Minden Tömörkény-kompatibilis, kubikos ősöm egyetértene, hogy ez látványos karrierív, hiszen 2022 decemberére eljutottam oda, hogy Kijevben, Vitalij Klicsko polgármester városházáján tolhattam ha nem is talicskát, hanem kerekeken mozgatható áramfejlesztőt. A másik hármat a közterület-fenntartók cipelték, meg Bojár Iván András, a Kijevi Karácsony ötletgazdája és kezdeményezője.

Ivánnal sok éve dolgoztunk együtt, majd ki-ki ment a dolgára. Művészettörténészként írt esszéket (rengeteget, ám nem kizárólag építészetről), tévézett, folyóiratot alapított, pár éve faültetés és erdősítés apostola, a 10 millió Fa motorja lett, és ennek az ukrajnai vállalkozásban is jelentősége lehetett.

Ugyanis a faültetés alapozhatta meg ismertségét: volt egy érzésem, hogy Iván idealista (ez igaz), arra viszont nem voltam felkészülve, hogy ez nagyon rövid időn belül ilyen eredményt hoz.

Visszakerestem, október 31-én kezdtem (minden eredmény nélkül) azt ismételgetni, hogy generátorokat kell vinni Ukrajnába, mert az oroszok az infrastruktúrát támadják. Ivánnal nem beszéltünk erről, de nyilván olvas híreket, november 21-én írt egy posztot a Facebookra, hogy áramfejlesztőkre gyűjt, nem egészen egy hónap múlva pedig egy felkészített és alaposan megpakolt kölcsön-Ducatóval (köszönet, Fülöp Tamás) Kijevbe indultunk.

Iván kezdeményezésére ugyanis nagyjából kétszázan rendkívül gyorsan összedobtak nyolcmillió forintot. A legnagyobb adományozó kétmilliót utalt, a többiek kevesebbet, a végeredmény impozáns lett, nagyjából húszezer euró, és ezt még Ukrajnában is megsüvegelik: ezrével akadnak gyűjtések, kisebb-nagyobb volumenben próbálnak segíteni sokan. Ez nem nehéz vállalkozás, Ukrajnának nagyjából minden kell, most elsősorban áram, el is tűntek az áramfejlesztők a környező országok boltjaikból, szinte mindent felvásároltak. Vagy az ukránok, vagy a segítők.

Kijev mostanában mintha minimum kettős életet élne. Nappal mérsékelten zsúfolt és túlterhelt nagyváros (még nem tért vissza mindenki, de a forgalom helyenként érezhetően lassú), este viszont a sötét miatt kihaltnak tűnik, ám korántsem csendes: vannak városrészek, ahol csak a berregő generátorok adnak áramot, azaz világítást.

A belváros, a Majdan környéke kivétel, ott rendszerint van áram, meleg víz, fűtés, internet, mobiltelefon. Kijjebb ez jelenleg luxus, bár akad, aki szerint hamar itt a nyár, a hiányt pedig megoldják a beérkező áramfejlesztők. Addig is fontosak lesznek az ún. legyőzhetetlenségi pontok, ahol melegedni, mobilt tölteni, pihenni lehet.

Iván és a Kárpátok Alapítvány – Magyarország (ők vállalták az adminisztratív ügyek bonyolítását és szervezését) tizenkét áramfejlesztőt vett, egy bontatlanul elfekvőt adományként kaptak. A tizenhárom generátorból négyet a kórházakba és iskolákba küld a kijevi önkormányzat (ők hamar a vállalkozás agilis partnerei lettek).

A többit (és a meleg ruhákat, a hálózsákokat) a környékbeli településeken vették le a villástargoncák, három-három-három áramfejlesztő ment Irpinybe, Borogyankába és Bucsába, a budapesti IX. kerület friss testvérvárosába, az önkormányzat segélyével egyetemben. Iván és az adományozók elsődleges szándéka az volt, hogy Kijevben is megmutassák, Magyarországon van együttérzés és szolidaritás.

A vállalást hamar teljesítették, és közben megértették, hogy egy szállítmány: gesztus. Nem kevés, nem is sokkal több. A lényegi segítség: szállítmányok sorozata. Ezért a gyűjtés nem állt le – pl. így is lehet adományozni –, és már van közel négymillió forint. Amint összeáll a következő, értelmezhető mennyiség, az ukrajnai segélyakció folytatódik.