Kínos csend támadt, amikor a bíró az igazmondási kötelezettségére emlékeztette a tankerület vezetőjét

A felperesek szerint dermesztő hatása volt jogviszonyuk megszüntetésének, aminek az volt a célja, hogy a többi tanár kedvét elvegyék a tiltakozástól. Mint mondták, munkabeszüntetésük békés volt, óráik kis százaléka maradt csak el, sőt, még az is előfordult, hogy az órájukat megtartották. A tiltakozás a véleménynyilvánítási szabadságuk része volt, tanórák pedig normál körülmények között is el szoktak maradni.

Elismerték, hogy közalkalmazottként lojálisabbnak kell lenniük a munkáltatóhoz, de ez sem előzheti meg véleménynyilvánításuk szabadságát, amit az alaptörvény rögzít. Az alperes tankerület értelmezésük szerint véleménynyilvánításukat szándékozta elfojtani a kirúgással. Felmentésüket amúgy csak az intézményvezető kezdeményezhette volna, márpedig ez ebben az esetben nem így történt, ahogy a sztrájk jogszerűségét is csak bíróság állapíthatta volna meg, nem maga a tankerület.