A félidős választás nem a regnáló elnök pártjának a terepe. Hagyományosan az elnöki ciklus félidejében tartott szavazáson - ahol a teljes képviselőházat, valamint a szenátorok harmadát választják újra - az elnök pártja veszteségeket szokott szenvedni. 2022-ben erre még nagyobb esély volt, mert

• Joe Biden népszerűtlen elnök, csak az elmúlt hónapokban érte el népszerűsége a 42 százalékot, amit hagyományosan az újraválaszthatóság küszöbének tekintenek;
• évtizedek óta nem látott mértékű az infláció.

Ezen ún. fundamentumok alapján inkább volt várható nagy republikánus előretörés, mint szoros verseny. Persze a republikánusoknak is megvan a maguk keresztje a bukott elnök, Donald Trump személyében. Bár a 2020-as elnökválasztást minden tagadása, kavarása, puccskísérlete ellenére, minden kétséget kizáró hátránnyal elbukta, ahhoz még elég erős és népszerű volt pártja táborában, hogy rengeteg körzetben és államban őt támogató képviselő- és szenátorjelöltek nyerjék az előválasztást. Ezért lehet az, hogy bár jelenleg még kilenc szenátusi választás eredményére várunk, és a pillanatnyi állás szerint a republikánusoknak és a demokratáknak is 46 szenátori helyük van biztosan, a trendek és a részeredmények alapján a végén ugyanúgy 50-50 szenátora lesz mindkét pártnak, mint ahogy Biden ciklusának első két évében is volt.

A döntetlen pedig az alkotmányos szabályok szerint lényegében demokrata többséget jelent, mert a szenátusban döntetlen állásnál az alelnök - jelen esetben a nyilván demokrata Kamala Harris - szavazata dönt.

Önmagában ez hatalmas demokrata siker volna. De még ha a republikánusok a végén szűk többségbe is kerülnének - a jelen állás szerint ez Nevadában dőlhet el, ahol elméletben, a szavazótábor összetétele alapján alapból inkább a demokraták az esélyesek -, az ugyan nagyon jelentős győzelem, de az alaphelyzethez mérten sekély siker volna.

A képviselőházban más a helyzet. Ott ugyan még 148 körzet eredményére várunk magyar idő szerint hajnal hatkor, de az már hónapokkal ezelőtt borítékolható volt, hogy az alsó házban a republikánusok kerülnek majd többségbe. Az egyetlen kérdés, hogy mekkorába. A republikánusok nagyjából azt értékelhetnék diadalként, ha 238 képviselőjük, stabil negyven fős többségük lenne. A jelen állás szerint inkább csak húsz fős többség néz ki nekik, ami a republikánus szempontból pesszimistább forgatókönyv megvalósulására utal. Ebben megint csak Trump szerepére mutogatnánk.

A törvényhozási választásokkal párhuzamosan állami szavazásokat is tartanak, és a demokraták egyelőre a kormányzóválasztásokon is tartják magukat. Az eddigi eredmények alapján mindkét párt két-két kormányzói helyet szerzett meg a másiktól. Egy kormányzóválasztást külön is kiemelnénk, ez demokrata szempontból csalódással zárult, bár az eredmény nem váratlan. Stacey Abrams, akinek a neve 2020-ban még alelnökjelöltként is felmerült, elbukta a georgiai kormányzóválasztást Brian Kemppel szemben. Kemp regnáló kormányzóként eleve esélyesebbként indult, demokrata szempontból így talán leginkább azért csalódáskeltő az eredmény, mert Abramsnak, aki lényegében újjászervezte Georgiában a Demokrata Pártot, és rengeteg új demokrata szavazót regisztrált az előző két választási ciklusban, most nem tudott olyan hangos kampányt folytatni.

A szavazatokat közben folyamatosan számolják, a verseny állását érdemes az amerikai sajtóban, például a New York Times vagy a Washington Post választási mellékleteiben követni, az eredmények gyors elemzését pedig a Fivethirtyeight oldalán.