Völner védője lebeszélte a bírót, hogy felolvasson egy részletet védence lehallgatott beszélgetéséből

Ma hallgatták meg a Fővárosi Törvényszéken Völner Pált, a Schadl György és 21 társa ellen zajló büntetőper II. rendű vádlottját. A hatvanéves expolitikus, akire az ügyészség nyolc év börtönt kér, 2010-21 között egy rövid megszakítással végig államtitkári poszton dolgozott, 2015-21 között az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, egyben miniszterhelyettes volt.

A volt kormánytag Völner meghallgatása nem érte el a köztelevízió és a kormánypárti orgánumok ingerküszöbét, a tárgyalásra nem küldtek stábot. Schadlt bilincsben vezették be a tárgyalóterembe, és a megszokott módon maszkot viselt. Völner szabadlábon védekezik, és hozzájárult, hogy a tárgyalóteremben felvétel készüljön róla.

Völner Pál élt a jogával, hogy vallomást tegyen, és fenntartotta, hogy nem követett el bűncselekményt, a vádat pedig visszautasította. Állította, hogy soha nem kért és kapott jogellenesen pénzt vagy más előnyt, nem élt vissza a hivatali jogköreivel. Hangsúlyozta, hogy egész életében tisztességesen dolgozott, büntetlen és feddhetetlen volt.Hosszan beszélt az életéről, családjáról, nevelkedéséről, hogy érzékeltesse, a vádiratban a terhére róttak mennyire ellentétesek az életével, felfogásával, személyiségével. Egyebek mellett elhangzott, hogy

• diákként egy hétig egy templom építésén dolgozott,
• felvételizett,
• sorkatona volt („minden állampolgári kötelességemet teljesítettem”),
• mindig megfelelő munkajövedelemmel rendelkezett ahhoz, hogy fenntartsa magát.

Völner beszámolt az ingatlanjairól, lakástakarékjairól, a középkategóriás kocsijairól, és ügyvédi praxisa ügyfeleiről is.

A "tisztességes" szó rendre visszatért a mondataiban, például fontosnak tartotta elmondani, hogy választott képviselői pozícióihoz sohasem vett igénybe szolgálati lakást. Felsorolta valamennyi politikai megbízását, tiszteletbeli posztját és feladatát. Azt is kiemelte, hogy munkatársai mindig szívesen dolgoztak vele, és országgyűlési képviselőként bárki fordulhatott hozzá.

Sérelmezte, hogy a nyomozati anyagban az, hogy régebben segített az őt megkeresőknek, rendre rossz színben van feltüntetve. Például azzal kapcsolatban, hogy segített egy cég termékét hungarikummá nyilvánítani, felmerült, hogy ezért pénzt kapott (a vádiratban erről nincs szó). Völner további számos hasonló esetet említett, hogy demonstrálja, milyen rosszindulatúan jártak el vele szemben a nyomozók.

Tagadta, hogy Schadlon és a MBVK volt hivatalvezetőjén, a XXI. rendű vádlott P.B.-n kívül ismerte volna bármelyik vádlottat. Hangsúlyozta, hogy mivel nem volt az IM közigazgatási államtitkára, sem annak felettese, ezért nem lehetett köze a Magyar Bírósági Végrehajtói Karra (MBVK) vonatkozó jogszabályok módosításához.

Kitért rá, hogy a MBVK-ért felelős miniszteri biztosi posztot csak 2019. augusztusától viselte, és ez sem jelentette azt, hogy beleszólhatott volna a végrehajtói kar ügyeibe. Tagadta, hogy később bármilyen módon köze lett volna a minisztérium által jóváhagyott végrehajtói kinevezésekhez, szerinte az iratok előkészítése során nem volt módja vagy szándéka befolyásolni azok tartalmát.

Továbbra is kérte a kinevezéseket államtitkárként ellenjegyző Hajas Barnabás és Vízkelety Mariann tanúkénti meghallgatását, hogy kiderüljön, nem befolyásolta őket, és nem ő döntött a végrehajtókat érintő kinevezésekben.

Schadl MBVK-elnökségéről Völner azt mondta, hogy a végrehajtói szervezet 2015-ös átalakítása után Schadl alkalmasnak tűnt a szervezet megerősítésére, működésének megszilárdítására. Az együttműködésük hivatalos volt, de Völner szerint jó munkakapcsolat alakult ki köztük, Schadl gyorsan és pontosan tudott akár telefonon is válaszolni a felmerülő kérdéseire.

Völner tagadta, hogy korrupciós kapcsolatot alakított ki Schadllal, szerinte anyagiak a beszélgetéseik során szóba sem kerültek. Mivel az intézményi hierarchiában Schadl helye alatta volt, Schadl szerinte távolságtartó és tisztelettudó volt vele. Ahhoz, hogy Schadl egyébként mit tett vagy nem tett, szerinte semmi köze nincs.

Völner hosszan beszélt arról az elé kerülő pályázati ügyekről is, például amikor Schadlék egy energetikai találmány közpénzalapú megvalósításához próbáltak rajta keresztül kormányzati támogatást szerezni és állami pályázaton indulni. Nem tagadta, hogy ezekben az esetekben közbenjárt más magas rangú kormánytisztviselőknél, de szerinte nem követett el semmi törvénybe ütközőt, nem az önérdek vezérelte, és mindez összhangban volt korábbi képviselői és energetikai államtitkári tevékenységével. Kijelentette, hogy a fejlesztés alatt álló berendezéseket (ezek szerint a vízmeghajtású benzinmotort is) régóta ismeri és követi a velük kapcsolatos fejleményeket.

Schadl mindezt lehorgasztott fejjel, a kezében lévő iratokat bámulva, olykor jegyzetelve hallgatta, és szinte soha nem nézett Völnerre.

A szünet után Völner csatolta a Varga Judit és közte 2019 novembere és 2021 májusa között zajlott három sms-váltás leiratát a peranyaghoz, valamint egy sms-t Bayer Zsolttól is. Az nem derült ki, hogy Bayer üzenetének mi a jelentősége, Völner a miniszterrel folytatott sms-ekről annyit mondott, hogy azok a végrehajtókkal kapcsolatos ügyekkel függtek össze.

Völner hangsúlyozta, hogy a nyomozati iratban nincs nyoma, hogy ha valóban folyamatosan nagy összegű készpénzhez jutott, akkor azzal mihez kezdett, és ez szerinte életszerűtlen. Ahogy az ő és a családtagjai vagyontárgyait lefoglalták, az számára az 50-es éveket idézi. Nehezményezte, hogy nem dolgozhat ügyvédként, szerinte ez az ő érdekei mellett az ügyfeleiét is sérti. Azt mondta, hogy az ügyészség a családja gyarapodását is „semmissé akarja tenni”.

Völner értékelése szerint sem a lehallgatások, sem a megfigyelések során nem merült fel olyan információ, ami alátámasztaná a bűnösségét. Szerinte az ellene folyó sajtóhadjáratban, az ő és a családja jogainak semmibe vételében szerepe van annak, hogy kormányzati politikus volt: szerinte egy ellenzéki politikus enyhébb bánásmódot élvezett volna a sajtótól.

Völner bejelentette, hogy annyira elfogultnak, koncepciózusnak és rosszindulatúnak tartja a nyomozók és a vádhatóság munkáját és a vádirat tartalmát, hogy nem kíván válaszolni az ügyészség kérdéseire.A bíró megkérdezte, hogy Völner biztosan nem ismerte-e R.R. III. rendű vádlottat, illetve a IV. rendű vádlott M.V.-t, Schadl sofőrjét. Völner nem zárta ki, hogy mások mellett találkozott velük, de nem emlékezett rájuk.

Tóth Erzsébet bíró rákérdezett, hogy Völner 2015-ben miként került kapcsolatba Schadl-lal. Völner nem tudta pontosan felidézni az első találkozásukat, talán egy szakmai rendezvényen találkozhattak. Völner szerint P.B.-vel, a kar hivatalvezetőjével, a XXI. rendű vádlottal csak Schadl után ismerkedett meg, és biztos benne, hogy nem ő kereste meg.

Völner kifejtette, hogy ezután alakult ki közte és Schadl között egy jó munkakapcsolat, rendszeresen hívhatta Schadl-t, ha információra volt szüksége, de konkrét végrehajtói ügyekről nem beszéltek. A bíró azt kezdte feszegetni, hogy ha ez így volt, akkor Völner miért nem a hivatalvezető P.B.-hez fordult a kérdéseivel. Schadl ekkor beleszólt Völner meghallgatásába, és azt mondta, hogy az MBVK hivatalvezetője nem értett a végrehajtáshoz, nem is ez volt a dolga, így természetes, hogy Völner őt kereste.

A bíró azt is megkérdezte Völnertől, hogy miért kéri Varga Judit elődje, Trócsányi László meghallgatását, tudhat-e Trócsányi a MBVK működéséről. Völner úgy emlékezett, hogy Trócsányi távol tartotta magát a végrehajtói kar ügyeitől, azt államtitkári hatáskörnek tekintette, amivel lényegében azt is elismerte, hogy Trócsányi meghallgatásának – legalábbis ebből a szempontból – nem sok értelme lenne.

A bíró tovább feszegette Völner Schadlhoz fűződő kapcsolatát. Hogyan ebédeltek együtt, mikor találkoztak, karácsonykor milyen körben ünnepeltek. Völner érzékelhetően feszengett, és bár már letette a papírjait és a mellvédnek támaszkodva, a mikrofonhoz hajolva, előre dőlve állt, mégis teljesen elhalkult. Az ebédekkel kapcsolatos rövid válaszát nem is lehetett hallani, a gesztikulációja alapján igyekezett ezeket az alkalmakat bagatellizálni.

Amikor a bíró ezután a végrehajtói pályázatok pontozásáról kérdezte, Völner bevonult a sánc mögé, és azt mondta, hogy a pontozásról csak azt tudja, amit a vádiratban olvasott, neki azzal nem volt dolga, és ő csak a pályázók összesített pontszámait látta, annek részletezését nem.

Utalt-e Schadl arra, hogy a vízmotoros találmány körüli ügyek menedzselése milyen sokba van neki – kérdezte a bíró. Völner azt válaszolta, hogy volt szó a találmány tulajdonosainak költségeiről. Mondott-e valamit Schadl, hogy miért lobbizik nála a Matrix felnőttképzési cég a vádiratban szereplő ügyével kapcsolatban. Völner szerint ez Schadl személyes ügye volt, amit ő tartott fontosnak. De miért öntől kért segítséget? - erősködött a bírónő. Erről őt kell megkérdezni, mosolygott Völner.

Ekkor következett az egész tárgyalás egyetlen igazán meghökkentő pillanata. A bíró fel akart olvasni egy részletet az egyik lehallgatási jegyzőkönyvből, hogy arról kérdezze Völnert. Ekkor azonban Völner védői megjegyezték, hogy ha rendelkezésre áll a hangfelvétel, akkor azt hallgassák meg, ne a nyomozók szubjektív, zanzásított verziójának felolvasását, mert az így nem jogszerű. Tóth Erzsébet kijelentette, hogy meg fogják hallgatni a teljes felvételt, de most mégis reagáltatná Völnert, annál is inkább, mert a védelem is megkapta a hanganyagot. Völner védője, Papp Gábor erre közölte, hogy ennek szerinte nem most van itt az ideje, mire a bíró letett a részlet felolvasásáról.

Az ügyész következett, aki azt mondta, hogy a kérdéseit a tárgyalás egy későbbi részében akkor is fel fogja tenni, ha Völner azokra nem óhajt válaszolni. Kijelentette, hogy furcsának tartja, hogy Völner, aki nemrég még igazságügyi államtitkárként az igazságügyi rendszer fontos szereplője volt, most az 50-es évekhez hasonlítja a tárgyalását. Völner védője ezt az álláspontot végtelenül cinikusnak nevezte, és kifogásolta, hogy az ügyészség nem támogatja az indítványukat, vagyis hogy tanúként hallgathassák meg Trócsányi Lászlót és Varga Juditot, valamint Hajas Barnabás és Vízkelety Mariann államtitkárokat. Papp Gábor, Völner védője azt is kifogásolta, hogy csak idén februárban-márciusban kapták meg a nyomozati anyag hiányzó köteteit az ügyészségtől.

A tárgyalás végén Schadl György hosszan beszélt, egyebek mellett arról, hogy sosem tárgyalt Völnerrel konkrét végrehajtó kinevezéséről. A bíró végül arról kérdezte Völnert, hogy milyennek látta Schadl és a hivatalvezetője, P.B. kapcsolatát. Völner érzékelte a feszültséget kettejük között, „nem volt ideális” a kapcsolatuk. Végül a bíró kérésére közölte, hogy P.B. sem próbált lobbizni nála egyes pályázók érdekében.

Előzmények

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar törvényes működését az igazságügyi miniszter felügyeli. Völnert Varga Judit 2019 júliusában kinevezte miniszteri biztossá, így onnantól hozzá tartozott az MBVK gazdasági felügyelete. Ő hagyta jóvá, hogy kit vesz fel az MBVK, melyik végrehajtói poszt szűnik meg vagy jön létre, főleg pedig hogy kit neveznek ki végrehajtóvá.

Völnert addigra már rég behálózta Schadl, vagy ahogy a vádiratban a Központi Nyomozó Ügyészség fogalmaz, "korrupciós kapcsolatot alakított ki" vele. A vádirat szerint 2021. júliusáig Völner 25 alkalommal 2,5-5 millió forint közötti készpénzt, összesen 83 millió forintot kapott Schadltől. A pénzt az ügyészség szerint Völner nem az egyes visszaélések díjaként, hanem a rendelkezésre állásért járó fizetés-kiegészítésként, többnyire havi rendszerességgel kapta.Az MBVK élére 2016 novemberében megválasztott Schadlnak nagyon kellett a bő egy évvel korábban igazságügyi államtitkárrá kinevezett Völner. A vádiratban leírt rendszer, melyben a testület elnökeként kénye-kedvére juttathatott végrehajtói poszthoz embereket, cserébe kizsarolva a praxisuk nyereségét vagy annak egy jelentős részét, csak úgy működhetett, ha a minisztérium mindehhez asszisztál. Ennek az ügymenetnek az olajozott működését biztosította a minisztériumban Völner, aki úgy intézte a végrehajtó kinevezéseket, ahogy Schadl kérte, az MBVK feletti felügyeleti jog gyakorlójaként pedig segített az elnök érdekeinek megfelelően alakítani a végrehajtó kar ügyeit. Az ügyészség ezért

vezető beosztású hivatalos személy által, az előnyért a hivatali helyzetével egyéb módon visszaélve, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettével vádolja.Völner Pál mindezt tagadja. A vidéki ügyvédként induló, majd viszonylag komoly politikai karriert csináló Völner és a simlis Schadl kapcsolatának eredete homályos. A nyomozati iratokban olvasható lehallgatott beszélgetések és tanúvallomások alapján az tűnik valószínűbbnek, hogy az ösztönös emberismerő és kellően gátlástalan, rámenős Schadl környékezte meg Völnert, kezdetben talán kisebb szívességeket kérve, majd amikor az államtitkár kötélnek állt, Schadl egyre jobban behálózta.

Az anyagban semmi nyoma, hogy Völner a végrehajtói karra vonatkozó kérdésekben megpróbált volna ellenállni a hízelkedő és törleszkedő Schadl nyomulásának. Inkább eltette a könnyű pénzt, anélkül, hogy eszébe jutott volna vagy fel merte volna vetni, hogy kaphatna többet is.

Pedig csak az a 2018-21 között jogtalanul megszerzett összeg, amit az ügyészség a vádirat alapján feltehetőleg rá tud majd bizonyítani Schadlra, 925 millió forintra rúg. Ha Völner rámenősebb vagy pénzéhesebb, és utánajár, micsoda fejőgépet működtet Schadl, sok százmillióra is lehúzhatta volna, mert nélküle az egész korrupt rendszer befuccsolt volna. Mindezt az is alátámasztja, hogy volt olyan végrehajtó (a VII. rendű vádlott Sz. B.), akit Schadl azzal a szöveggel húzott le a végrehajtói praxisa osztalékának a felére, hogy a kért összeg felét (az osztalék negyedét) Völner Pálnak kell átadnia. Ha ez igaz lett volna, Völnernek egyedül Sz.B. után több mint 95 millió forint csúszópénz járt volna.

Völner nem nézett Schadl körmére, sőt, a jelek szerint talán tartott tőle, hogy Schadl bukik és őt is magával rántja. Vagy végtelenül tutyimutyi volt. Merthogy két olvasat lehetséges. Előfordulhat, hogy Völner igyekezett kordában tartani az alvilági figurákkal, például a III. rendű vádlott R.R.-rel együtt mozgó, és mindinkább bevaduló Schadlt, aki egyre zűrösebb (például vízüzeművé alakított benzinmotorokról szóló) projektekben és egyre komolyabb állami pályázatokban gondolkodott. Ebben az esetben Völner eljátszotta, hogy segít Schadléknak a bizniszek szervezésében, miközben valójában szándékosan hátráltatta azokat. A másik lehetőség, hogy Völnernek eleve nem voltak annyira jó kapcsolatai és érdekérvényesítő képessége, hogy más tárcáknál bármit ki tudjon járni, és tényleg próbált segíteni Schadlnak még nagyobb bulik összehozásában, csak épp könnyűnek bizonyult.Volt miniszterhelyettesek és államtitkárok ritkán kerülnek a vádlottak padjára, pláne bűnszövetségben elkövetett hivatali visszaélés gyanújával, különösen egy olyan rezsimben, ami lényegében ugyanezt a modellt működteti, csak országos léptékben. Egy szint felett mindenki tudhat ezt-azt fontos emberek üzelmeiről. Valószínűleg volt is rá igény, de Völnert nem lehetett kipiszkálni a Schadl-balhéból. Schadl és ő ugyanis is egy másik ügy révén, véletlenül kerültek a nyomozók látókörébe, akik nem végrehajtók, hanem adócsalók után kutakodtak. Épp ezért, amikor a nyomozás R.R.-re, majd Schadl Györgyre is kiterjedt és elkezdtek gyűlni a hangfelvételek, már nem volt megállás. Mire a nyomozás elérte a politika ingerküszöbét, a részletekről és Völner szerepéről már túl sokan tudhattak ahhoz, hogy az ügyet el lehessen sikálni.

A vádirat a lehallgatások, az okirati (például a számlakivonatok és az átadott kenőpénzek pontos, módszeres nyilvántartása) és tárgyi (lefoglalt készpénz és értéktárgyak) bizonyítékok, továbbá a vádlottak egy nagy csoportjának beismerő vallomása alapján megingathatatlannak tűnik. A fő kérdés a magát ártatlannak mondó Völner Pál esetében az, hogy kötött-e valamilyen politikai alkut. Ennek a vádiratban nincs nyoma (inkább csak az látszik, hogy Völner fölé, például Rogán Antal kabinetfőnöke, a Schadllal lukratív üzleti kapcsolatban álló Nagy Ádám irányában a nyomozók teljesen passzívak maradtak).

Februárban, az előkészítő ülésen sem tűnt úgy, hogy Völner lakatot tesz a szájára: ügyvédje mások mellett kérte Varga Judit igazságügyi miniszter, valamint Süli János és Trócsányi László volt miniszterek tanúkénti meghallgatását is, ami akár zsarolási, nyomásgyakorlási kísérletként is felfogható.

És nyilvánosságra került a feleségével folytatott egyik telefonbeszélgetése is: ekkor már javában zajlott ellenük a nyomozás, a vagyontárgyaik sorra kerültek zár alá. Völner, miközben sejthette, hogy lehallgatják őket, felvetette a feleségének, hogy talán beszélni fog a sajtónak, hátha meginog pár ember széke, és akkor végre leszállnak róluk.