• Szerda este eldőlt, hogy Franciaország lesz Argentína ellenfele a foci-világbajnokság vasárnapi döntőjében, miután 2-0-ára verte Marokkót az elődöntőben.
• Marokkó az elődöntőben is jól játszott, de a franciák a kulcsfontosságú pillanatokban éltek a lehetőségeikkel, és ez elég volt a győzelemhez.
• Szombaton bronzmeccs, Horvátország és Marokkó között.

Hogy emlékezetes meccs lesz az idei világbajnokság második elődöntője, a Franciaország–Marokkó találkozó, ezt már a kezdő sípszó előtt lehetett sejteni: először jutott afrikai csapat a legjobb négy közé, és a két csapat összecsapására annyi réteg rakódott, hogy össze se lehetett számolni. Az egykori gyarmati múlt, a Franciaországban született marokkói játékosok, a marokkóiak mögött összeálló pánarab-pánafrikai hangulat mind rendkívülivé tette a meccset, és akkor még olyan, kevésbé jelentős tényezőkről nem is beszéltünk, mint Mbappé és Hakimi közismerten szoros barátsága.

link Forrás

Mind a két válogatott komoly skalpokat begyűjtve érkezett a legjobb négy közé, a franciák magabiztosa játékkal nyertek az amúgy jó formában lévő angolok ellen, míg a marokkóiak nagyon szervezetten védekezve verték ki a spanyolok után a portugálokat is, újabb meccset lehozva kapott gól nélkül.

A nagy kérdés a meccs előtt az volt, hogy a marokkóiak magabiztos védelme és középpályája bírja-e az eddigi messze legnehezebbnek ígérkező kihívást, az életveszélyes formában lévő franciák rohamait. Az ötgólos Mbappe mellett Griezmann és a kieséses szakasz eddigi két meccsén betaláló Giroud is remek formában volt eddig.

A kezdés előtt a marokkóiak számára jó hír volt, hogy a csapatkapitány, Romain Saiss végül tudta vállalni a játékot, ahogy kezdett az előzetesen bizonytalannak mondott Nossuair Mazraoui is, de Aguerd az utolsó pillanatban kikerült a kezdőből, helyette Dari futott ki. A franciáknál két változtatás volt a negyeddöntőhöz képest, Rabiot és Upamecano is gyengélkedett (állítólag az állandó intenzív légkondizástól fáztak meg), helyükön Fofana és Konate kezdett.

Már a himnuszok alatt kiderült, hogy Marokkó kvázi hazai pályán játszhat, elképesztő túlsúlyban voltak a drukkereik a stadionban, de ez sem volt elég: a franciák az első veszélyesebb elfutásukból betaláltak az 5. percben. Griezmannt nem tudta fogni a védője, beadásából Mbappe lőtt, ezt még blokkolta a védelem, a labda Theo Hernández elé került, aki kapásból, pattanósan lőtte el Bono mellett.

A gól új helyzet elé állította a marokkóiakat, akik az eddigi meccsekein kevés labdabirtoklással és kevés támadással operáltak, de sejthető volt, hogy ez itt már nem lesz elég. A 10. percben jött el az első említésre méltó helyzetük, amikor Ounahi távoli, sarokra tartó lövését Lloris ütötte ki. A 17. percben majdnem 2-0 lett, Saiss mérte fel rosszul a labda ívét, ami így Giroud elé került, aki nagy erővel bombázta a kapufára. Hamar kiderült az is, hogy Saiss tényleg nincs százszázalékos formában, már a 21. percben le kellett őt cserélni.

Marokkó folyamatosan kereste a támadási lehetőségeket, de lövésekig nem nagyon jutott, a francia ellentámadások pedig veszélyesek voltak, a 36. percben előbb Mbappe, majd rögtön utána Giroud kis híján duplázta az előnyüket. A félidő vége felé nagyon úgy tűnt, hogy a mezőnyben jól játszó marokkóiak egyelőre nem találják a fogást a francia védelmen, amikor egy veszélyesebb támadást követő szöglet után a védő El Yamiq ollózott gyönyörűen, de Lloris bravúrral kitolta a labdát.

A félidőben újabb cserére volt kénytelen a marokkói csapat, ezúttal is a védelemben, Mazraoui sem bírt tovább a pályán maradni.

A meccs előtt is lehetett már olvasni elemzéseket arról, hogy a francia védelem bal oldala kínálhat támadási felületet a marokkóiak számára, és a második félidőben a gyakorlatban is láthattuk ezt: felpörögve jött ki a csapat, Ziyech és Hakimi is nagy kedvvel játszott, az első 20 percben több alkalommal is veszélyesen jutottak el a francia tizenhatosig, és a franciák mintha nem tudtak volna mit kezdeni a marokkói jobb oldalon vezetett támadásokkal.

Sokáig nem volt egyértelmű, hogy a franciák ennyire tudatosan engedték-e át a kezdeményezés lehetőségét, vagy egyszerűen képtelenek voltak válaszolni a második félidőben ritmust váltó marokkóiakra, mindenesetre nagyjából a 70. perctől kezdve megint változott a meccs képe, a franciák elkezdték jobban megbecsülni a labdát, és támadásokat is vezettek.

A 79. percben eldőlt a meccs: a félpályán adták el a labdát a marokkóiak, a gyorsan kibontakozó támadás végén a tizenhatoson belül Mbappe kezdett cselezgetni, majd nem túl erős lövése a marokkóiak szempontjából szerencsétlenül pattant meg egy védő lábán, és a mindössze negyedszer válogatott, pár pillanattal korábban beállt Kolo Muani közvetlen közelről bepofozta a labdát az üres kapuba. Ez volt a második kaput eltaláló francia lövés a meccsen, és ezzel lett 2-0, innen már kisebb csoda kellett volna a marokkóiaknak.

A meccs a pályán nem lett annyira feszült, mint amire előzetesen sokan számítottak, a túl korán bekapott gól még nem törte meg a marokkóiakat, de a 80. perctől már nem nagyon volt kérdés azzal kapcsolatban, hogy ki jut a döntőbe. A hosszabbítás során a marokkóiak még kétszer is veszélyesen kavarhattak a tizenhatoson belül, de gól ezekből sem esett.

Marokkó bebizonyította, hogy nem véletlenül jutott el a legjobb négy közé, a meccs több szakaszában is jobbak tudtak játszani, mint a franciák, de a 100 százalékos helyzeteik is kimaradtak, míg a franciák a kulcspillanatokban éltek a lehetőségeikkel. Szombat délután négykor jön a bronzmeccs, Marokkó és Horvátország között, míg vasárnap négytől döntő, ahol a franciák a címvédésért futhatnak ki a pályára a pályafutását megkoronázni tervező Messivel és Argentínával szemben.