Már azért megérte kitalálni a költészet napját, hogy Németh Szilárd elkészíthesse ezt a fotót

Németh Szilárd akkor publikálta a magyar proletárművészet egyik csúcsművét, amikor még a hozzáértők is azt képzelték, hogy a műfaj hosszú évtizedek óta halott. Vagyis 2023. április 11-én. Németh ráadásul nem egyszerűen reprodukálta, hanem meg is újította azt: kesztyűként kifordította a zsánert, majd menetenként feltekerte az irónia duplacsavarjára.

Az eredmény ez a tökéletes műalkotás:

Lássuk be ugyanis, hogy a lelkünk mélyén mindannyiunknak réges-rég tele volt a töke József Attila hasfájós komolykodásával, amihez mindenkinek kötelező hasonlóan komoly képet vágnia. Hú de depis vagyok, hú de szenvedek, én vagyok az egyetlen a világon, akit nem szeret senki - nyomasztotta magyarok generációit a Jelentőségteljes Homlokráncok Forma Egyes Pilótához Illően Nagyfejű Mestere. Mi pedig lehajtott fejjel fizettük meg a komolykodásadót József Attilának.

És ekkor lépett színre Németh "Puck" Szilárd. "Ki a tököm akar mindig kenetteljes képet vágni meg sóhajtozni, hogy neki se volt könnyű?" - kérdezte, majd egyetlen fotó-installációval helyretette a témát.

A tartalom csintalan, sőt, mondjuk ki, istentelenül vicces, a forma ehhez képest meglepően szigorú. A kép négy átlós tengelye, melyek közül kettő (a két művész tekintete) láthatatlan, kettő pedig (a szobor két keze) annál láthatóbb, mozgalmasan színpadias barokk kompozíciót idéz. Mindennek a végletek manierista tobzódása kölcsönöz szokatlan feszültséget: élő vs halott, hús-vér vs szobor, szerves vs fém, a hanyatló Rómát idéző, másfél mázsás habzsológép vs sáskavékony éhező, a hatalom képviselője vs lázadó költő és így tovább. Mindez megkoronázva azzal, hogy Németh klasszisokkal jobb színész a magyar performanszművészet klasszikusainál, így már maga a tekintete - tényleg, micsoda tökéletes az "Erre lépj valamit, Ballonfej!"-tekintet! - viccesebb, mint sok más előfutár teljes életműve.

Németh Szilárdból ma N. Sz. Mester lett. Pár száz év után talán már nem is fognak emlékezni a civil nevére és foglalkozására. N.Sz. Mester mintegy mellékesen utat mutat az önnön komolyságába szinte belefulladó magyar fotóművészeknek is, talán Szombat Évát kivéve.

What a time to be a kortársművészet-fogyasztó!