„Nem a spangli aggasztja a szülőt, hanem hogy a gyerek üvegekbe vizel, mert képtelen felállni a videójáték mellől”

Addiktológus szakértőkkel tartott kerekasztal-beszélgetést kedd délután a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Az alkalom apropóját a szervezet tudományos folyóirata, a Máltai Tanulmányok ötödik évfolyamának első kiadása adta, amiben függőségekről és szenvedélybetegségekről értekeznek a terület legkülönbözőbb szakemberei.

Három szerző kapott meghívást a szolgálat országos központjába: Kapitány-Fövény Máté, az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet (OMIII - az egykori Nyírő Gyula kórház) klinikai addiktológusa, Marjai Kamilla, az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet addiktológiai konzultánsa, pszichopedagógus, és Szemelyácz János addiktológus, pszichiáter, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke. A beszélgetést a szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetője, Frankó András vezette.

Kapitány-Fövény Máté a kötetben arról írt, hogy a különböző életszakaszokra milyen típusú elakadások jellemzőek, és ezek milyen szerhasználattal járnak együtt. Marjai Kamilla tanulmánya a testkép és testtudat alakulását figyelte meg a felépülés különböző stációiban, Szemelyácz János a tizenévesek és fiatal felnőttek szerhasználati szokásait elemezte.

Függőségekről bármennyit lehet beszélni a mai Magyarországon, ezért is volt félő, hogy szűk másfél óra alatt csak a felszín karcolódik meg. Szerencsére a szervezők jó érzékkel választották ki a vendégeket, akik árnyalt, mégis éles képet festettek az addiktológia aktuális kihívásairól.

Mivel különböző irányból közelítenek hivatásukhoz, folyékony diskurzus nem mindig alakult ki, de így is értékes és érvényes megállapítások hangzottak el. Egy motívum pedig rendre visszatért az összes megszólalás során: a viselkedési minták ismétlődése vagy akár kóros jellege, amiről a szerhasználattal ellentétben a közbeszédben ritkábban esik szó.

Szemelyácz János már a beszélgetés elején tudott a kamaszkori addikciós mintákról újat mondani:

„2010 óta világszerte csökkenés figyelhető meg a szerhasználatban. Az egyik oka ennek az, hogy míg korábban unatkoztak a fiatalok, ami egy fontos indikátora a használatnak, ma már ez ritka. Beszélhetünk a fűről is, de inkább a videójátékról kéne – mondják gyakran a szülők. Van olyan, hogy a gyerek üvegekbe gyűjti a vizeletet a szobájában, hogy vizelés idejére se kelljen felállni a géptől és elhagyni a virtuális valóságot. Ezek a példák vesznek körbe bennünket.”