Az akkumulátorgyárak megjelenésének magyarországi hatásait részletesen elemző egyik tanulmány nemrég azt állapította meg, hogy „az akkumulátorgyártás munkaintenzív és alacsony hozzáadott értékű jellege miatt Magyarországon a járműipari értékláncban lejjebb lépés valósul meg a következő években, ahol a német autógyártó vállalatoktól való függőség újraszerveződése mellett a keletázsiai akkumulátorgyártóktól való függés is megjelenik”.
Többek között erre is reagált Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a Világgazdaságban megjelent cikkében, amiben megállapította, hogy szerinte ez nem is olyan nagy baj: „Megmosolyogtató, amikor ellenzők azzal érvelnek, hogy a német mellett már ázsiai függésbe is kerülünk, így végül már duplán, lassan pedig mindenkitől függünk. Nekik jelezzük, hogy akik kitettségi kockázatokkal foglalkoznak, azok a különböző irányú kapcsolatok kockázatait nem összeadni szokták, mert azok inkább porlasztják egymást.”
Szerinte aki pedig egy kicsit mindenkitől függ, az érdemben már senkitől,
„ami előnyös egy olyan időszakban, amikor egyszerre zajlik gazdasági (ipari) forradalom és gazdasági háború, mert ezeknek a kiszámíthatatlan hatásaitól igyekszünk megvédeni magunkat. Lehet méricskélni egyetlen üzem hozzáadott értékét – bár nincs értelme –, de az új világrendben a gazdasági siker nagyrészt politikai siker, a kettő kapcsolatának természete megváltozik.”