Elhunyt Vivienne Westwood, a punk anyja

GYÁSZ
2022 december 29., 23:56

81 éves korában elhunyt Vivienne Westwood divattervező, környezetvédelmi aktivista, aki nemcsak a brit, hanem a nemzetközi divat és popkultúra egyik legnagyobb alakja volt. A nem divatrajongó közönség számára excentrikus öltözködése, répavörös haja és fura sminkje mellett leginkább arról ismert, hogy egykori élettársával, Malcolm McLarennel a '70-es években kitalálta a Sex Pistols imázsát és jelmezeit. Ezzel nemcsak megalkották, hanem világszerte ismertté tették a punk összetéveszthetetlen vizuális kódrendszerét. De ő volt az is, aki bugyi nélkül ment a Buckingham palotába, amikor a királynő lovaggá avatta.

Vivienne Westwood 2004-es retrospektív kiállításának megnyitóján a Victoria and Albert múzeumban, a punk korszak emlékeivel
photo_camera Vivienne Westwood 2004-es retrospektív kiállításának megnyitóján a Victoria and Albert múzeumban, a punk korszak emlékeivel Fotó: Reuters Photographer/REUTERS

Divatháza Instagramon tette közzé a gyászhírt, mint írták, békében, családja körében hunyt el Londonban: „Vivienne az utolsó pillanatig azt csinálta, amit szeretett, tervezett, dolgozott a művein, megírta a könyvét, és jobbá tette a világot. Csodálatos életet élt. Innovációja és hatása az elmúlt 60 évben óriási volt, és a jövőben is folytatódni fog.”

Vivienne Isabel Swire 1941-ben született Derbyshire-ben, munkásosztálybeli családban. Általános iskolai rajztanár volt és egyedülálló anya, amikor megismerkedett Malcolm McLarennel. Eleinte egy butikot üzemeltetett Londonban a King's Roadon, ahol formabontó ruhákat lehetett kapni és gyorsan híre ment. Egész karrierjére az volt a jellemző, hogy szembement a mainstreammel és a bevett szokásokkal. McLarennel, aki a Sex Pistols menedzsere volt, közösen kitalálták a punkzenekar égnek álló haját, szaggatott, biztosítótűkkel összefércelt ruháit, melyeken ironikusan használták II. Erzsébet királynő arcképét, a brit zászlót, a skótkockát és az „Isten óvja a királynőt” mondást, az anarchiajelet, fordított keresztet, és az olyan szavakat, mint a „destroy”. Arról, hogy végül is kettőjük közül melyikük kreativitását dicsérte nagyobb részben az imázs, összeveszésük után sosem tudtak megegyezni.

„Alá akartuk ásni az establishmentet – mondta egyszer Westwood. - Utáljuk. El akarjuk pusztítani. Nem kérünk belőle. Fiatalok az idősek ellen, erről szólt.”

Az olyan szimbólumok használatáért, mint a horogkereszt és a Harmadik Birodalom sasai, soha nem kért bocsánatot, példaképére, Bertrand Russell mondására hivatkozva, miszerint „az ortodoxia az intelligencia temetője”.

A híres cipő, amiben Naomi Campbell óriásit esett
photo_camera A híres cipő, amiben Naomi Campbell óriásit esett Fotó: CHRISTOPHE SIMON/AFP

De Westwood a punk lecsengése után indult csak be igazán divattervezőként, amihez soha nem szerzett iskolai végzettséget. Első saját kollekcióját, a Piratest 1981-ben mutatta be, és már ezen látszott, hogy mennyire szereti a klasszikus angol szabászati hagyományokat kiforgatni, atomjaira bontani, újjáértelmezni és parodizálni az arisztokráciát. Ő hozta újra divatba a fűzőket, ő találta ki a felhajtott és egy ponton leszegett ujjú pólót, és az általa megálmodott iszonyú magas platformcipőben esett Naomi Campbell akkorát a kifutón, mint az ólajtó.

Vivienne Westwod, az aktivista a hidraulikus repesztés ellen kampányol egy londoni bíróság előtt 2018-ban
photo_camera Vivienne Westwod, az aktivista a hidraulikus repesztés ellen kampányol egy londoni bíróság előtt 2018-ban Fotó: Isabel Infantes/PA Images via Reuters Connect

A brit politikával kapcsolatban szintén mindig lehetett számítani arra, hogy elmondja a véleményét, nagy gyűlölője volt például Margaret Thatchernek. A 2000-es évektől kezdve aztán, szinte minden más közéleti személyiségnél előbb kezdett egyre gyakrabban beszélni a klímaváltozásról és aktvistaként minden létező alkalmat megragadott arra, hogy a bolygót kizsákmányoló cégek, politikusok ellen kampányoljon.

Hosszabb és részletesebb életrajzért ajánlom a Business of Fashion nekrológját, még hosszabbért pedig az Ian Kellyvel közösen írt memoárt, ami 2017-ben magyarul is megjelent és szimplán kultúrtörténeti szempontból is elképesztő olvasmány.

Címlapkép: GERO BRELOER/dpa Picture-Alliance via AFP

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.