Június 14-én kora hajnalban csak a kapitány volt ébren a 93 méter hosszú, belül ötszintes, közel focipálya hosszúságú, Mayan Queen IV. nevu szuperjact fedélzetén. A hajó csendben siklott a nyugodt Ion-tengeren, a peloponnészoszi görög partok előtt pár tucat kilométerrel. Richard Kirkby kapitány emlékei szerint vaksötét, holdtalan, csendes éjszaka volt, amikor valamivel hajnali fél három előtt megszólalt a rádió. A görög parti őrség vészhívása volt az. Négy tengeri mérfölddel, vagyis úgy 7,4 kilométerre tőlük felborult egy menekülteket szállító csempészhajó.
Mire a Mayan Queen IV. húsz percen belül a helyszínre érkezett, a halászhajó már el is süllyedt. Koromsötét volt, a mély feketeséget csak a görög parti őrség hajójának vízfelszínt pásztázó reflektora törte meg. A luxusjacht négyfős személyzete látni először nem látott semmi mást, hallani viszont igen: a vízben az életükért küzdők sikolyait és kiáltásait.
A szuperhajóról villámgyorsan leengedtek egy mentőcsónakot, benne a személyzet kapitányon felüli 3 tagjával, akik 15 túlélőt tudtak megtalálni a vaksötét tengeren. De mivel náluk volt hely rendesen, a parti őrség hajója is hozzájuk szállította át a megmentetteket.
Támogasd a munkánkat, csatlakozz a Körhöz, hogy elérd az exkluzív tartalmainkat!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!