A szankció penicillin, nem bunkósbot

publicisztika
2022 szeptember 28., 13:19
comments 9

Balogh József energetikai szakértő írása.

A szankciológia az EU–orosz szankciók tényekre alapozott kutatása. Nagy szükség lenne rá, hiszen a sorosozás és migránsozás mintájára Magyarországon beindult a szankciózás. Rövid és érthető, de nem feltétlenül értelmes kijelentéseket ismétel a hivatalos propaganda (2 x 2 = 5), abban reménykedve, hogy ha sokszor és sok helyen elmondják, akkor lesznek, akik elhiszik, hogy kétszer kettő tényleg öt. Itt az ismétlés nem a tudás, inkább a félrevezetés anyja. Ez az írás igyekszik a szankciók megértését a propaganda felől a tények irányába terelni.

A szankciók alapvetően egyszerű dolgok. Lelki alapját az óvodából jól ismert “ . . . Veled többet nem barátkozom . . .” mondatban kell keresni. Minél közelebbi barát mondta, annál jobban fájt. De “mennyire volt jóban” az EU és Oroszország a háború előtt? Egy furcsa, erősen egyoldalú barátság volt ez. 2021-ben Oroszország legnagyobb külkereskedelmi partnere még az EU volt, 40%-os részesedéssel. De az EU oldaláról nagyon másként nézett ki ez a barátság: az EU teljes külkereskedelmi mérlegéből Oroszország csak 6% volt (5. legnagyobb kereskedelmi partner).

Ennek a kis részesedésnek is több mint a fele energiahordozó, azon belül is főleg kőolaj volt. Tehát a hatodik csomagban megszavazott, de még hatályba nem lépett olaj-szankció pont ott üti Oroszországot, ahol a legjobban fáj: ha az orosz olajat sikerülne az EU-ból kitiltani, akkor Oroszország elveszítené a legnagyobb, földrajzilag közeli és jól fizető olajpiaci partnerét. Az olaj egyszerűen szállítható termék, és a piaci ár alatt mindig lesznek rá alternatív vevők (India, Kína), valamint a szankciókat ki lehet játszani (orosz olaj áttöltése harmadik országbeli tankerbe, stb). Ezek praktikus dolgok, de nem valós érvek az olaj-szankció ellen: az EU-nak lépnie kellett, ha meg akarta mutatni az oroszoknak hogy a 2014-es, „puha” reakció helyett itt erős és egységes fellépés jön, aminek az lesz az eredménye, hogy Oroszország el fogja veszíteni legnagyobb és legfontosabb külkereskedelmi partnerét.

A mostani, “erős” EU–orosz szankciók megértéséhez emlékezni kell arra, hogy a Krím-félsziget 2014. februári lerohanása után az EU tovább barátkozott az oroszokkal. Az Északi Áramlat 2. vezetékre több nagy európai energiacég, erős német politikai ösztönzésre, azután szerződött le, hogy a Krím-félszigetet Oroszország egy paródiának beillő népszavazás nyomán annektálta. Óvodai nyelvre fordítva, itt az volt az üzenet Moszkva felé, hogy "mi még barátkozhatunk", csak az olcsó orosz földgáz jöjjön – Ukrajnát és Lengyelországot megkerülve – Németországba.

Az EU-ból kiöregedett és/vagy ott megbukott politikusok maradtak az Északi Áramlat igazgatóságában és felügyelő bizottságában: a szó legszorosabb értelmében “dörgölőztek” tovább az oroszokhoz, mintha a Krím-félszigeten semmi sem történt volna.

Ha az EU, és különösen az akkori német vezetés 2014-ben bemondta volna a “Veled többet nem barátkozom” mondatot, akkor ma egy sokkal boldogabb és olcsóbb világban élnénk. Éppen a 2014-es erős szankciók elmaradása az egyik oka annak, hogy ma Ukrajnában háború van. Ha az akkori EU-vezetés a mostani orosz szankcióknak csak a felét meghozta volna 2014-ben, akkor az EU és Oroszország között már kialakulhatott volna egy új modus operandi a szörnyű háború nélkül.

Az erős szankciók sajnos kellenek, de vajon működnek-e? Ha egy képpel kellene az EU által Oroszországra kivetett szankciókat illusztrálni, akkor az a penicillin lenne, és nem a bunkósbot. A szankciók lassan, de biztosan, szabad szemmel nem látható módon működnek, mint az antibiotikum. Belülről gyengítik le az orosz gazdaságot. A szankciókat nem szabad bunkósbotnak nézni: nem egy ütésre és azonnal gyengítik meg a másik oldalt, hanem idővel és nem látványosan.

A Gazprom kötvénycsere programja mutatja, hogy a szankcióknak kell egy kis idő, és hatnak, mint a gyógyszer. A Gazprom több milliárd euró értékű, még a háború előtt kiadott kötvényt kénytelen lecserélni hazai papírokra 2022 végéig. Ha a világ egyik legnagyobb energiacége ilyen praktikus finanszírozási gondokkal küzd, akkor milyen helyzetben lehet a többi, átlagos orosz vállalkozás? Hiába könyvel el a Gazprom rekord bevételt az ultramagas európai gázárak miatt, ha az orosz számláján lévő rubellel nem tud mit kezdeni. Ez az 1980-as évek vidéki ÁFÉSZ boltjának tipikus esete: nem elég, hogy legyen a potenciális vásárlónál készpénz, az is kell, hogy a boltban legyen áru.

Végül az energiaszankcióról. Mint fent említettem, az energiahordozók különösen fontosak voltak a háború előtt az EU–orosz külkereskedelmi mérlegben. Oroszország egyedül több olajat exportált az EU-ba, mint az utána következő három legnagyobb exportőr együttvéve.

Az összes európai földgáz kb. 40%-a érkezett Oroszországból, de ez az átlag csalóka. Minél keletebbre van egy ország, és minél nagyobb az energia-intenzív feldolgozó ipara, annál inkább függ az orosz gáztól. Szlovákia és Magyarország van a legrosszabb helyzetben, mert klasszikus „csővezetékes” országok, ahol az LNG csak elméleti alternatívája az orosz földgáznak, viszont nem ideális az ipar szerkezete, mert mindkét ország összeszerelő-csarnok magas energia-igénnyel, de alacsony hozzáadott értékkel.

Ezért különösen fontos, hogyan működnek a szankciók az energiaszektorban, főleg a volt KGST-országokban. Először is, jelenleg egyetlen energia-szankció hatályos: 2022 augusztusától tilos orosz szenet importálni az EU-ba. Ez egy „csendes” szankció, szinte senki sem vette észre: a szén aránya az össz-EU energia-mérlegben 3%, Magyarországon pedig csak 1.5%. Aki energia-szankciókról (többes szám) beszél, az sajnos más tévedésre is képes.

Nem lehet az EU szankciós politikáját hibáztatni az európai energiaválságért: a szénszankció irreleváns, az olajszankció a fent írtak miatt fontos lesz, de még életbe sem lépett, földgázszankció pedig nincs, soha sem volt, talán nem is lesz.

Az európai nagykereskedelmi energiaárak már a háború előtt folyamatosan és megállíthatatlanul emelkedtek. Ennek két oka volt: először is az elhibázott német „zöldenergia-őrület” (a megújuló termelők kivételével minden erőművet most és azonnal bezárni), valamint a hedge fundok és egyéb spekulánsok 2021-re rájöttek, hogy tulajdonképpen az EU szén-dioxid kereskedelmi rendszere egy alacsony kockázatú, de egyszerűen manipulálható piac. Ennek a két, egymástól független folyamatnak a sajnálatos egybeesése volt az oka annak, hogy az európai áram- és gázárak 2021 második negyedévétől elkezdtek emelkedni. Ez egy dupla szabályozási probléma, aminek a háborúhoz semmi köze nincs.

Összefoglalva, a propaganda szankciózása és a tényeket kereső szankciológia ma még nagyon külön utakon járnak. Az első szerint a szankciók nem működnek, és az EU szankciós politikája a hibás a magas európai energia-árakért, valamint az inflációért. A másik szerint az Oroszország elleni szankciók szükségesek, és idővel jól működnek, valamint az energiaválság már a háború előtt elkezdődött. Itt most nem nemzeti konzultációra, hanem szakmai eszmecserére lenne szükség ahhoz, hogy közösen megtaláljuk a szankciók helyét a mai világban.

Balogh József korábbi cikke az olajszankcióról itt olvasható.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére a közelmúltban a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg felületeinken. Ebben közösségként együttes a felelősségünk, a mienk kiemelt. Amíg újragondoljuk a teendőinket, nem minden cikkünk alatt lehet kommentelni. Egyszersmind kérjük és köszönjük, ha nem csak szabályzatunk betűjének, de a szellemének betartása felett is segítetek őrködni.

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt