A hatalom csodálatos nyomorúsága
Van egy nehezen felejthető jelenet a Succession első évadának nyitó epizódjában, amikor a gigantikus amerikai médiakonszern, a Waystar Royco alapítója, a Roy-dinasztia rettegett ura, a visszavonulására készülő Logan Roy (Bryan Cox) közli fiával, meggondolta magát, mégsem adja át a társaság vezetését.
Kendall Roy, aki évek óta készül a trónfoglalásra, remegve veszi tudomásul, hogy apja valójában egy elveszett kisfiút lát benne, aki alig jött ki a rehabról, tele van szorongással, bizonytalan, nyomorult mód tárgyal, és különben is az asztalba fogják verni a fejét első nap, hogy végül beletapossák a földbe.
Logan - mielőtt végleg megalázná fiát, akinek ökölbe szorul a keze, de ütni nem mer - szemébe vágja a kegyetlen igazságot: ez a világ néha bizony a faszméretről szól.
Logan, mint a Succession legtöbb szereplője, hazudik, ez a dollármilliárdos univerzum ugyanis nem csak néha szól a faszméregetésről - itt minden pillanat és döntés a vegytiszta hatalom körül forog. Ebben a világban a luxusnak nincs önértéke, a pénz végtelen, és így nem több mint eszköz egy másik lélek uralma felett.
Egy udvartartásban járunk: nincsenek bizalmi viszonyok, csak alkalmi szövetségek, ahol az adott szó addig ér, amíg az érdek úgy diktálja. Az aranyszabály: felfelé nyal, lefelé tapos - Logan Roynál pedig nincs feljebb, ő a birodalom alapítója, egy igazi, mélynövésű, sokat tapasztalt és kegyetlen diktátor, akit semmi más nem éltet, csak az uralom.
Családja csupán proxy, ami segít működtetni a televíziós társaságot - egy szadista apa minden lehetséges eszközével rendelkezik, hogy a végtelenségig terrorizálja gyerekeit.
Március végén kezdte sugározni az HBO a Succession negyedik, mindent eldöntő utolsó évadát. A 2018-ban indult sorozat megálmodója és készítője, Jesse Armstrong már bemutató előtt világossá tette, hogy ez lesz a családi háború utolsó felvonása. Bölcs döntés hozott a gyártóval együtt, mert a Roy család története így tényleg kultikus sorozatként vonulhat be a televíziózás történetébe.
A dinasztikus sorozatoknak, Guldenburgoktól Ewingokig, nagy hagyománya van a tévés piacon: ami a Succession eredtiségét adja, a szatirikus alaphangulaton túl, az a mindennapos cinizmus és gyarlóság, amivel a szereplők közlekednek a yachtok, helikopterek, golfklubok és birtokok világában, miközben egymást gyilkolászva igyekeznek jelentést adni saját jelentéktelenségüknek. Olyan igyekezet ez, hogy a nézőnek időről időre kedve támad megszánni a civakodó szupergazdagokat, amiben azért komoly érdeme van a színészek és a szövegírók brilliáns munkájának is.
Kendall (Jeremy Strong) talán a legplasztikusabb az összes figura közül: görcsösen fűti a bizonyítási vágy, hogy megmutassa, fel tud nőni apja kvalitásaihoz, miközben minden arcrándulását áthatja a kétségbeesés és a kudarctól való rettegés. Az összes menedzsment-tankönyv a kisujjában van, csak épp a legfontosabb hiányzik belőle, hogy vezető legyen: az erő és a magabiztosság.
Roman (Kieran Culkin), a magának való perverz, leginkább unalmában szórakozik mások megaláztatásával, mert nincs más, ami kitölthetné az életét. Siobhan (Sarah Snook), az egyetlen nő a Roy-gyerekek közül, aki jobbára férjén éli ki bizonytalanságát, amiért egyszerre gyűlöli, és igyekszik kétségbeesetten megfelelni apjának. És fut még a szerencsétlen Connor, aki annyira gyengeelméjű, hogy gonosznak is alkalmatlan.
Ken, Roman és Siobhan egy kalifiorniai villa teraszán szövetkeznek, hogy új médiavállalkozásuk, a The Hundred beindításával borsot törjenek a manhattani luxusapartmanban születésnapi partyt tartó Logan orra alá. Csicskák szalagdálnak körülöttük, üzletkötők tördelik a kezeiket a folyosón órák óta, hogy végre aláírhassák szerződéseiket. Logan megvetéssel szemléli seggnyalóit saját fogadásán.
Mindene megvan, amit valaha akart, veti oda egy félmondatban, benne a világ összes fájdalmával. A testvérek tudomására jut, hogy apjuk grandiózus felvásárlásra készül: a célpont a PGM családi médiavállalat. A The Hundred már nem téma, meg kell akadályozni az apa tervét, bármi áron. Ezt a Roy-családban szó szerint kell érteni: több milliárd dollár, emberek százainak több havi munkája sem nagy ár azért, hogy felülkerekedjenek az épp gyűlölt rokonokon. Hogy épp ki az ellenség, folyvást változik. Már a második epizód végére kiderül, hogy a törésvonalak nem ott húzódnak, ahol korábban gondoltuk, és ezzel kerül minden ismét a helyére: a dinasztikus viszonyrendszerben semmi nem biztos vagy állandó, csak az árulás.
A Succession igazi küzdelmei a szalonok és hallok félreeső sarkaiban, az udvartartás alsóbb szintjein zajlanak, ahol a dinasztiához lazábban kapcsolódó gyalogok és könnyűtisztek kétségbeesett és vérremenő harcot vívnak azért, hogy a tűz közelében maradhassanak. Ahogy Tom Wambsgans odaférkőzik, odasasszézik, sőt odadörgölőzik apósához kipuhatolni, maradhat-e az udvarban akkor is, ha esetleg válásra kerülne a sor, abban benne van a hatalmi kiszolgáltatottság minden nyomorúsága.
- Ugye rendben leszünk?
- Ha rendben leszünk, akkor rendben leszünk.
Ez a nyomorúság, amit a bizonytalanság mélyít folyton, mint az ürülék szivárog lefelé: kínjában Tom, a megalázott vej a szerencsétlen dédunokaöccsön (Greg) éli ki frusztrációját, aki merészelt egy normie csajjal megjelenni az elit színe előtt. (A nő bűnlajtstroma: egy nagyalakú táska, közösségi média használat, sőt, olykor metróra is száll.) Greg megrémül, mi lesz, ha kitudódik, hogy szexelt egy félreeső szobában, és hagyja inkább a biztonságiakat kivezetni a nőt.
Legalább ennyire kifejezőek a mindennapos gesztusok: hogy ki köszön kinek előbb, ki hajlandó odajárulni a másik elé, ha az érdeke úgy kívánja - hogy miként lesz a kölcsönös félelemből pillanatnyi bizalom. Miként lesz a legalpáribb fröcsögésből simulékony és készséges úriember egy szempillantás leforgása alatt, ha épp azt követeli meg a szerep.
A fürkésző tekintetek, ahogy az udvari bolondok próbálják kitalálni, mivel járhatnak a király kedvébe, és kit kéne eltakarítaniuk az útból, hogy jó pontokat szerezzenek. Egyszerre szívfacsaróan nyomorúságos és mélyen emberi - az embernek néha dalra fakadni támad kedve.
A Succession 4. évadát március 27-én kezdte sugározni az HBO. Két rész jelent meg a tízből. A csatorna minden héten egy új epizóddal jelentkezik.