A Tony Blair Intézet elemzése szerint a populista vezetők száma 20 éves mélypontra csökkent a világban. Két év alatt 800 millióval csökkent a populista uralom alatt élők száma - írja a Guardian.

A kutatás szerint 2023 hasonlóan fontos év lehet a populizmusra nézve, mert Törökországban és Lengyelországban is választások lesznek. Ezen a két választáson a világ két legbefolyásosabb populista kormánya bukhat meg, de ehhez mindkét országban szükség lehet arra, hogy a megosztott ellenzéki pártok az eddigieknél konkrétabb koalíciós programokkal álljanak elő.

A választásokat elvesztő populisták közül a brazil Jair Bolsonaro és a szlovén Janez Janša 2022-ben viszonylag szoros választásokon szenvedett vereséget, a Fülöp-szigeteki Rodrigo Duterte pedig nem indulhatott újra az elnöki székért. Srí Lankán Gotabaya Rajapaksát tüntetésekkel űzték el hivatalából.

A jelentés szerint jelenleg, 2023 elején 1,7 milliárd ember él populista vezető irányítása alatt, ez a szám 2020-ban 2,5 milliárd volt. A kutatás szerint a bal- és jobboldali populizmust egyaránt két állítás határozza meg: egyrészt az, hogy egy ország „igazi népe” erkölcsi konfliktusban van a „kívülállókkal”, másrészt pedig az, hogy semmi sem korlátozhatja az „igazi nép” akaratát.

A populizmus nagyrészt Latin-Amerikában szenvedett vereséget, főként Bolsonaro brazil elnök bukásával, de a mérsékelt baloldaliak egy olyan generációjának megválasztásával is, amely „elvetette a populista retorikát, és a progresszív gazdasági és szociális jogokra összpontosított, nem pedig a populista baloldal ipari államosításra törekvő történelmi jelentőségére".

A jelentésben szerepel az is, hogy az amerikai félidős választásokon a Donald Trump által támogatott, jobboldali nacionalizmust és összeesküvés-elméleteket hirdető jelöltek többsége alulteljesített a mérsékeltekkel szemben.

A jelentés a populizmust nagyjából három kategóriában határozza meg: kulturális populizmus, ami a jobboldali etnonacionalista vonalat hozza; társadalmi-gazdasági populizmus, ami a baloldaliakat szólítja meg; és az establishment-ellenes populizmus, amely az elit ellen irányul.