Amikor a meghirdetett kilenc órás kezdési időpontban még csak egy tízfős csoport álldogált a Kodály köröndön, azt hittük, feleslegesen jöttünk el a Munkáspárt majálisára. Az elvtársak azonban lassan szállingózni, az események pedig beindulni kezdtek, így két órával később már a város egyik legszürreálisabb menetében találtuk magunkat a Nagykörúton.
Az már a gyülekezőnél látszódott, hogy a majálisra a párt legelkötelezettebb hívei látogatnak ki. A résztvevők többsége a klasszikus szürke zakó, piros ing kombinációt választotta, de sokakon a munkáspárti kitűző is ott volt, míg párakon Kiváló Dolgozó-jelvényt is fel lehetett fedezni. Természetesen vörös zászlóból is volt bőven, még egy Venezuelát megjárt lobogót is találtunk közöttük. Ahogy a tulajdonosa elmesélte, a zászlót azelőtt készítették, hogy kiutaztak egy - Che Guevara halálának évfordulóján tartott - megemlékezésre a dél-amerikai országba.
Amíg a rendezők a hangosítást szerelték össze, addig a rutinosabb résztvevők várdai keserűvel és pálinkával melegítettek. Közben százfősre duzzadt - az alapvetően két korcsoportba sorolható - várakozók száma. 60 év feletti nyugdíjasokat és 20 év alatti fiatalokat láttunk, középkorúakat szinte egyáltalán nem.
A legfiatalabb résztvevő egy négyéves kislány volt, akinek a dédapja is jelen volt a rendezvényen, de volt olyan szimpatizáns is, aki Ózdról utazott 200 kilométert, hogy felvonulhasson. Utóbbi úriember egyébként a párt Központi Bizottságának a tagja volt, így egy rögtönzött politikai elemzést is kértünk tőle, melynek örömmel eleget is tett. Szerinte a Munkáspárt - bár megalakulása óta ez még egyszer sem sikerült neki - be fog jutni a parlamentbe. A 77 éves párttag ugyanakkor hozzátette, hogy ez már nem az ő életében várható.
A résztvevők változatosságát jellemzi, hogy találkoztunk 16 éves középiskolásokkal is, akik életük első munkáspárti rendezvényére látogattak ki. Emellett beszéltünk egy Nyizsnyij Novgorodból származó - félig orosz, félig ukrán - férfival is, aki 10 hónapos kora óta Magyarországon él.
A majális hivatalos programja végül 10 óra körül kezdődött el Thürmer Gyula első beszédével. A pártelnök rögtön a legelején leszögezte, hogy a hallgatóságban mindenki bátor ember, ugyanis manapság május 1-je ünnepléséhez bizony bátorságra van szükség. Szerinte sokat elárul a mai Magyarországról, hogy míg a szocializmust a liberálisoknak átjátszó Horn Gyuláról lehet közterületet elnevezni Budapesten, addig a munka ünnepéről nem.
Thürmer hamar megpengette a nosztalgia húrjait is. Arról beszélt, hogy a szocializmusban a nyugati nagytőke helyett magyar vállalatok adtak munkát az embereknek, és a szakszervezeteknek is voltak érdemi jogaik. Emellett a nők 55, a férfiak pedig 60 éves korukban mehettek nyugdíjba. Thürmer szerint ezt az ideális világot adták el üveggyöngyökért a magyarok a rendszerváltáskor. Csupán azért, hogy ne kelljen banánért sorban állniuk.
Thürmer szerint el kell fogadni, hogy a kapitalista rendszer győzött, azonban a munkások jogaiért folytatott harcot nem szabad feladni. A jelenlegi Fidesz-kormány szerinte ugyan sokat megad a dolgozóknak, azonban azokat valójában az emberek adóiból finanszírozza. A rendszert pedig a nagytőke irányítja, mely a milliárdosokat, a bankárokat és a középosztályt helyezi pozícióba, miközben a munkásokat perifériára szorítja és elnyomja.
Thürmer ezután rátért a háború témájára, mely a majális első számú apropója volt, hiszen azt hivatalosan nem a munkásjogokért, hanem a békéért hirdették meg. A pártelnök szerint valójában az Egyesült Államok háborúzik Oroszországgal, és az amerikaiak célja, hogy a liberális tőke hatalmát kiterjesszék Európára. Thürmer a Fideszhez hasonlóan nem akar nemzetek nélküli Európai Egyesült Államokat, ezért mindenben segíteni akarja a békéért küzdő magyar kormányt. A pártelnök azt is elmondta, hogy szerinte a háború után új világ jön majd létre, de kérdéses még, hogy pontosan milyen. A Munkáspárt egy korszerű, iparosodott Magyarországot szeretne, mely nem a tőkét, hanem az embert helyezi a középpontba.
Miután a pártelnök befejezte a beszédét, a résztvevők megkezdték a sorba rendeződést, hogy átvonuljanak a Nyugati térre. A rendőrök közben felkészültek a forgalomirányításra, így nem sokkal később megindulhatott a menet az Andrássy út munkásmozgalmi gyorsítósávjában - egy hangfallal felszerelt autó vezetésével.
A sugárúton korzózó turistákat látványosan megdöbbentő vonulás külön pikantériája volt, amikor a vörös zászlós résztvevők egy ponton elsétáltak a korábban ÁVH-központként működő Terror Háza előtt. Mivel a sor elején egy NATO-ellenes, békepárti molinót vittek, ezért a külső szemlélők számára ellentmondásosnak tűnhetett, hogy a hangfalakból különböző harcra buzdító proletárdalok szóltak.
A vonulókat azonban látszólag egyáltalán nem zavarták az olyan jelszavak, mint a „fiatalokkal a háborúba”, vagy az olyan mozgósításra is alkalmas sorok, mint az „együtt a harcba, a harcnak nem szabad megállni”. Az igazán lelkes résztvevők pedig még be is szálltak az éneklésbe, amikor felharsant a Puska dal, mely a következő - pacifistasággal éppen nem vádolható - bekezdéssel zárult:
Hejj, te puska, puska vagy!
Nem csinos kis fruska vagy!
Bárki lépné át e szent határt, hejj,
Tudja meg, szavad halál!
A félórás méltóságteljes vonulás után a résztvevők megérkeztek a Nyugati térre, ahol Thürmer megtartotta második beszédét. A pártelnök ekkor már csak a háború témáját érintette. Geopolitikai fejtegetései közben alapvetően az Egyesült Államokat bírálta, de egy ponton a magyar újságírókra is kitért. Beszédének egyértelműen ez volt a legidézhetőbb mondata. A David Pressman amerikai nagykövet sajtóeseményén tapsoló újságírókat ugyanis azokhoz hasonlította, akik 1944-ben tapsoltak a Magyarországra érkező náci németeknek.
A hallgatóság fegyelme eddigre már kissé megbomlott. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy a rendezők - a május elsejei sör-virsli hagyomány jegyében - elkezdtek Argus söröket osztogatni a pártszimpatizánsoknak. De a résztvevők gátlásai is érezhetően eltűntek, ezt bizonyította, hogy előkerült egy szovjet zászló is.
A rendezvény utolsó perceiben ért a Mondocon-résztvevők vonulása a Nyugati térre. Így fordulhatott elő, hogy Budapest egyik legforgalmasabb terén pár percig egyszerre tartózkodtak vörösbe öltözött kommunisták és Star Wars kosztümös emberek. Nehéz volt megítélni, melyik csoport ütött el jobban a magyar valóságtól.