• A múlt héten elhunyt dr. Pákh Tibor jogász, antikommunista aktivista.
• Pákh egyike azon keveseknek, akik saját életüket is kockáztatva, a legkeményebb fizikai szenvedést vállalva álltak ki az igazukért a diktatúrával szemben.
• A pártállam rendőrsége többször letartóztatta, börtönbe vetette, kényszergyógykezeltette. A pszichiátrián elektrosokkolták, inzulinkómás kezeléseket, nyugtatókat kapott.
• Haraszti Miklós emlékezik.

Ezen az 1982-ben készült képen Dr. Pákh Tibor látható, aki a múlt héten 98 (!) éves korában halt meg. Hihetetlen életerő volt benne, amelyet a hit tartott karban. Hosszú élete nem kicsiny csoda, hiszen a rendszerváltásig, felnőtt élete nagyobb felében csak börtönt és nagyon is fizikai kínzást kapott a hazájától. Ő ezt boldogan vállalta, mert a pártállam haragját a saját hazaszeretete pecsétes bizonyítékának tekintette.

A képet Laurie Sparham, az akkor már híres angol fotós készítette a Lipóton, a központi pszichiátria zárt osztályán, miközben én a nyolcágyas kórterem ajtajánál falaztam neki. Pákh infúziót kapott, és közben „természetesen” drogozták is, pedig nem volt beteg, csak rettenthetetlen.

Laurie a kérésemre Londonból érkezett, hivatalosan a magyar feleségéhez, majd a képsorozattal azonnal visszautazott. A Lipótra a látogatási időt kihasználva csempésztem be. Besodródtunk a tömeggel a portán – kamera az elemózsiás szatyorban – aztán az emeleti folyosón benyitottunk a zárt osztályt jelző homályos üvegajtón. A terv annyi volt, hogy ha a kapunál megállítanak, akkor Laurie „beszédhibás vidéki rokon”, s ha az osztályon ránk szólnak, akkor „eltévedtünk”.

Mint mindig, rendőrök vitték be Tibort a Lipótra, valamelyik legendás tiltakozását félbeszakítva, amelyekből arra az évre is több jutott. Ehhez a „gyógykezeléshez” a lengyel Szolidaritás második születésnapjáról megemlékező augusztusi tüntetésünk után juttatták hozzá, persze a szokásos vargabetűvel, a korrupt orvosi lepapírozás után. Ugyanis Pákh ott a Bem-szobor talapzatán is szólásra emelkedett – szó szerint –, ahogyan az 1956-os tüntetők tették. Hát, azokkal összehasonlítva a mi tüntetésünk bizony csak flashmob volt, de a szótárban erről még csak annyi volt, hogy több a rendőr, mint a tüntető. Elsőként Tibort vitték el a térről, még a szólásra emelkedést sem fejezhette be. Azután gyors ütemben a tüntetés szervezőit, Rajk Lászlót, Nagy Bálintot és engem. Demszkyt már a környező utcák valamelyikén lefogták, szóval ő a távollétével tüntetett:)

Pákh Tibor Magyarország feketeöves bajnoka volt egy önkényuralmi küzdősportban, a polgári engedetlenségként megtartott éhségsztrájkban. (Az ő távozásával ma már én vagyok a bajnok, és előrébb lép a harmadik helyezett Dalos György is...) Tibor nem engedte, hogy éhségsztrájknak nevezzük az akcióit, kérte, hogy böjtnek nevezzük. Elsősorban keresztény hitvalló és az orosz megszállás jogtalanságának jogásza volt, de persze nem vetette meg az emberi jogi érveket sem.

1980-ban, Pákh "lengyel" éhségsztrájkja alkalmából készítettem vele az első interjút az akkor még gépelt szamizdatba, amit aztán Párizsban Kende Péter közölt a Magyar Füzetekben. A Beszélőben sokszor tudósítottunk a lépéseiről, Kis János és Kőszeg Ferenc hosszabb interjút is készített vele a Beszélő 6. számában, 1982 januárjában.

Álljon itt egy röhögve-síró Pákh-tudósításom 1984-ből, a Beszélő 13-14-es számából:

Félbeszakadt a jaltai értekezlet!

Dr. Pákh Tibor felszólalása

„A legártalmasabb betegség a Jalta-komplexum, mert gúzsba köti a gondolkodást” – hangoztatta Pákh Tibor az üres teremben tovább forgó magnetofon előtt, miközben a budapesti Jalta-konferencia résztvevői kaviáros és bélszínes szendvicseket fogyasztottak a Lengyel Kultúra előcsarnokában. Dr. Pákh szabályos meghívót kapott az 1984. október 10-én tartott beszélgetésre. De amikor Kowalski professzor, egy orosz hadtörténész, Hajdu András történész és Moclewski szejmképviselő után szót kért, fel kellett fedeznie, hogy álláspontjával kisebbségben maradt. A rendezők akkor szólították fel először hozzászólása befejezésére, amikor emlékezetükbe idézte, hogy Moszkva Jaltában kötelezettséget vállalt a megszállt országok politikai akaratának tiszteletben tartására, demokratikus választások rendezésére. Dr. Pákh azonban folytatta előadással is felérő hozzászólását. Elmondta, hogy a magyar nép 1956-ban Jalta szovjet meghamisítása ellen is felkelt. Mikor kijelentette: Moszkva ’56. november 4-én másodszor is megszegte a jaltai egyezményt, a konferencia ezt nem bírta tovább hallgatni, és kivonult a büfébe. De a magnetofont elfelejtették kikapcsolni.

Dr. Pákh álláspontját így mégis tanulmányozhatják Lengyel-, Magyar- és Oroszország-szerte az illetékesek. Értesüléseink szerint az előadóknak, akiket a dr. Pákh elleni lengyel büfépuccs megfosztott véleményük elmondásának jogától, utóbb alkalmat biztosítottak e fundamentális emberi jog gyakorlására. A szendvicsekből viszont több jutott az elnémítottaknak, mert dr. Pákh nem vett részt a falatozásban. S erre a többletre most már bizton számíthat a budapesti Lengyel Kultúra a jövőben is, mert emlékezetes Jalta-konferenciája után dr. Pákh Tibor nevét Európa kettéosztásának megszűnéséig tartó hatállyal kihúzták a meghívandók listájáról.

Gratulálunk dr. Pákh Tibornak.

És legyen áldás a nevén és az emlékén.