Miért érezzük rövidebbnek a nyarakat, mint régebben?

TUDOMÁNY
2023 február 02., 17:06
comments 5

Neves tudományos folyóiratban publikáltak az ELTE kutatói. A Pedagógiai és Pszichológiai Kar egyetemi docense és kutatótársai arra a kérdésre keresték a választ a Springer-Nature Scientific Reports című folyóiratban megjelent cikkükben, hogy miért tűntek gyerekkorunk nyarai végtelenül hosszúnak, miközben felnőttként egy pillanat alatt véget érnek. Ennek megértéséhez kutatásukban azt vizsgálták, hogy mitől változik az idő hosszának megítélése, és mi tágítja, illetve sűríti össze az egyes pillanatok hosszát.

A kísérlet, mint azt a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményükben írták, eredetileg egy egyetemi projekt volt, amit Nádasdy Zoltán és évfolyamtársai még az ELTE pszichológus hallgatójaként végeztek el a 80-as években. Bár akkor találtak egy érdekes összefüggést, az eredményt nem publikálták. Nádasdy azonban nemrég újra megismételte a kísérletet két kollégájának segítségével, és az eredmények nemcsak megerősítették a korábban talált összefüggést, de ki is egészítették azt új adatokkal.

A kísérlet otthon is könnyen megvalósítható, lényege, hogy két egyforma hosszúságú videót mutatunk először óvodásoknak, majd felnőtteknek. Az egyik videónak izgalmasnak és eseménydúsnak kell lennie, míg a másiknak unalmasnak. A két videó megnézése után pedig mindenkinek el kell döntenie, hogy melyik volt a hosszabb. Az ELTE-s kutatás szerint a gyerekek több mint kétharmada azt válaszolja majd, hogy az izgalmas videó hosszabb volt, míg a felnőttek több mint háromnegyedének az unalmas filmrészlet tűnik majd hosszabbnak. Az eredmények alapján így a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az időészlelésünk valamikor az óvodás- és a felnőttkor között billen át teljesen. Ennek pedig a „heurisztika” élményhez van köze.

A heuresztika ábrázolása a kutatásban.
photo_camera A heuresztika ábrázolása a kutatásban.

Mivel az időtartamok nem úgy képződnek le az érzékszerveinken, mint a fény, a hang vagy a távolság, ahhoz, hogy két esemény hosszát össze tudjuk mérni általában az emlékezetünkre kell hagyatkoznunk, kivéve ha a két esemény egyszerre történik meg a szemünk előtt. Amikor ilyen bizonytalanok vagyunk, és korlátozott információk állnak a rendelkezésünkre, akkor használjuk a „heurisztika” stratégiákat. Ezt alkalmazzák az óvodások is, amikor felteszik magukban azt a kérdést a videók kapcsán, hogy „melyikről tudnék többet mesélni”. Ilyenkor arra a következtetésre jutnak, hogy az eseménydúsról sokat, az unalmasról viszont keveset, tehát logikus, hogy az izgalmasabb a hosszabb. Ez a folyamat pedig azért játszódik le bennük, mert ebben a korban a gyerekek még nem értik, hogy hogyan múlik az idő. Ha viszont már értjük az abszolút időt, de éppen nem áll rendelkezésünkre egy óra, amivel megmérhetnénk például a két videó hosszát, akkor egy másik heurisztikára támaszkodunk.

Az abszolút időre felnőttként úgy tekintünk mint az események folyamatos áramlására, azaz mint egy képzeletbeli folyóra. Valahányszor az időre gondolunk, körülnézünk, és ellenőrizzük, hogy a dolgok mozgásban vannak-e, és ha igen, az az abszolút idő élményét erősíti bennünk. Minden ilyen pillanat egy mintavétel, aminek során meggyőződünk arról, hogy az idő múlik. Ezekre az időélmény-mintákra támaszkodunk akkor is, amikor időtartamokat hasonlítunk össze. Ha unalmas filmet nézünk, és a figyelmünket nem köti le semmi, akkor kb. egyenletes időközönként veszünk mintát az abszolút időből. Viszont amikor izgalmas a film, és folyamatosan fenntartja a figyelmünket, akkor alig-alig tudunk mintát venni, nehogy elveszítsük a fonalat. Így amikor a kutatók megkérdezték a felnőtteket, hogy a két film közül melyik volt a hosszabb, ők összehasonlították a nézésük során gyűjtött időélmények számát, és ahol többet találtak, azt tekintették hosszabbnak.

A kísérlet az ELTE szerint rámutatott, hogy lehetnek bármilyen belső órái is az agynak, az idegsejtek szabályos időközönként kisülhetnek, ha pedig nincs ott a fejünkben egy homunculus, aki az ütéseket számlálja, akkor nem lesz időtartambecslés. Valamint azt is hozzátették, hogy az eredmény remek példája annak is, miként válik el egymástól a biológiai és kognitív szint az óvodás- és a felnőttkor közötti fejlődés során.

link Forrás

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.