Enyhe kifejezés, hogy nem vagyok nagy gémer, ami abból is látszik, hogy akkor tudtam meg, hogy a Last of Us eredetileg egy videójáték - nemhogy egy, sokak szerint egyenesen minden idők egyik legjobbja - amikor a januárban elstartolt tévésorozat-változatra kattintottam, hogy megírjam ezt a cikket. A disztopikus thrillert már egy hónappal a megjelenés után az év egyik sorozat-szenzációjának tartják. Ez a cikk viszont most nem az adaptációról szól, hanem az egyik főszereplőről, a most tizenkilenc éves Bella Ramsey-ről, az általa megformált Ellie-ről,

és arról, hogyan kezdenek ráébredni a mainstreamben is arra, hogy a szexuális orientációja nem egyenlő az emberrel, és a túlszexualizált testek kora lejárt. A sorozat a jelenben játszódik, húsz évvel a mutáns Cordyceps gomba okozta járvány kitörése után, ami szétszakította a világot, összeomlásba taszította a társadalmat és zombiszerű fertőzött lényeket hagyott maga után. Ahogy minden ilyen filmben vagy sorozatban, itt is az a lényeg, hogy milyen morális mélységekbe képesek süllyedni az emberek, ha a lét a tét - de mivel erre éhezés és zombik nélkül is minden nap látunk példákat, nem is annyira nehéz felvenni a fonalat.