Évek óta erőszakolják az ENSZ békefenntartói a dél-szudáni menekülttáborokban élő nőket

nők elleni erőszak
szeptember 28., 11:31
comments 6
  • A dél-szudáni polgárháború kitörésekor sokan az ENSZ békefenntartói által létrehozott malakali táborba menekültek 2013-ban.
  • A tábor azóta is egyfajta önálló településként működik, az ENSZ és körülbelül még 12 NGO-szervezet igazgatja.
  • Csakhogy 2015-ben kiderült, hogy a békefenntartók és a segélymunkások rendszeresen erőszakolják a nőket.
  • Két újságíró most feltárta, hogy a helyzet azóta csak rosszabb lett, ráadásul az ENSZ és a többi humanitárius szervezet is rendszeresen kapott jelentéseket a bántalmazásokról, mégsem tettek semmit.

Hét évvel ezelőtt derült ki, hogy az ENSZ békefenntartók és más humanitárius szervezetek segélymunkásai szexuálisan bántalmazzák egy dél-szudáni táborban a nőket, de aztán kitört az országban a polgárháború, és a téma nem volt többé terítéken. Azonban a The New Humanitarian és az Al Jazeera újságírói, Sam Mednick és Joshua Craze féléves kutatómunkával feltárták, hogy az elmúlt hét évben a bántalmazások nemhogy nem szűntek meg, hanem még több lett belőlük. A nyomozásukból két nagy cikk született.

Mi ez a tábor?

A malakali tábor eredetileg egy ideiglenes menekülttábornak indult, de mostanra már egy városrésszé nőtte ki magát. Malakal Dél-Szudán második legnagyobb városa, az északi Upper Nile állam fővárosa, ahol három népcsoport élt együtt: dinkák, nuerek és shillukok. 2013 decemberében tört ki itt a dél-szudáni polgárháború a kormányt támogató dinkák és az ellenzéket vezető nuerek között.

photo_camera A Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom katonái 2016-ban. Fotó: ALBERT GONZALEZ FARRAN/AFP

A polgárháború annyira eldurvult, hogy a nuerek bemenekültek az ENSZ békefenntartó bázisára (amiből később lett a tábor), mert az életüket féltették. Később a shulluk népcsoport is belekeveredett a polgárháború, elűzték őket a földjeikről, amiért néhány földesúr az ellenzéket támogatta. Ezért a shilluk is bemenekültek az ENSZ malakali táborába.

A táborban élő népcsoportok azonban azóta sem térhettek vissza otthonaikba, mert bár a polgárháború a gyakorlatban véget ért - aláírták a békeszerződést -, a valóságban még mindig folyamatosak az összecsapások. Sok nő még mindig azért nem mer hazamenni, mert attól tartanak, hogy a katonák megerőszakolnák őket.

Az ország más területein is nyíltak 2013-ban ENSZ-bázisok az ideiglenes menekültek befogadására, de ezek tavaly kormányzati fennhatóság alá kerültek, leszámítva a malakalit, amit még mindig az ENSZ igazgat. A malakali tábor gyakorlatilag önálló településként üzemel: az ott működő körülbelül 12 segélyszervezet iskolákat szervezett, van ételosztás, orvosi ellátás, és az ENSZ békefenntartói garantálják a biztonságot azzal, hogy őrt állnak a kapuknál és járőröznek a táborban.

photo_camera Fotó: ALEX MCBRIDE/AFP

A táborban körülbelül 37 ezer ember él, ami több mint 6 000 háztartást jelent. A lakók 51 százaléka nő, 49 százaléka férfi, 99 százalékuk pedig ételosztásokon adott élelemből él.A szegénység hatalmas a táborban, a lakók teljesen kiszolgáltatottak a segélyszervezeteknek és segélyeiknek. A táborban lakó nőknek csak egy kevés része talál munkát, legtöbbjük teát árul, hajat fon, vagy faszenet ad el. Legtöbbször 12 órát dolgoznak alig valamivel több mint napi egy dollárért. Azok viszont, akik nem dolgoznak, még inkább ki vannak szolgáltatva a családjaiknak és a segélyszervezeteknek, ez pedig jó táptalajt teremt a szexuális kizsákmányolásnak.

Segítség helyett kizsákmányolás

A Civilek Védelme (POC) szervezet szerint a bántalmazások nem sokkal a tábor megnyitása után, 2013-ban kezdődtek. A The New Humanitarian és az Al Jazeera újságírói szerint azonban ezek azóta csak fokozódtak. Cikkük segélymunkások, áldozatok és táborlakók beszámolóiból és névtelen források által elküldött ENSZ-jelentések alapján készült.

A bántalmazásokról többek között az ENSZ Népesedési Alap (UNFPA) munkatársai is készítettek riportot 2020-ban, amelyet egy névtelenséget kérő forrás elküldött a cikken dolgozó két újságírónak.

A jelentésben a nők arról számoltak be, hogy a szexuális kizsákmányolást „napi szinten” tapasztalták, és többnyire humanitárius munkások követték el. Az ENSZ és a humanitárius szervezetek dolgozói házakat béreltek a táborban, hogy ott nőkkel szexeljenek, az ENSZ békefenntartói pedig kenőpénzt fizettek azért, hogy hozzáférjenek a nőkhöz. A jelentésekben a nők arról is beszámolnak, hogy bár sok esetben a szex maga konszenzuális volt,az őket kiválasztó segélymunkásoktól kapta a családjuk a segélyt és az élelmet. Ezért a nők attól tartottak, hogy ha nem hajlandók továbbra is szexelni a segélymunkásokkal, akkor a segélyektől is elesnek.

photo_camera Fotó: ALBERT GONZALEZ FARRAN/AFP

Egy táborban élő nő arról számolt be, hogy a helyi Élelmezési Világprogram (WFP) egyik munkatársa 2019-ben teherbe ejtette. Noha ez a kapcsolat is konszenzuális volt, a WFP tiltja, hogy a segélymunkások szexuális kapcsolatot létesítsenek a tábor lakóival, mivel az egyenlőtlenségeket szülhet.

Az Al Jazeera és a The New Humanitarian újságíróinak egy nő azt mondta, hogy ő a 13 éves lánya biztonságát félti, akit 2021 októberében az Orvosok Határok Nélkül (MSF) helyi biztonsági őre megpróbált megerőszakolni.Az édesanya elmondása szerint a kislányt az utcáról rántotta be a férfi a házába, és csak azért menekült meg, mert a férfi felesége a lány védelmére kelt, és ellökte a férjét. Az édesanya a malakali rendőrséghez fordult, akik levélben azt válaszolták neki, hogy vigyék be a férfit a városba, de a közösség vezetője mindenkit megfenyegetett, hogy aki megpróbálja feladni a férfit, felelni fog azért, ami vele történik. Az édesanya szerint a férfi azért úszhatta meg, mert pénzes volt.

Sok szexuális bántalmazást ugyanis azzal fednek el, hogy kenőpénzt fizetnek, házassági ajánlatot tesznek a megerőszakolt nőnek vagy ajándékot adnak a családjának. Az ügy kapcsán a biztonsági őrt alkalmazó szervezet, az MSF azt közölte, hogy a férfit felfüggesztették a munkájából a vizsgálat idejére, vagyis 1 hónapra. Az anya beszámolója szerint azonban a közösség vezetői is a támadó oldalára álltak, és anyát és lányát hazudozással vádolták meg.

Az MSF állítása szerint azonnal kivizsgálták az ügyet, de nem találtak bizonyítékot a vádakra, ezért inkább a kislány és a család lelki segítésére koncentráltak. Bár ígéretet tettek arra, hogy azonnal újranyitják az ügyet, ha több információ áll majd rendelkezésükre.

Az újságírók még három másik áldozattal beszéltek, akiket 2017 és 2021 között bántalmaztak. Az egyiküket 15 éves korában erőszakolta meg a World Vision munkatársa. A riport idején 17 éves lány elmondása szerint, amikor egyedül maradt a férfival, az befogta a száját, hogy ne tudjon sikítani, majd megerőszakolta. Az eset után a lány még négyszer lefeküdt a férfival, amit a borzalmas anyagi helyzetükkel magyarázott.

,,Az járt a fejemben, hogy az anyámnak se munkája, se pénze, ezért úgy döntöttem, hogy továbbra is lefekszem vele, hogy segíteni tudjak a családomnak” - mondta a lány.

Miután a lány teherbe esett a férfitól, kétségbeesésében megpróbálta felakasztani magát, de végül lett elég bátorsága ahhoz, hogy elhagyja a tábort.

Sok nő arról számolt be, hogy az erőszak után azért feküdtek le többször is az adott férfivel, mert az házasságot ígért nekik. Sokan pedig azért, mert attól tartottak, hogy ha visszautasítják a férfit, akkor a családnak adott pénz és ajándékok - például mobiltelefonok - is abbamaradnak.

photo_camera Fotó: ALBERT GONZALEZ FARRAN/AFP

Egy másik nő szintén arról számolt be, hogy 2019-ben a World Vision egyik dolgozójától esett teherbe. A World Vision állítólag azóta is nyomoz az ügyben. Az újságírók 2019 óta 6 olyan abúzust tártak fel, amit a World Vision személyzete követett el nők ellen.

Egy 25 éves nő pedig azt mesélte, hogy az ENSZ migrációs ügynökségének (IOM) egyik alkalmazottjától esett teherbe 2017-ben, de a férfi elhagyta őt, amint a gyerek megszületett. A nő jelentette az esetet az IOM-nak. Az IOM kiküldött valakit, aki DNS-mintát vett a nőtől, megkérdezte, hogy mikor találkozott a férfival, és mennyi pénzt kapott tőle, de ezenkívül más nem történt, a nő azóta sem hallott semmit az ügyről.

Egy másik 21 éves nő azt mesélte, hogy 16 éves korában az IOM egy munkatársa ajándékokat adott neki szexért cserébe, olyan dolgokat, amiket a tanárként dolgozó apja nem engedhetett meg. Aztán amikor neki is gyereke született, a férfi mindent kapcsolatot megszakított velük.

Az IOM-nál saját bevallásuk szerint összesen 11 esetet jelentettek 2017 óta, amiből kettő esetben nyújtottak be apasági keresetet. Ebből az egyiket megszüntették bizonyíték hiányában, a másiknál pedig egy esetleges fegyelmi eljárást helyeztek kilátásba. Mindkét ügy kivizsgálásakor az IOM tagjai önkéntes alapon adtak DNS-mintát, de azok között nem találtak egyezést.

A táborlakók bevallása szerint legalább egy olyan eset is volt, amikor az iskola tanára ejtette teherbe legalább egy diákját.Az iskolát üzemeltető War Child Canada nevű szervezetnek az UNICEF jelentette, hogy egy önkéntes tanáruk teherbe ejtette egy 18 éves diákját 2019-ben. A szervezet felmentette a projekt vezetőjét, amiért elmulasztotta jelenteni az esetet, de a kivizsgálás után a tanárt is elbocsátották.

A lány családja jelentette az esetet a közösség vezetőinek, de végül a szülők abban egyeztek meg, hogy a lány hozzámegy a tanárhoz, akinek hozományul több tehenet kellett adnia a családnak.

Az újságírók nyomozása szerint gyakori reakció volt a segélyszervezetek részéről, hogy egyszerűen csak elbocsátották az erőszakot elkövető alkalmazottukat, hogy ezzel ússzák meg a hosszú és nehézkes vádemelési eljárást.

,,A békefenntartóknak, akik a nőket kizsákmányolják és szexuálisan bántalmazzák, kellene szolgálni és megvédeni őket; miközben ugyanezektől az emberektől és szolgáltatásoktól függ az egész életük” - mondja Aluel Atem, Dél-szudáni fejlesztési közgazdász és feminista aktivista.

Bár a legtöbb NGO szervezet tiltja, hogy a segélymunkások kapcsolatot létesítsenek a táborban lakó nőkkel, a jelentés készítőinek a nevük elhallgatását kérő segélymunkások azt nyilatkozták, hogy szerintük nem szabadna ezt tiltani, ugyanis számukra ez az egyetlen esély, hogy párkapcsolatba kerüljenek és családjuk legyen.

photo_camera Fotó: ALBERT GONZALEZ FARRAN/AFP

Ugyanis sok helyi segélymunkás él a táborban a menekültekkel együtt, mert őket is kitelepítették a polgárháború során, vagy megsemmisült az otthonuk. A beszámolókból pedig egyértelmű, hogy a tiltás egyáltalán nem volt elrettentő az erőszaktevőkre nézve. Pedig a helyzet megoldása igencsak égető, ugyanis becslések szerint újabb 5000 ember indult el a malakali menekülttáborba, és a már így is zsúfolt menekülttábor még zsúfoltabb lesz, ami még inkább megnöveli a szexuális visszaélések kockázatát.

Éveken keresztül tudtak róla, de nem tettek semmit

A The New Humanitarian és az Al Jazeera újságírója nemcsak beszélt az áldozatokkal, de azt is feltárták, hogy az ENSZ és más segítő szervezetek éveken keresztül tudtak az erőszakról, érdemben mégsem tettek semmit.

Az újságírók a táborban dolgozó segélymunkásoktól megtudták, hogy az elmúlt években a helyzet még rosszabbra fordult. Bár a tábor 2013-as felállításakor nem volt központi rendszer a szexuális visszaélések és kizsákmányolás eseteinek megelőzésére, bejelentésére és kezelésére, a segélymunkások szerint a szervezetek már 2015-ben hallani kezdtek ilyen bejelentésekről.

2018 és 2020 között az ENSZ is lefolytatott egy vizsgálatot, amely aggodalmakat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy az áldozatoknak és szemtanúknak nem biztosítottak megfelelő védelmet, és nem voltak a kockázatok csökkentésére vonatkozó egységes szabványok sem.

A jelentésből az is kiderült, hogy az adott időszakban csak az áldozatok harmada részesült áldozatsegítésben, és az ügyek felét kevesebb mint fél éven belül le is zárták.2018-ra már teljesen világossá vált, hogy a túlzsúfolt tábor kockázatot jelent a nőkre és kislányokra, részben azért, mert a segélyszervezetek „nem ismerik megfelelően az irányelveket és eljárásokat” - olvasható az ENSZ munkacsoportja által készített dokumentumban.

A malakali szexuális kizsákmányolásról szóló szóbeszéd 2019-re annyira elterjedt, hogy abban az évben, amikor a helyi zenészek meghívást kaptak egy karácsonyi bulira Shillukban, konkrétan az anyanyelvükön énekeltek erről, szidalmazva a segélyszervezeteket, amiért „villantották VHF-rádiójukat és kizsákmányolták szegény nőket.”

Az, hogy a problémával nem foglalkoznak rendesen, a Dán Menekültügyi Tanácsnak (KDK) is feltűnt, akik szintén a táborban dolgoztak, legalábbis egy 2020-as jelentésük ezt támasztja alá.

A KDK aggodalmát fejezte ki, hogy 2019 és 2020 között az ENSZ munkacsoportot nem találták elég hatékonynak az állandó fluktuáció miatt, a segélymunkások amiatt aggódtak, hogy az eseteket így nem követik rendesen. Azt is megjegyzik, hogy az ENSZ békefenntartók kockázatot jelenthetnek.

Bár 2013 és 2018 között a jelentések finoman szólva hiányosak voltak az ENSZ és más NGO-k részéről, 2019-ben apró változás lépett életbe, ugyanis bejelentettek összesen 28 vádat egész Dél-Szudán területéről, közülük nyolcat Malakaláról. A valós szám viszont ennél sokkal nagyobb.

A jelentés után egy hétbe se telt, hogy egy újságíró elmenjen a táborba, és interjút készítsen áldozatokkal, közösségvezetőkkel, aktivistákkal és segélymunkásokkal, akik elmondták, hogy nyolcnál sokkal több esetről tudnak. Állításuk szerint a bántalmazások széles körben elterjedtek voltak és rendkívül alulmérték őket. A legtöbb nő még az elkövető férfi nevét is meg tudta mondani. Csakhogy mivel az áldozatok azt tapasztalták, hogy az elkövetőket nem büntetik meg tettükért, nem merték jelenteni sem az eseteket.

„Ezek az emberek a világ egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófájának a legkiszolgáltatottabb elszenvedői, akik évek óta egy ideiglenesnek tervezett menekülttáborban várják, hogy a sorsuk jobbra forduljon és visszatérhessenek otthonaikba. Sokan szexuális erőszak elszenvedői, a különféle dél-szudáni hadseregek és milíciák tagjai szisztematikusan alkalmaznak nemi erőszakot, nők és lányok tízezrei ez elől menekültek a menekülttáborba. Felháborító, hogy pont azok élnek vissza a helyzetükkel, akiknek védenie és segítenie kéne az áldozatokat” - mondja Markó Ferenc Dávid, a genfi székhelyű Small Arms Survey dél-szudánnal foglalkozó kutatója és az ELTE oktatója, aki évekkel ezelőtt a 444 munkatársa volt.

„A nemzetközi közösség évek óta teljes joggal kéri számon Dél-Szudánon, hogy a katonák következmények nélkül követhetnek el bűncselekményeket a civil lakossággal szemben. Amennyiben a humanitárius szervezetek és az ENSZ-békefenntartók is következmények nélkül élhetnek vissza a helyzetükkel, akkor sokkal kevesebb joga marad bárkinek számon kérnie a helyzetet a dél-szudáni kormányon" - vélekedik.

Antonio Guterres ENSZ-főtitkár a cikk publikálása után egy közleményt küldött az Al Jazeera és a The New Humanitarian szerkesztőségének, amelyben ez állt: ,,a sürgető jelentés után azonnali intézkedéseket tettünk az ENSZ csapata által a dél-szudáni műveleteink során tapasztalt szexuális kizsákmányolás és visszaélések kezelése és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében.”

A közlemény szerint az ENSZ főtitkára megdöbbenve áll a szexuális kizsákmányolással és visszaélésekkel kapcsolatos vádak előtt, amelyek helyrehozhatatlan károkat okoznak az áldozatoknak és családjaiknak”.

A segélyszervezetek azt ígérik, hogy minden felmerülő esetet ki fognak vizsgálni, és több energiát fektetnek a prevencióba is. Néhányuk arra is ígéretet tett, hogy a jövőben több női segélymunkást fognak alkalmazni. A táborban dolgozó 12 szervezet közül még nem hozta mindenki nyilvánosságra a vizsgálatok eredményeit.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt