„Itthon nem azért van mennyiségi állatmentés, mert nem szeretnénk minőségit, hanem mert rengeteg állatot kell megmenteni”

„Az a baj, hogy Magyarországon kénytelenek vagyunk nem minőségben, hanem mennyiségben gondolkodni. Nem azért van mennyiségi állatmentés, mert nem szeretnénk minőségit, hanem mert rengeteg állatot kell megmenteni. De nem lehet mindenkit megmenteni. Nem tudsz minden egyes kutyát kiemelni.” Ezt az Országos Állatvédőrség Alapítványtól mondta Schreiter Katalin, aki szerint ezért is rendkívül fontos a civil állatvédő szervezetek segítése, jelen esetben például adománygyűjtéssel.

Schreiter tíz évvel ezelőtt, amikor elmondása szerint „a civil állatvédelem kezdett kicsit megszorultabb állapotba kerülni túl sok állat, túl kevés élelem, túl sok kiadás és túl kevés támogatás miatt”, megkereste a SPAR-t az állateledelgyűjtő akció ötletével, azóta pedig minden hónapban több civil szervezet jár a SPAR üzleteihez gyűjteni. Ennél is nagyobb az Országos Állatvédőrség Alapítvány és a SPAR Magyarország közös, éves akciója, a Mancs a bajban!, amit idén szerveznek meg harmadik alkalommal, május 13-án és 14-én, országszerte az INTERSPAR áruházakban.

Ez azt jelenti, hogy az összes INTERSPAR áruházban, 10:00 – 16:00 között, egy időben, két napig gyűjtenek a civil szervezetek kizárólag tárgyi adományokat, leginkább állateledelt, de macskaalmot vagy egyéb felszerelést, akár tisztítószert is. Schreiter elmondása szerint a szervezetek így azt a pénzt, amit egyébként állateledelre fordítanának, tudják másra is költeni.

Azt mondta, azért is jelentős a SPAR állateledelgyűjtő akciója, mert fontos a lokális adományozás. „Nyíregyházáról nem megyek el Veszprémbe egy tíz kilós eledellel. A helyi szervezeteket kell támogatni, az a legegyszerűbb, legolcsóbb és leggyorsabb.”

A kérdésre, hogy mi az a mennyiség, aminek örülnének, ha összegyűlne, azt mondta, „az egy kiló is számít”. Tavaly egyébként több mint tíz tonna kutyatáp, 4300 alutasakos és konzerv, 270 darab szalámi, macska száraztápból 1700 kiló, konzervből és alutasakosból pedig több mint hétezer gyűlt össze, illetve még másfél tonna macskaalom. De az eledelen kívül az állatvédő civil szervezetek fogadnak még állatfelszereléseket és tisztítószereket is.

„Nagyon sok teher az, amit a civil szervezetekre ráraknak, mind fizikálisan, mind mentálisan, mert mi kvázi állami feladatot látunk el. Voltam egy előadáson pár éve, ahol arról beszéltek, hogy a gyepmesteri telepeken az örökbefogadások száma 200 százalékos lett. Igen, mert a civil szervezetek mentik ki a gyepmesteri telepekről az állatokat, ami nem azt jelenti, hogy örökbefogadták őket” – mondta a szakértő, aki arról is beszélt, hogy egy hatósági állatorvos egyszer az „elégséges életszínvonalon tartást” írta le, ami arra utal, hogy nem lényeges az állat életszínvonalának a kérdése. Schreiter elmondta, hogy nekik nem az elégséges életszínvonal megtartása a lényeg, hanem a megfelelő tartási mód elérése.

Szerinte az egyik alapvető probléma az, hogy „az állatvédelem senkinek nem a gyereke, pontosabban mindenkinek a gyereke”, vagyis nem egyértelmű, hogy milyen minisztérium alá tartozik. „Mert tartozik ide is, oda is, ilyen rendelet miatt ehhez, olyan rendelet miatt ahhoz, ilyen jogszabály miatt pedig megint máshoz, és igazából nincs egy egységes hely, ahol azt tudod mondani, hogy figyelj az van, hogy így nem jó, és ezen változtatni kellene, mert senki sem fogja össze.”

Schreiter azt mondta, hasonló a helyzet az edukációval is. „Az állatvédőrség már inkább edukál és prevencionál, van egy oldalunk is, az oktatas.orszagosallatvedorseg.hu. Közben az állam is az edukációt ígérgeti, és létrejött egy jó állami alapítvány, de egyelőre nehéz a tevékenységét tetten érni. Van egy állatvédelmi központ az állatorvosi egyetemen, de még nincs igazi célja, és van egy állatvédelmi biztosunk is. Vannak dolgok, amik csak azért vannak, hogy el lehessen mondani, hogy van. Meg vannak dolgok, amik azért vannak, mert működnie kell. A civil állatvédelem az ilyen. Az működik, ha akarják, ha nem. Mert mi működtetjük, mert muszáj működnie. Mert ha egyszer azt mondja az összes civil szervezet, hogy akkor most megállunk egy hónapra, nézzük meg, mi történik, akkor itt összeomlik a fél világ. Csak ezt azért nem lépi meg senki, mert van mögöttük egy elhivatottság. Az emberek hozzánk fordulnak segítségért, mert kihez máshoz fordulnának? A hatóság sokszor tehetetlen vagy nem tud segíteni.” Végül hozott egy példát az edukáció fontosságára is. Nemrég egy cégnél tartott előadást egy charity day-en, ahol azt kérdezte, mi a különbség szerintük az elhanyagolás és az állatkínzás között. „Valaki azt válaszolta, hogy az állatkínzás fáj. Erre visszakérdeztem, hogy mi van akkor, ha van egy kutyád, aki három hónapos, ráraksz egy nyakörvet, kikötöd a kertbe, és a kutya elkezd nőni, de a nyakörv az nem. Az emberekben nem tudatosul az, hogy egy állat, ha éhezik, nem biztos, hogy meghal, mert ha minden második vagy harmadik nap kap csak kaját, az pont annyi, hogy életben maradjon. De attól még az nem jó.”

A Mancs a bajban! akcióban részt vevő civil állatvédő szervezetek idén május 13-án és 14-én gyűjtenek országszerte az INTERSPAR üzletekben.