• Bob Woodward, a Washington Post Pulitzer-díjas újságírója több mint ötven éve dolgozik riporterként. Donald Trump elnökségének kilenc leghúzósabb hónapjában - a koronavírus-járvány és a Black Lives Matter kellős közepén - húsz interjút készített a volt amerikai elnökkel.
• Az interjúk felvételeiből most hangoskönyv készült, ahol vágatlan formában, kommentárokkal hallhatjuk az ex-elnököt.
• A „Trump-szalagok" (The Trump Tapes) arra játszik, hogy bemutassa Trump igazi, kendőzetlen énjét - és azt, hogy milyen hibákat követhet el egy újságíró, aki közeli viszonyt alakít ki az amerikai elnökkel. A riporter szerint Trump páratlan veszélyt jelent.

Több mint hatszáz kérdést tett fel neki

Woodward több mint ötven éve dolgozik riporterként, de mint mondja, még sosem hozott nyilvánosságra nyers interjúkat. Miután újra meghallgatta azt a húsz anyagot, amit Donald Trumppal készített elnökségének utolsó évében - köztük az Ovális Irodában vagy Trump Mar-a-Lago-i birtokán - úgy döntött, mégis megteszi ezt a szokatlan lépést, mert az ex-elnök szavai úgy dübörögtek a fülében, ahogyan azt a nyomtatott lapok nem képesek átadni. Ezek az interjúk Trump kendőzetlen portréját kínálják: a saját szavaival, a saját hangján halljuk őt az amerikai történelem talán leghúzósabb éveiben, a koronavírus-járvány és a Black Lives Matter kellős közepén. Woodward újságíróként maga is sokat írt erről az időszakról, de a „Trump-szalagok” arra játszik, hogy a volt amerikai elnök igazi énjéből kapjunk egy szeletet.

A nyolcórás hangoskönyvben a riporter saját kommentárjai is hallhatók, ahol a reakcióin és következtetésein túl a saját és Trump módszereit is fejtegeti. Amikor Trump 2015-ben a politikai színtérre lépett, azonnal erős volt a jelenléte: folyamatosan felháborító kijelentéseket tett, hogy felkeltse a média figyelmét, és elnökké választása előtt és után is rendszeresen adott interjúkat. De a riporter szerint, ha valaki hosszan és kitartóan kérdezte, Trump elzárkózott.

„A hosszú beszélgetéseink alatt mindig több tucat kérdéssel tudtam őt nyomasztani, de egyetértett abban, hogy minden interjúnkat rögzíteni kell."Woodward kilenc hónap alatt, a húsz interjú során összesen több mint hatszáz kérdést tett fel a volt elnöknek.

„Én vagyok a Magányos Hős"

A Washington Post cikkében a riporter több beszélgetést is felidéz a Trump-szalagokról. 2020 nyarán, amikor a koronavírus halálos áldozatainak száma éppen száznegyvenezernél járt az Egyesült Államokban, Trump egy interjúban azt mondta Woodwardnak: „A vírus jött. Ez nem az én hibám, hanem Kína hibája." Amikor erre a riporter megkérdezte, volt-e az elmúlt pár hónapban olyan pillanat, amikor az elnök azt gondolta, most igazán próbára vannak téve a vezetői képességei, Trump egyszerű nemmel felelt.

„Papíron a »nem« csak egy lapos, egyszerű szó. De Trump hangján hallva magabiztos és elutasító. Tele van önbizalommal és nem ismer kétséget. Ezzel a »nemmel« távolította el magát mindenfajta felelősségvállalástól”,írja Woodward, aki egyúttal visszaemlékszik arra is, amikor Trump egy 2016-os interjúban csak „Magányos Hősként" („I'm the Lone Ranger") hivatkozott magára.

A riporter szerint Trump élvezte az elnökség tekintélyét, a fontosabb döntésekben pedig mindig a saját benyomásaira, személyes ösztöneire hagyatkozott. Éppen ez az önfókusz volt Woodward szerint az, ami akadályozta Trumpot abban, hogy végezze a munkáját. 2020 elején az újságíró Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel való kapcsolatáról kérdezte Trumpot, mondván, a CIA-nak az a véleménye róla, hogy „ravasz, de végtelenül ostoba”. Trump az interjúban megvédi Kim Dzsong Unt:

„Nem értek egyet. Ravasz és nagyon okos. A CIA-nak fogalma sincs, mert én vagyok az egyetlen, akivel Kim Dzsong Un foglalkozik".Woodward kérdésére, hogy miért gondolhatja akkor mégis a CIA, hogy Észak-Korea diktátora ostoba lenne, Trump hosszú fejtegetésbe kezd a kémiáról. „A szó a kémia. Találkozol egy nővel, és egy pillanat alatt tudod, hogy meg fog-e történni, vagy sem. Egyszerűen érzem, hogy (Kim Dzsongun) kedvel engem. Nem mellesleg remek földje van, az ingatlanszakmában erre azt mondjuk: Remek elhelyezkedés."

Az újságíró szerint ez a hanyag és az impulzív megközelítés volt az, amely nemcsak mélyen aggasztotta és traumatizálta a volt elnök nemzetbiztonsági csapatát, hanem Trump külpolitikájának védjegyévé is vált. Woodward szerint Trump nem értette, miért lenne érdemes bevonnia a nemzetbiztonságiakat és a külügyet az Észak-Koreával kapcsolatos diplomáciai egyezkedéseibe. Egyedül ment. „Próbáltam Trumpot ugyanolyan komolyan venni, mint ő saját magát. Közvetlen kérdéseket tettem fel neki, nem vettem fel ellenséges álláspontot. Drukkoltam neki. És habár nem feltétlenül értettem egyet a kategorikus kijelentéseivel és az önimádatával, hagytam, hogy elmondja a véleményét", mondja Woodward.

Bénító volt az önzősége