„A gyermekeink folyton sírnak, nem alszanak, nincs ételünk – mondta Abdul Wahab. – Úgyhogy lemegyünk a gyógyszertárba, szerzünk tablettákat, és odaadjuk a gyerekeknek, hogy elálmosodjanak.”

Wahab az ország harmadik legnagyobb városa, Herat mellett él, egy több ezer kis vályogházból épült településen. A vályogházakban főleg háborúk és természeti katasztrófák sújtotta emberek élnek, ide látogatott el a BBC tudósítója.

Az ENSZ már tavaly télen arra próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy emberemlékezet óta nem látott humanitárius katasztrófa fenyegeti Afganisztánt. A tálibok tavaly augusztusi hatalomátvétele óta az ország számára nagyon fontos segélyeket fagyasztottak be, hatalmas összegek hiányoznak az államkasszából. Mindemellett emberi jogi szempontból a helyzet egyre aggasztóbb, bár a tálibok azt ígérték, ezúttal kíméletesebbek lesznek, folyamatosan újabb és újabb jogfosztásokról hallani. A tálibok első egy évéről itt írtunk részletesebben.

Rengetegen adnak gyógyszert a gyerekeknek. Az egyik lakos például alaprazolam tartalmú gyógyszert húzott elő a zsebéből. Az alaprazolam olyan nyugtatók hatóanyaga, mint a Xanax vagy a Frontin. Másoknál escitalopramot és szertralint tartalmazó tablettákat látni a riport szerint. Ezeket általában depresszióra és szorongásra szokták felírni. Orvosok szerint a nem megfelelően étkező gyermekeknél ezek a gyógyszerek májkárosodást, krónikus fáradtságot, alvási és viselkedési zavarokat eredményezhetnek. Öt tabletta ára egy darab kenyérének felel meg. A BBC által látott családok legtöbbje néhány szelet kenyéren osztozott egy nap alatt. Egy nő arról számolt be, hogy általában vízbe szokták tunkolni a kiszáradt kenyeret.

A Herat mellett lakók többsége bérmunkásként dolgozik, nehéz életet éltek eddig is, de a tálib hatalomátvételt követően még kevesebb pénzük maradt. Ha találnak munkát, alig keresnek többet napi egy dollárnál, az éhínség pedig egyre nagyobb. Volt, aki egyik veséjét eladta, hogy ételhez juttassa a családját.

„Nem volt kiút. Azt hallottam, hogy el tudnám adni az egyik vesémet a helyi kórházban. Odamentem, és jelentkeztem. Néhány héttel később kaptam egy telefont, arra kértek, hogy menjek be a kórházba” – mondta egy álnéven nyilatkozó huszonéves afgán férfi, aki 3100 dollárt kapott. A pénz nagy része adósságainak törlesztésére ment, amelyeket azért vett fel, hogy etetni tudja a családját.

Egy anya, aki korábban kölcsönt vett fel, hogy vásárolhasson egy birkanyájat, szintén a veséje eladására kényszerült, miután a birkák elpusztultak egy áradásban. A 2700 dollár, amit kapott, nem volt elég az adósság visszafizetésére. Elmondása szerint a behajtók a 2 éves lányát kérték tőle. „Eladtam az ötéves kislányomat 1100 dollárért.” – állította.

A gyermekek – főképp kislányok – pénzre váltása bevett szokás az országban. „Értjük, hogy az iszlám törvényeket sérti, és hogy veszélynek tesszük ki a gyermekeinket, de nincs más út” – mondta Abdul Ghafar, az egyik helyi közösség vezetője.

A BBC Hameedullah Motawakilt, a tálibok herati szóvivőjét kérdezte arról, mit kezdenek az éhezéssel. „A helyzet az Afganisztán elleni nemzetközi szankciók és az afgán vagyon befagyasztásának eredménye. Kormányunk megpróbálja felmérni a rászorulók számát. Sokan hazudnak a körülményeikről, mert azt hiszik, hogy segítséget kaphatnak” – mondta Motawakilt.