikaiak elkezdenek dolgozni, ezért folyamatos a működésünk” – mondta Harri.
Az Egyesült Államokban Alant értem el. Első otthona a brooklyni Brighton Beach volt, a szülei a mai Ukrajna területéről vándoroltak ki. „Nem beszéltem angolul, amíg nem mentem iskolába” – idézte fel Alan. A környéket, ahol felnőtt, Kis-Odesszaként is ismerik, nem véletlenül, jelentős az ukrán és az orosz diaszpóra. A felesége Kijevben született és nőtt fel, már a Szovjetunió szétesése után. Az apósa Kijevben ügyvéd, 2014 óta segíti az ukrán erőket. „Időnként vettem néhány dolgot itt, és elküldtem Ukrajnába, nagyon kis tételeket” – mondta.
Harrit véletlenül, a Twitteren találta meg. Ukrajnáról szóló posztokat pörgetett, amikor látta, hogy az észtnek segítség kell a határon esedékes papírmunkához. Az ügyvéd após intézkedett, a szállítmány megérkezett, Alan és Harri folytatta az együttműködést.
„Eddig háromezer, mellénybe való acélbetét szállítottunk a fronton harcoló katonáknak” – mondta Alan. További négyezer készül, ez a szállítmány július végén érkezhet Ukrajnába. A gyártás utána is folytatódik. Beszereztek és kiosztottak körülbelül félezer titkosított adó-vevőt, és nagyjából ugyanannyi sisakot is.
Az Amazon felületét használják gyűjtésre, és az adományozók döntik el, mire költenének: elsősegélykészletből legalább ezret osztottak ki, de bármennyi jöhet még. Vízszűrőt és vizespalackokat is küldtek, ezrével tartós élelmiszerből álló csomagot, távcsöveket és hőkamerákat, illetve drónokat. Van köztük drága, „12 ezer dollár darabja, éjjellátóval és hőkamerával is felszerelték” – mondta Alan. Az olcsóbbak nagyjából kétezer euróba kerülnek, ezekből már vagy húszat adományoztak.
Sikerült néhány összkerekes autót is szerezniük, illetve egy mentőt, „ezt most is használják evakuáláshoz”. További mentőautókra is gyűjtenek. Alan szerint az elsősegélyhez használt eszközök gyűjtését lenne érdemes fokozni. „Ha valakit megment a testpáncél, gyors vizsgálatra, kisebb beavatkozásra akkor is szüksége lehet. A becsapódás ereje egy időre kiiktathatja a harcból.” Tábori konyhákat is küldenének, de Alan szerint a legambiciózusabb tervük a tábori kórházak beszerzése. Egyelőre keresik az elfogadható árúakat.
Testpáncélra eddig több mint 300 ezer eurót gyűjtöttek – „soknak tűnhet, de egy sisak és egy mellény nem olcsó” –, a cél még 800 ezer, ami nem lesz egyszerű menet. Nem hirdetnek, a kampányban csak a Twittert használják, az Amazonon két wishlist van, az egyik a németen. Ott az adományozók választhatják ki, mire akarnak költeni. A Linktr.ee felületén futó kampányt is úgy alakították, hogy könnyű legyen választani a célok, illetve a támogatási módok között.
Amikor az adományok Kijevbe érnek, a fronton szolgáló alakulatok jelzései alapján előkészítik a szállítást, és elindulnak. Addig nem jönnek vissza, amíg mindent ki nem osztottak, ha nem is feltétlenül ott, ahol eltervezték.
Alan szerint nemsokára elérhetik a pontot, amikor szükség lesz egy fizetett marketingesre, aki a social platformokat kezelné, hogy még hatékonyabb legyen a gyűjtés. És hogy egyáltalán legyen gyűjtés. Az Ukraine Aid Operations is attól tart, amitől az ukránok: a háború lecsúszik a címlapokról, egyre kevésbé érdekli a közönséget, ez pedig egyre kevesebb adományt jelenthet.
Harri azt tervezi, hogy addig marad Ukrajnában, amíg a háború tart. A munkahelyén felmondott, a tartalékait éli fel, illetve Észtországból a családja és a barátai segítik. Dolgozott az építőiparban, dolgozott pénzügyi vonalon, foglalkozott értékesítéssel, sokat élt külföldön. Úgy tíz éve szerelt le az észt hadseregből.
Kérdeztem, hogyhogy nem lett önkéntes az ukrán idegenlégióban? „Ennek több értelme van, mintha beálltam volna harcolni. Ezrek életét menthetjük meg. Van, akinek könnybe lábad a szeme, amikor új felszerelést kap – mondta. – És a végén a srácok majd hazamehetnek, mert volt testpáncéljuk és sisakjuk.”
(A fotókat a Ukraine Aid Operations küldte, a háttér a műveleti biztonság miatt elmosódott.)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.