Az elmúlt 300 évben Európa, az Egyesült Államok és Kína vizes élőhelyeinek - tőzeglápok, mocsarak, árterek - fele elpusztult, egyes területeken több mint 75 százalékuk tűnt el, derül ki a Nature szaklapban publikált új kutatásból. Globálisan ez körülbelül egy India nagyságú terület pusztulását jelenti.

Korábbi becslések világszerte 28 és 87 százalék közé tették a pusztulás mértékét, de a kutatók most pontosabb képet kaptak azáltal, hogy összevetették a történelmi feljegyzéseket (pl. földhasználati jegyzékek, lecsapolások dokumentumai) a mai vizes élőhelyek műholdképeivel. Az új adatok alapján a vizes élőhelyek 20 százaléka pusztult el globálisan. Európa a legsúlyosabban érintett terület: Írország vizes élőhelyeinek több mint 90 százalékát, Németország, Litvánia és Magyarország több mint 80 százalékát, az Egyesült Királyság, Hollandia és Olaszország pedig több mint 75 százalékát veszítette el.A gazdálkodás céljából lecsapolt területek a klímaváltozás hatásai, a felszín alatti vizek kitermelése és a bozóttüzek miatt a világ legveszélyeztetettebb ökoszisztémái közé kerültek. Világviszonylatban a veszteségek több mint 60 százalékát a hegyvidékeken a növények termesztése miatti lecsapolás okozta, ezt követi a rizsföldek termőfölddé alakítása (18%) és a városi területek kialakítása (8%). A pusztítás az '50-es években volt a legnagyobb.

Pedig a tőzeglápok például kétszer annyi szén-dioxidot kötnek meg, mint az erdők, a világon élő fajok 40 százaléka is vizes élőhelyeken él és tenyészik, tisztítják a vizet és védenek az árvíz ellen, egyebek mellett ezért is lenne kulcsfontosságú a megőrzésük. Etienne Fluet-Chouinard, a tanulmány vezető szerzője szerint nincs minden veszve, és még nem késő megmenteni a megmaradt vizes élőhelyeket. (Guardian)